Kun Béla címkéhez tartozó bejegyzések

Az ember szegfűvel

Asztalomon őrzöm fényképét
Az embernek a fehér szegfűvel –
Akit a hajnal szürkületében
Keresőlámpák fénykörében
Lelőttek.
Jobbjában szegfűt tart,
Mely mintha a görög tenger
Maroknyi fénye lenne.

Nâzım Hikmet (1902 – 1963) verse
a Советская женщина-ban (A Szovjet Nő, 1952. április)[1]

1918. november 24-én alapították meg Kun Béla (1886 – 1938?) vezetésével Budapesten a Kommunisták Magyarországi Pártját, mely Központi Bizottságának elnöke lett. Pár nappal korábban hívta életre a Vörös Ujságot, miután egy héttel a pártalapítás előtt hazatért Moszkvából.[2] A pártalapítást az ő vezetésével még november 4-én, Moszkvában készítették elő.[3] Bővebben…

Reklámok

Két doktor Zalabéren

1 Ferenc

Dr. Huszti Ferenc emléktáblája zalabéri szülőházán

A két nagynevű Dr. Huszti Zalabéren született, egy cipész gyermekeiként, aki mindent elkövetett taníttatásukért. Első otthonuk a Kossuth Lajos utcában, a falu főutcájában volt. Egyikük nevét és munkásságát ma emléktábla tünteti fel a ház falán. 1970. augusztus 10-én avatták.[1] A faluban utca is őrzi a nevét. A másikukról nem neveztek el utcát Magyarországon.

2 Huszti Ferenc u

Bővebben…

Sorscsapások

Károlyi Mihály ismét föllapozta az újságot, és kiterítette az asztalra. Újra föltette a szemüvegét.
– Azt írja, hogy a szomszédos rendőrlaktanyából érkezett osztag verte meg Kun Bélát. Egyszerűen átmentek a toloncházba, fölszólították a parancsnokot, hogy vezessék eléjük Kun Bélát, az engedelmeskedett, ők pedig szépen félholtra verték a pártvezért. Ez így működik? Átsétálunk a szomszéd épületbe, és utasítgatjuk annak parancsnokát? Egyáltalán: tényleg van ott rendőrlaktanya, vagy valamit megint elírtak az újságírók?

Benedek Szabolcs: Az élcsapat, avagy Tanácsköztársaság 1919[1]

1 Edison

1.: Tarján Vilmos (1881 – 1947) rendőri riporter, 2.: Thomas Alva Edison (1847 – 1931) feltaláló, 3.: Erdélyi Mór (1866 – 1934) fotográfus. Budapest, 1911. szeptember 11.

Tarján Vilmos bűnügyi tudósító, korabeli kifejezéssel rendőri riporter rendkívüli kalandokban bővelkedő életútja jól dokumentált. Nem is szándékunk ezt még csak főbb vonalakban sem ismertetni, de egy-két epizód felvillantásával közelebb kerülhetünk személyiségéhez. Mindenekelőtt adózzunk tisztelettel hozzájárulásának a magyar nyelv fejlődéséhez. Több szó-, illetve fogalomalkotását kapta fel az argó, melyek közül a köznapi nyelvbe is átszivárgott „sáros” a legnevezetesebb.[2]

est logo

Újságírói bravúrjai közt az egyik legnevezetesebb, amikor adriai nyaralását töltve 1914. június 28-án telefonos értesítést kap Az Esttől, amelynek tudósítója, Ferenc Ferdinánd (1863 – 1914) trónörökös lelövéséről. Vonatra száll, jó érzékkel, mert akik automobillal próbálkoznak, elakadnak, eltévednek, így jelentős késéssel érnek a helyszínre. Mit tesz ilyenkor azonnal egy vérbeli rendőri riporter? Sietve szalámit vásárol, a közelgő válsághelyzet előérzetében? Nem! Ezt Tarján Vilmos későbbre sorolta (és le is csúszott róla). Elsődleges újságírói feladatának tekintette az összes szabad telefonvonal azonnali kibérlését, így akik késve Szarajevóba kecmeregtek, képtelenek voltak leadni a tudósításaikat. Az egész világ (áldóan vagy sem) az ő nevét ismételgette, amikor a történelmi esemény szóba került.[3] Egy másik bravúros tudósítása miatt saját visszaemlékezése szerint 1919-ben[4], mások szerint 1920-ban[5] eltávolítják a laptól. A megélhetési nehézségekkel küzdő rendőri riporter ekkor döntő elhatározásra jut: zilált anyagi helyzetén kártyázással segít. Hatalmas nyereségéből megvásárolja az éppen eladásra kínált New York Kávéházat a Haas családtól.[6]
Most pedig ezt a másik bravúros tudósítását vizsgáljuk meg közelebbről. Bővebben…