Kun Béla címkéhez tartozó bejegyzések

Kelet-Pilis: Rekettyés

Berseg-hegy

Berseg-hegy

Könnyű séta vezet fel Leányfaluról a Rekettyés-forrásig, Pilis minden hagyományos szépségével: szurdokokkal, vizekkel, körpanorámával, virágos ösvényekkel. Az út nemcsak könnyű, de rövid is, unatkozni sem hagy időt. (A közeli Vörös-kő egy elkövetkező út célkitűzése.)

Rekettyés-forrás

Rekettyés-forrás

A forrást, mint hivatkozásunk, a helyszíni tábla tanúsítja, fiatalok 1968-ban foglalták szakértői segítséggel.[1] Eredeti neve Latinca-forrás volt.[2] Latinca Sándor (1886 – 1919) ütött-kopott emléktáblája ma is a forrás mellett hever.[3]


1969-ben Kávássy Sándor (1934 – 2006) saját bevezetővel ellátott propagandisztikus kötetet rendezett sajtó alá Latinca Sándor fennmaradt írásaiból válogatva (Latinca Sándor válogatott írásai címmel). A Rákosi (1892 – 1971)-kor Tanácsköztársaság-körüli „szélcsendje” után megkezdődött a hagiográfia kiépítése. (Kávássy azonos azzal a kisgazda képviselővel[4], aki 1994-től az Országgyűlés jegyzője, 1997 novemberétől 1998 júniusáig a Ház alelnöke, 1998 júliusától 2001 májusáig a Környezetvédelmi Minisztérium politikai államtitkára volt[5].) Az, hogy az értékes történelmi dokumentumokat felvonultató kiadvány esetleg ideológiai alapon megszűrte a rendelkezésre álló anyagot, nem zárható ki, mindamellett az világlik ki a kötetből, hogy Latinca Sándor nem ölt embert. Legalábbis közvetlenül. De a megítélés ennél összetettebb kell legyen. Természetesen a forradalmi körülmények közepette Latinca Sándor számtalanszor fenyegetődzik a legsúlyosabb következményekkel, mint ezt például a statáriális rendelete is bizonyítja (melyben feltűnő, hogy a vallásgyalázást is meg kívánja torolni):

Latinca kézírásos jegyzetei alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy a Tanácsköztársaság bukása után nyilvánosságra hozott Kun (1886 – 1938?)-levél nem hamisítvány. 1919. július 11-én Kun Béla úgy fogalmaz levelében, a Somogy Megyei Termelési-Szocializálási (más források szerint: Gazdasági) Ügyosztály vezetőjeként Latinca Sándor nem elég eréllyel szolgálja a munkásosztály ügyét. Szó szerint: úgy látom, hogy reszket a kéz, amelyik Somogyban a forradalom zászlaját tartja. Erre egy vagy két napon belül Latinca riadt levélben válaszol, melyben bizonygatja gazdag munkásmozgalmi múltját, melyet Kun is ismer. De ért a szóból, és július 30-án döntésre jut: különösen szükségesnek tartom, hogy legyen egy karhatalmi század, amely a kormányzótanácsi biztossal, mint politikai hatósággal, szoros nekszusban áll. Maga Kávássy, a válogatás készítője teszi hozzá ehhez, hogy a készültségi századot „terror-századként”, illetve „Latinca-századként” emlegették. Efféle elnevezéseket az augusztus 1-jéig fennálló Tanácsköztársaságban ki kellett érdemelni. Maga a Latinca-terror szükségképpen csak egy-két napig tarthatott. Peidl Gyula (1873 – 1943) miniszterelnöknek (aki augusztus 1-jétől 6-áig volt hivatalban) augusztus 3-án nyújtja be lemondását, de 6-áig hivatalban marad. Menekülés közben, Fonyódon tartóztatják le, de az államügyész nem találja indokoltnak fogságban tartását. Néhány nap elteltével, 12-én azonban újra elfogják. Szeptember 16-áról 17-ére virradó éjjel gyilkolja meg helyi fehér tisztek csapata a Kaposvár melletti Nádasdi-erdőben.[6] Tótprónai és blatnicai Prónay Pál Sándor István Gábor báró (1874 – 1946?) különítményesei egészítik ki a helyi csapatot. Minden emberiességet és jogot nélkülöző gyilkosságuk adott alapot arra, hogy egy későbbi, átmeneti kor Latinca Sándor életútjának erkölcsi vonatkozásai közül csak ezt a legutolsót vegye észre.

3pont2


[1] Rekettyés-forrás

[2] https://www.turabazis.hu/iglap/mozg93.pdf

[3] http://vagabundus.blog.hu/2012/08/26/a_voros-ko_es_ket_forras

[4] http://nevpont.hu/view/11053

[5] Kávássy Sándor halálára

[6] Latinca Sándor válogatott írásai

Reklámok

Az ember szegfűvel

Asztalomon őrzöm fényképét
Az embernek a fehér szegfűvel –
Akit a hajnal szürkületében
Keresőlámpák fénykörében
Lelőttek.
Jobbjában szegfűt tart,
Mely mintha a görög tenger
Maroknyi fénye lenne.

Nâzım Hikmet (1902 – 1963) verse
a Советская женщина-ban (A Szovjet Nő, 1952. április)[1]

1918. november 24-én alapították meg Kun Béla (1886 – 1938?) vezetésével Budapesten a Kommunisták Magyarországi Pártját, mely Központi Bizottságának elnöke lett. Pár nappal korábban hívta életre a Vörös Ujságot, miután egy héttel a pártalapítás előtt hazatért Moszkvából.[2] A pártalapítást az ő vezetésével még november 4-én, Moszkvában készítették elő.[3] Bővebben…

Két doktor Zalabéren

1 Ferenc

Dr. Huszti Ferenc emléktáblája zalabéri szülőházán

A két nagynevű Dr. Huszti Zalabéren született, egy cipész gyermekeiként, aki mindent elkövetett taníttatásukért. Első otthonuk a Kossuth Lajos utcában, a falu főutcájában volt. Egyikük nevét és munkásságát ma emléktábla tünteti fel a ház falán. 1970. augusztus 10-én avatták.[1] A faluban utca is őrzi a nevét. A másikukról nem neveztek el utcát Magyarországon.

2 Huszti Ferenc u

Bővebben…

Sorscsapások

Károlyi Mihály ismét föllapozta az újságot, és kiterítette az asztalra. Újra föltette a szemüvegét.
– Azt írja, hogy a szomszédos rendőrlaktanyából érkezett osztag verte meg Kun Bélát. Egyszerűen átmentek a toloncházba, fölszólították a parancsnokot, hogy vezessék eléjük Kun Bélát, az engedelmeskedett, ők pedig szépen félholtra verték a pártvezért. Ez így működik? Átsétálunk a szomszéd épületbe, és utasítgatjuk annak parancsnokát? Egyáltalán: tényleg van ott rendőrlaktanya, vagy valamit megint elírtak az újságírók?

Benedek Szabolcs: Az élcsapat, avagy Tanácsköztársaság 1919[1]

1 Edison

1.: Tarján Vilmos (1881 – 1947) rendőri riporter, 2.: Thomas Alva Edison (1847 – 1931) feltaláló, 3.: Erdélyi Mór (1866 – 1934) fotográfus. Budapest, 1911. szeptember 11.

Tarján Vilmos bűnügyi tudósító, korabeli kifejezéssel rendőri riporter rendkívüli kalandokban bővelkedő életútja jól dokumentált. Nem is szándékunk ezt még csak főbb vonalakban sem ismertetni, de egy-két epizód felvillantásával közelebb kerülhetünk személyiségéhez. Mindenekelőtt adózzunk tisztelettel hozzájárulásának a magyar nyelv fejlődéséhez. Több szó-, illetve fogalomalkotását kapta fel az argó, melyek közül a köznapi nyelvbe is átszivárgott „sáros” a legnevezetesebb.[2]

est logo

Újságírói bravúrjai közt az egyik legnevezetesebb, amikor adriai nyaralását töltve 1914. június 28-án telefonos értesítést kap Az Esttől, amelynek tudósítója, Ferenc Ferdinánd (1863 – 1914) trónörökös lelövéséről. Vonatra száll, jó érzékkel, mert akik automobillal próbálkoznak, elakadnak, eltévednek, így jelentős késéssel érnek a helyszínre. Mit tesz ilyenkor azonnal egy vérbeli rendőri riporter? Sietve szalámit vásárol, a közelgő válsághelyzet előérzetében? Nem! Ezt Tarján Vilmos későbbre sorolta (és le is csúszott róla). Elsődleges újságírói feladatának tekintette az összes szabad telefonvonal azonnali kibérlését, így akik késve Szarajevóba kecmeregtek, képtelenek voltak leadni a tudósításaikat. Az egész világ (áldóan vagy sem) az ő nevét ismételgette, amikor a történelmi esemény szóba került.[3] Egy másik bravúros tudósítása miatt saját visszaemlékezése szerint 1919-ben[4], mások szerint 1920-ban[5] eltávolítják a laptól. A megélhetési nehézségekkel küzdő rendőri riporter ekkor döntő elhatározásra jut: zilált anyagi helyzetén kártyázással segít. Hatalmas nyereségéből megvásárolja az éppen eladásra kínált New York Kávéházat a Haas családtól.[6]
Most pedig ezt a másik bravúros tudósítását vizsgáljuk meg közelebbről. Bővebben…