Klemens Wenzel Nepomuk Lothar von Metternich-Winneburg zu Beilstein címkéhez tartozó bejegyzések

Lebegő nőalakok a kettős császár körül

Születésem és halálom: ennyi a teljes élettörténetem.

II. Napóleon, halála közeledvén

Daffinger (1790 – 1849): II. Napóleon (1811 – 1832), Reichstadt hercege, osztrák egyenruhában

A Tuileriák kertjébe vonszolt száz ágyú üdvlövése köszöntötte Napóleon első és egyetlen törvényes gyermekének megszületését a palotában. A párizsiak lélegzetüket visszafojtva számlálták a lövéseket. Huszonkettő! Az üdvrivalgás felülmúlhatatlan volt. Ha az ágyúk a huszonegyedik lövésnél elhallgatnak, az lánygyermeket üdvözölt volna. (De a tömeg nem.) A kertben Sophie Blanchard (1778 – 1819) emelkedett a magasba hidrogéntöltésű ballonján, a charlière-en[1], Jacques Alexandre César Charles (1746 – 1823) találmányán, hogy onnan szórja szerte az örömhírt bejelentő cédulákat. Bővebben…

Brahms Mikronéziában

Лемносский бог тебя сковал
Для рук бессмертной Немезиды
Свободы тайный страж, карающий кинжал,
Последний судия позора и обиды.

Пушкин (1799  – 1837): Кинжал (1821?)[1]

Kit Vulkán edzett jó előre
S a Nemezis kezébe tett:
A bosszú kése vagy szabadság titkos őre,
Bírák bírája bűn és jogtiprás felett!

Puskin: A tőr
Franyó Zoltán (1887 – 1978) fordítása (1949)[2]

Puskin a versben Kotzebue (1761 – 1819) gyilkosának, a vers írásakor már kivégzett Karl Ludwig Sandnak (1795 – 1820) állít emléket. A költő és drámaíró Kotzebue-t Beethoven (1770 – 1827) lángelmének tartotta.[3] Mint erről már írtunk, a Pesti Német Színház 1812. február 9-ei megnyitására komponált két fontos kísérőzenéjének, a Magyarország első jótevőjének – Szent Istvánról (967? – 1038) – (op.117) és az Athén romjainak (op.113) a szövegét Kotzebue írta.

A diplomata Kotzebue különös életének és halálának rövid felvázolásával kezdjük mai kis összeállításunkat. Bővebben…

Beethoven: Hetedik szimfónia

Bevezetés

Beethoven 7Beethoven az A-dúr szimfóniát 1812 májusában fejezte be, több mint négy évvel az előző két szimfónia után, de hogy mikor kezdte, csak találgatni lehet: egy 1806-ban vásárolt vázlatfüzetében vannak kezdeti gondolatcsírák, de ugyanebben a füzetben bizonyíthatóan később kezdett művek vázlatai is felbukkannak. Akárhogy is, a komolyabb munka 1811 második felében indult. Beethovennek a negyvenes éveire kellett megtapasztalnia, milyen a politikai és társadalmi tolerancia megszűnése. A wagrami csatavesztés után Ferenc császár kiegyezett Napóleonnal, a megalázó Schönbrunni Béke „pecsétje” lett aztán Mária Lujza, Beethoven két felvilágosult főhercegi barátja befolyása egy csapásra megszűnt, és Metternich sűrű szövésű megfigyelőhálózatot szőtt. Beethovent is megfigyelték, amiről maga is tudhatott (egész más hangvételű leveleket írt Ausztrián kívül), de nemzetközi hírneve megóvta őt a konfliktusoktól. A maga részéről természetesen ő is igyekezett finomítani érdes stílusán.  Bővebben…