Keats címkéhez tartozó bejegyzések

Hippokrene

Kezdjük a dalt immár Helikón Múzsái nevével!
Ők lakják e hegyet, Helikón magas, isteni ormát,
kék, ibolyásszínű forrás partján kicsi lábbal
járják táncukat és oltára körül Kroniónnak.
Ők miután Hippukréné, Permésszosz avagy szent
Olmeiosz vize gyöngéd tagjaikat mosogatta,
rendbeszedik szép tánckarukat Helikón magas ormán,
édes vágyat kelt ez a kar, dobbannak a lábak.

Hesiodos: Istenek születése
Trencsényi-Waldapfel Imre (1908 – 1970) fordítása[1]

Houasse (1645? – 1710): A múzsák megmutatják Hippokrenét Pallas Athenének

Lóitató Budapest XII. kerületében

A Kr.e. VIII. század első felében alkotó Hesiodos egyik főművének legelejét látjuk, melyben, mint az invokáció egyik legősibb formájában a múzsákat emlegeti. Ez alkalommal a Helikon-hegy bűvös forrásával, Hippokrenével foglalkozunk. Bár a forrás nevének megfejtése nem nehéz: ἵππου κρήνη, hippu krene, „lóforrás”[2], ez alapján valamiféle „lóitató” eredetre gyanakodhatnánk, a mitológia igazsága erősebb. Mely nélkül kiszikkadna évezredek művészetének ihlete. Keletkezésére nézve szorítkozzunk a szikár tényekre, amelyekről sokan, például Strabon (Kr.e. 64? – Kr.u. 24?), az egyik legnagyobb görög geográfus a Földrajzi feljegyzések VIII. könyve VI. fejezete is beszámol. Történt ugyanis, hogy Pegazus, mikor lendületet vett a Helikonra kaptatáshoz, patájával úgy rúgta meg az egyik sziklát, hogy abból (ehhez illő néven) Hippokrene, a tisztavizű forrás fakadt.[3] És bár a következő évezredek mint a költői ihlet forrására tekintenek rá[4], kezdjük áttekintésünket egy tragikus eseménnyel, mely itt történt. ΕΙΣ ΛΟΥΤΡΑ ΤΗΣ ΠΑΛΛΑΔΟΣ, Eis lutra tes Pallados, azaz Pallasz fürdőjéhez című nagyszabású himnuszában Kallimakhos (Kr.e. 305? – 240?) az eset leírását balladai hangot megütve kezdi: Bővebben…

Reklámok

Az ősforrás és elágazásai

“I have no friends,” said Lamia, “no, not one”…

Nincs barátom – szólt Lamia –, nincs egy sem…

Keats (1795 – 1821): Lamia (II.)[1], 1819

1-nileA Föld leghosszabb folyójának, a Nílusnak a neve az egyik legősibb, ma is használt földrajzi név. Sémi eredetű, a nahal gyök egyszerűen „folyót” jelent. Az Ószövetség nem is említi nevén a Nílust, helyette „a folyóról” beszél[2], mely héberül נָהָר, nahar[3].

Memfis neve az egyiptomi mn (men), „tartós” és a nfr ‎(nafir), „szépség” összetétele[4], mely egykor nyilván fenségesebben hangzott, mint egy mai kozmetikai reklám.

2-memfis

Memfis

A teremtő Ptah, ptḥ, a memfisi kultúra főistene tiszteletére épített hatalmas templom, közép-egyiptomi nevén ḥwt ka ptḥ, „Ptah halhatatlan lelkének[5] temploma” lett az alapja a késő egyiptomi Hikuptah szónak, mely, pars pro toto, már egész Egyiptom neve. A mai alak a mykenei kultúra közvetítésével jött létre, ott a neve Aikupitos. Az ógörögben már Αἴγυπτος, mely később Aegyptusszá latinizálódott.[6] Líbia nevének eredete mai tudásunk szerint ismeretlen.[7]

Tripoli

Líbia, Tripoli

Mondanunk sem kell, hogy az ógörögöket nem elégítették ki efféle nyakatekert magyarázatok, és elő is álltak a maguk változataival. Bővebben…