Karády Katalin címkéhez tartozó bejegyzések

Alábocsátkozás a különbség zongorázásának abisszusába

Amikor a „ha zongorázni tudnám a különbséget” felsóhajtást halljuk, elsőre az merül fel bennünk, miért nem klarinétozni vagy tárogatózni. Magyarnótás lelkünkhöz jobban illene. De a nyelvet ki lehet gúnyolni, meg lehet tagadni, becsapni azonban nem lehet. Az eredeti sóhaj ugyanis így hangzott: „ha a különbséget zongorázni tudnám…!”. Ennek így van zenéje, lejtése, klarinéttal nincs. Esetleg a zongorát helyettesíthetnénk trombitával (merész zeneszerzői elképzelés!), de úgy nem az igazi. Sokan le is kerekítik a sóhajt. Abból indulnak ki, hogy az a különbség nyilvánvalóan nagy, félelmetes lehet (a különbségek sajátos világában ezek persze könnyebbek az egészen apróknál), és így az elzongorázása ugyancsak embert kívánó feladat. Így a végződés, könnyen (de érdektelenül) ellenőrizhetően leginkább „én lennék (a) Liszt Ferenc (1811 – 1886)”, de feltűnik Szvjatoszlav Teofilovics Rihter (1915 – 1997), Fischer Annie (1914 – 1995), Ránki Dezső, Kocsis Zoltán (1952 – 2016) és Arthur Rubinstein (1887 – 1982) neve is, Richard Clayderman (megnyugvásunkra) pedig elbújhatna mögöttünk. Szintén könnyen ellenőrizhetjük, hogy a magyar az egyedüli világnyelv, amelyben emlegetik. Itt azonban a kulturális élet teljességébe behatolt. Ott látjuk teozófusok észrevételeiben[1], sporttudósításokban[2], a világhírű dobos, Tommy Víg nálunk 2019-ben bemutatott vásznán (14-es tétel, kikiáltási ára 36 000.- Ft)[3], jócskán beszüremkedett a mezőgazdaságba[4], továbbá a lágylézer-felhasználók művészi eszköztárába[5]. Vajon honnan eredhet a kiszólás? Bővebben…

Ahasvérusom, ó, aludj már

ESTHER

J’ose vous implorer, et pour ma propre vie,
Et pour les tristes jours d’un peuple infortuné
Qu’à périr avec moi vous avez condamné.

Racine (1639 – 1699): Esther (1689), III / 4[1]

ESZTER

Könyörgök, nagy király, ó engedd meg, hogy éljek!
Esdek boldogtalan, megkínzott népemért,
Melyet ítéleted halálos súlya ért!

Eszter, III / 4. Bencze László fordítása (1941)[2]

Eszter történetét már érintettük. A Purim („Sorsvetés”) nemcsak a perzsák halálos fenyegetésétől megszabadult zsidó nép örömünnepe ádár 14-én[3], hanem a kereszténységé is, mely óriási nyomot hagyott mindkét valláskör kultúrájában. Mint írtuk, a biblikus hagyomány a népirtásra készülő perzsa uralkodót, Ahasvérust Xerxesszel, azaz I. Khsajarsával (Kr.e. 519 – 465) azonosítja, bár halála megelőzi a más becslések szerint Kr.e. 450 körül történt eseményeket. És mivel az öröm és a csúfondárosság nem állnak olyan távol egymástól, mint szeretnénk, német földön, mint Komoróczy Géza kisebb dátumbeli pontatlanságokkal terhelt szócikkéből (Eszter könyve) megtudhatjuk, egy sajátos műfaj is kibontakozott Eszter eredetileg ugyancsak zord történetéből. Ennek legjelentősebb darabja Goethe (1749 – 1832) 1773-ban írt, majd 1778-ban átdolgozott Schönbartspielje, azaz trufája, a Jahrmarktsfest zu Plundersweilern (egy átdolgozását A mundérvásárhelyi búcsú címmel fordította le Bodolay Géza[4], noha a falu neve szó szerint „Szemétfalva” lenne).

A „trufa” az olasz truffa, „becsapás” szóból származik, ami a „tréfa” szavunk alapja is.[5] Nincs köze a gímgombafélék családjába tartozó szarvasgombához. Feltehetőleg a latin triumphus, „diadal” szóból ered[6], ellentétben a szarvasgomba francia szavával, a truffe-fel, mely a latin tuber, „cső” szóra megy vissza[7].

Bővebben…