Kaisareai Nagy Szent Vazul címkéhez tartozó bejegyzések

Samosatai Pál és a paultyánok

A III. században élt Samosatai Pál antiókiai püspökről már írtunk, amikor a homousion történetét tekintettük át: az (első) Antiókiai Zsinat 266-ban lezárult szakaszában elítélte azt a módot, ahogy Samosatai Pál a homousionról mint az Atya és Fiú kapcsolatáról írt. Alexandriai Szent Atanáz (298? – 373) és a három „kappadókiai atya” egyike, Kaisareai Nagy Szent Vazul (329? – 379), azaz az ortodoxia oszlopai nagy hangsúllyal magyarázzák később, hogy a zsinat nem magát a homousiont, az „egylényegűséget” ítélte el, hanem annak felfogását, azaz a homousiont mint elvet, melyből az Atya és a Fiú ered, illetve ami kettejük közt megoszlik.[1] Amint a zsinat lefolyásáról a korban közeli nagy eretnek-szakértő, Theodoretos (393? –458?) kyrrhosi püspök beszámol, Samosatai Pál hamis ígéreteivel többször is elkábítja az elnöklő Szent Firmilianos († 269?) kaisareai püspököt és a tanácskozás többi vezetőjét, ám végül elítélik a visszaesőt: leteszik püspöki katedrájáról.[2]

Aurelianus (215? – 275) 274-75-ben

A kései utókor azonban gyanakodni kezd: nem formális az egész eljárás? Samosatai Pál az ambiciózus Zenóbia királynő (240 – 275?) bizalmát élvezi, haja szála sem görbül és hivatalát zavartalanul tovább folytatja. Ám amikor Zenóbia nagy ellenfele, Aurelianus római császár 272-ben legyőzi a királynőt, érvényesítik a zsinati határozatot.[3] A gyanú, hogy az udvarnál biztos pozíciójú Samosatai Pál ellen a vizsgálat merő formalitás, erősbödik, amikor később, mikor Samosatai Pál már szabad prédája az eretnekvadászoknak, sokkal érdekesebb tanaira derül fény. Bővebben…

Reklámok

Gomoriták évezredei

1 Nuremberg_chronicles_Hartmann Schedel 1493

Hartmann Schedel (1440 – 1514): Nürnbergi Krónika (1493). Szodoma és Gomora pusztulása. A középpontban Lót sóbálvánnyá váló felesége

A feltehetően a napokban, feltehetően 943 éve meghalt nagy aszkétával, Damiáni Szent Péterrel, az egyházi reformok védőszentjével[1] – aki 1828-tól doctor ecclesiae, egyháztanító – már foglalkoztunk abból az alkalomból, hogy sziklaszilárd elkötelezettséggel feljelentette a sakkozáson lebukott firenzei püspököt II. Sándor pápánál († 1073). Életútjának főbb pontjait már áttekintettük, itt röviden ezt azzal egészítjük ki, hogy a magyar nyelvben meghonosodott neve színtiszta leiterjakab. Életrajzírója, Lodi Szent János (1025 – 1106) kamalduli remete és gubbiói püspök szerint az újszülött Péter szoptatását anyja, örökösödési aggályok miatt, megtagadta, és a halálosan legyengült csecsemőt a fulmináns stílusú szent későbbi céltáblái egyik szereplője, egy kurtizán, méghozzá egy pap ágyasa mentette meg a haláltól.[2] Szülővárosuk, Ravenna egy főpapja volt Damján, Péter testvérbátyja, aki felfigyelve Péter képességeire felemelte őt az ekeszarv mellől, és egyházi pályára irányította. Hálából vette fel Péter az ő nevét másodikként, úgyhogy magyar neve helyesen Szent Péter Damján lenne.[3]
A Cluny-i reformok idején, azaz az egyház történetének egyik legsötétebb százada utáni megtisztulási időszakban különös erőre kapott az egyház mint intézmény kebelében elkövetett durva visszaélések (mint például a simónia, azaz egyházi tisztségek, javadalmak adás-vétele, a nepotizmus, azaz ugyanezek rokoni alapú átjátszása…) és egyéb bűnök elleni fellépés. Mint például a pederasztia. Bővebben…

Zavar a lényegben

FAUST
Mi a neved?

MEFISZTÓ
Kérdésnek kicsinyes
attól, ki megvetéssel néz a szóra,
ki látszatokba sose vesz,
csupán a lényeg mélye vonzza.

FAUST
De nálatok, úgy vettem észre,
a név a lényeg tükrözése,
s abból ki-ki olvasni tud…

Goethe (1749 – 1832): Faust[1]
Jékely Zoltán (1913 – 1982) fordítása

Az usia, ουσία (magyar szövegkörnyezetben helytelen „nyugatimádattal”: ousia) a görögben „létezés”, „levés”. Aristoteles (Kr.e. 384 – 322) kifejezetten nem „metafizikai”, hanem gyakorlati használatvizsgálat keretében megvizsgálja, milyen értelemben szokás alkalmazni a szót. Kétségtelenül a Metafizika[2]  című könyvében, de akkor a cím, „metafizika” nem ugyanazt jelentette, mint ma, hanem annyit: „A természetről című Aristoteles-mű utáni”. (Aristoteles vizsgálata természetesen minuciózusan alapos.) Az öt lehetséges értelemből ötödikként említi a to ypokeimenont (το υποκειμένων), „alapul szolgálót”.[3]
A hypostasis, υπόστασης szó szerint alatta állót jelentett, például üledéket, de később, átvitt értelemben a „mélyben” rejtőző igazságot, lényeget. Az „orvosi latinként” ismert furcsa keveréknyelv visszanyúl az eredethez: a postmortem hypostasis a halál beállta utáni vérátcsoportosulást jelenti a test alul elhelyezkedő pontjain. Bővebben…

És mégsem lapos a Föld

 

Aztán kilépett át egy szirtüregre,
     és engemet leültetett a szélén,
     s gonddal ő is mellém ereszkedett le.
 Szemem most felvetettem, szinte félvén
     látni, mint láttam Lucifert viszont, –
     s láttam – lábával éghez evickélvén!
 Hogy bámulást éreztem, és iszonyt,
     gondolja, ki tudatlan most se tudja,
     mily pontot hágtam át, és mily viszonyt.

Dante  (1265? – 1321): Isteni színjáték, Harmincnegyedik ének (A Föld középpontja)

1 Fold

Nézzük csak… Dante a Föld gömb alakjában hitt? a XIII-XIV. század fordulóján? És hol marad Kolumbusz Kristóf (1451? – 1506) hősies harca a Salamancai Egyetem geográfus professzoraival? Bővebben…