Jöns Jakob Berzelius címkéhez tartozó bejegyzések

Cinóber, sárkányvér, jakabfű-lepke

τῶν μὲν Ὀδυσσεὺς ἦρχε Διὶ μῆτιν ἀτάλαντος:
τῷ δ᾽ ἅμα νῆες ἕποντο δυώδεκα μιλτοπάρῃοι.

Ὅμηρος (αι VIII. π.Χ.): Ἰλιάς, II.[1]

ton men Odysseus erkhe Dii metin atalantos:
to d’hama nees eponto dyodeka miltopareoi.

Homeros (Kr.e. VIII.sz.): Iliász, II.

Zeuszra ütő elméjü Odüsszeusz volt vezetőjük:
véle tizenkét jó vörösarcu hajója vonult fel.

Devecseri Gábor (1907 – 1970) fordítása[2]

Egyszer már foglalkoztunk vörös színezékekkel, melyben felróttuk Theofrastosnak (Kr.e. 371? – 287?), hogy összekeverte a míniumot a cinóberrel. Ezúttal egy még furcsább és kínosabb összekeveréssel foglalkozunk, szintén egy vörös színezékkel kapcsolatban. Bővebben…

Reklámok

A lantán és a letargia

Itt ennek neve Léthe; túlra látszik
   Eunoé; – s aki nem issza vízét
   mindkettőnek: üdv arra nem sugárzik.

Dante (1265? – 1321): Isteni színjáték – Purgatórium, XXVIII.
Babits Mihály (1883 – 1941) fordítása[1]

1-lethe

Lethe (Alaszka). Robert Fiske Griggs (1881 – 1962) névadása 1917-ben

Amint arról már megemlékeztünk, a nem sokkal korábban felfedezett Ceres kisbolygóról nevezte el Jöns Jakob Berzelius (1779 – 1848) 1803-ban a cériumot tartalmazó „földet”, azaz a cériumoxidot ceriának. Egy mintát jóval később, 1839-ben átadott tanítványának, Carl Gustaf Mosandernek (1797 – 1858) annak reményében, hogy a föld tisztátalan, és abban további ritkaföldfémek jelenlétére lehet következtetni. Így is lett, a vegyi úton elkülönített újabb földet Berzelius el is nevezte lanthanának, a görög λανθάνω, lanthano, „rejtett” szóból. Bővebben…

A XIX. század első napja: Ceres igazi ünnepe

Most, a Brexit lehetséges beköszöntése előtti napokban érdemes legalább egyetlen mondatban megemlékeznünk egy régi, ezzel ellentétes egyesülési folyamat záróaktusáról, az Egyesülési Törvény (Act of Union) életbelépéséről 1801. január elsején, amikor Nagy-Britannia (azaz Anglia és Skócia) Egyesült Királysággá egyesült Írországgal.[1]

Ugyanezen az emlékezetes csütörtökön jelent meg az első nyomtatott híradás Bécsben Beethoven (1770 – 1827) op.20-as Esz-dúr szeptettjéről.[2] Ekkor még, mondhatni, „kéz a kézben” járt a mester, Haydn (1732 – 1809) és tanítványa, Beethoven (ha zongoraműveiktől eltekintünk), ami stílusukat, kifejezési eszközeiket illeti: ugyanezen a napon jelent meg elragadtatott hangú párizsi kritika a Teremtés (Hob.XXI:2) karácsonyi bemutatójáról a Párizsi Operában. „A Naptól és a csillagoktól az apró rovarokig…”[3]

Bővebben…

Rózsák és kígyók

1 pharaohs-snake2 roseAz élettelen nimfa, Rhodon testébe botlott bele Kloris virágistennő. A csodaszép testet virágként kívánta feléleszteni, és ehhez több isten segítségét kérte. Afrodite saját vonzerejével ruházta fel a virágot, Dionysos illattal (az eredményből kikövetkeztethetően nem a sajátjával), a három Grácia ragyogást, bájt és örömöt ajándékozott neki. Kloris szeretője, a kissé promiszkuusnak tűnő Zefyros, nyugati szellő tovafújta a viharfelhőket, hogy Apollon napsugarai életre kelthessék a virágot, a rózsát.[1] (A görög kor is szerette a rokokót, nemcsak a rokokó a görögöt.) Bővebben…