Jókai címkéhez tartozó bejegyzések

Bácsi, bács, Bács és Ho apó

Parasztlegény volt, bacsó volt, ötven birkával kezdte a gazdaságot; mostan pedig egy komisz birkás!

Jókai (1825 – 1904): Felfordult világ (1863). A rózsaligeti birkás[1]

Az Isten úgy intézkedett Olej Tamással, hogy e gyermekért elvitte cserébe a feleségét, mert a jó Isten is csak ritkán ad ingyen valamit. Bizony szomorú csere volt eleinte, de belenyugodott, mert a brezinai bacsa olyan ember, aki ösmeri a „mórest”.

Mikszáth (1847 – 1910): A tót atyafiak (1881). Az a fekete folt[2]

„Bácsi” szavunkról konzervatívan annyit mondhatunk, a „bátyból” ered, de a cs hangra nem találtak kielégítő magyarázatot. Talán a „bá’” rövidült alak becézéseként alakult ki a szó. Maga a „báty” lehet gyermeknyelvi szó vagy szláv átvétel, de a szláv eredetik is lehetnek gyermeknyelvi szavak.[3] Itt azonban nem érdektelen rámutatnunk, hogy a fehérorosz бацюшка, orosz батюшка nem „bátyot”, hanem „apát” jelent. Маkszimilian Romanovics Faszmer (Max Julius Friedrich Vasmer, 1886 – 1962) ezt a másik ismert „apa”-szóból, az отец-ből vezeti le (ehhez hasonló alakot találunk sok más szláv nyelvben is).[4] Ez viszont az azonos értelmű előszláv otьcь-en keresztül az indoeurópai „apáig”, az attáig vezet vissza.[5] (Ennek közvetlen leszármazottja a latin atta, „atya” mint idős emberek tisztelgő megszólítása.[6]  Bővebben…

Reklámok

Titokszerű, sötét tekintetű ember a sűrű erdőben

Juraj Habdelić (1609 – 1678)

Kezdetben, de mint Kniezsa István (1898 – 1965) 1954-ben kimutatja, Juraj Habdelić jezsuita szerzetes 1670-es szótárában már bizonyosan főnévi alakban szerepel a „sumák” szó, és így Kniezsa a Zágráb körüli kaj-horvát nyelvjárásból származó jövevényszavunknak mondja. A szó kezdeti jelentése „ostoba, buta ember”. A Magyar Nyelvőr 1980. évi 1. számában (január – március) Kiss Lajos (1922 – 2003) alapos nyomozást jelentetett meg a szóról és fogalomról. Ebben idézi Hadrovics László (1910 – 1997) 1964-ben közzétett írásából azt a Zágrábban 1794-ben kiaggatott forradalmi csasztuskát, amely ugyanerről a jelentésről tanúskodik:

Szpametnessi naj ravnaju,
Priprosztessi naj szlussaju.
Groff je sztokrat vélik bedak,
Plemenitass vecs kak sumák.

Az értelmesebbek irányítsanak,
Az együgyűbbek engedelmeskedjenek.
A gróf százszorosan tökfilkó,
A nemes több mint ostoba.

Kiss Lajos fordítása

Az elemzés beszámol egy 1874-es szőkedencsi nyelvjárási kutatásról. Ebben ez szerepel:

sumák: titokszerű, sötét tekintetű ember; sumákónyi.

Bővebben…

Kamcsatka rejtélye

tengerifű

A камка a tengerifűfélék családjába tartozó tengerifű nemzetség. Neve ezúttal nem arra utal, hogy tengeren át szállították (bár ez természetesen szintén előfordulhat), hanem arra, hogy valóban tengerparton él.

kamka, eredeti értelmében

Kiszárítva alkalmasnak bizonyul szövet előállítására, melynek orosz neve камчатная ткань[1], az ebből készített kaftán vagy köntös, tudjuk meg Маkszimilian Romanovics Faszmertől (Max Julius Friedrich Vasmer, 1886 – 1962), a камчатка[2]. De az, hogy ebből miként keletkezett a hatalmas, 472 300 km²-es területű távol-keleti térség (a legnagyobb területű kelet-ázsiai félsziget)[3] neve, csavaros, és egy kis nyomozást igényel. Alekszandr Ivanovics Popov (1899 – 1973) nagyszabású tanulmánya kínos, wagneri feszültségteremtéssel vezet rá bennünket a megoldásra. Bővebben…

A tobzoska és a szőlőilonca

Óh én mi más vagyok! Én kultiválom
Az ifjú sarjat; óh én nem vagyok
Szorulva arra, hogy levélt egyem,
Én bölcsen az egész gallyat lecsípem…

Jókai (1825 – 1904): Kukaczok versenye, vagy ki a legjobb barátja a fának? (1895) – Iloncza[1]

A tudomány mai álláspontja szerint a tobzoskák, Max Carl Wilhelm Weber van Bosse (1852 – 1937) részletekbe menő alaktana és javaslata nyomán, rendet alkotnak, melyek tudományos neve Pholidota.[2] Az újlatin képzés a görög φολιδωτός, folidotos, „pikkelyes” szón alapul. Az erősen veszélyeztetett rend (melynek világnapja is van, február harmadik szombatja) Dél-Ázsiában és Afrikában él.[3] A főbb fajok elterjedése:

Bővebben…

A kasznár

E hajón utazik egy Trikalisz Euthym álnév alatt menekülő török khazniár basa, lopott kincseivel.

Jókai (1825 – 1904): Az arany ember. XIII., A nevetni való tréfa (1872)[1]

Ott van az ő leánykora óta való mosónéja, Uma Musztafa, derék, bátor mohamedhitű nő. Meg nem vesztegeti azt a Khazniár se.

Eötvös Károly (1842 – 1916): A Bakony. Megakad a vármegye, 2. fejezet (1909)[2]

Ladell (1821 – 1886): Csendélet fekete szőlővel, őszibarackkal, szilvával, mogyorókkal, fém ládikával és egy pohár borral egy faragott fapárkányon

A „khazniár” ismert, sőt népszerű szó lehetett Jókai olvasótáborában, ha csak arra gondolunk, hogy (a „khaznét” is ideszámítva) csak Az arany emberben nem kevesebb mint tizenegyszer fordul elő.[3] De még bő negyed század elteltével is a hétköznapi szókincs része lehetett. Jelentése „kincstárnok” – erre megdönthetetlen bizonyítékot itt találunk[4] –, a „khazné” maga a kincstár. Bővebben…

A kőris bogara

S hogy ne csak a szemnek legyen meg a gyönyörűsége, az egész tájképet elárasztotta valami langyos, gyomorkeverő bűz, amiből az ember válogathatta, hogy gázillat-e, vagy mocsárlég, talán keverve a ganajlé ammongőzével, nagy járulékaival a kábító kőrisbogár-szagnak, s a szömörce méregpárájának.

Jókai (1825 – 1904): A kiskirályok. I. A pontaligeti park szigete[1]

Gub Jenő (1929 – 2013) a düh-, dühü- vagy kőrisbogárról megjegyzi:

A Sóvidéken mindenütt jól ismerik, a népi gyógyászatban régóta felhasználják. Veszettség ellen Szent György (ápr. 24.) és pünkösd napja között kőrisbogarat szedtek, kovászba rezet reszeltek, beletették a bogarat, összegyúrták, s ebből mindennap ettek. A megszárított és összetört bogarat puliszkába is teszik, s a pásztorkutyákkal megetetik, de a pásztorok is esznek belőle.

A düh- és dühübogár társnevek a veszettségi dühre utalnak.[2]

kőrisbogár kőrislevélen

Bővebben…

A lórum útvesztője

COLAS

Diggi, daggi,
schurry, murry,
horum, harum,
lirum, larum,
raudi, maudi,
giri, gari,
posito,
besti, basti,
saron froh,
fatto, matto,
quid pro quo.

Friedrich Wilhelm Weiskern (1711 – 1768) – Johann Heinrich Müller (1738 –1815) – Johann Andreas Schachtner (1731 – 1795): Bastien und Bastienne[1]

COLAS

Diggi, daggi,
schurry, murry,
horum, harum,
lirum, larum,
raudi, maudi,
giri, gari,
posito,
besti, basti,
saron froh,
fatto, matto,
ellenszolgáltatás.

Bastien és Bastienne

A lórum, gyerekkorunk bűvös kártyajátéka[2], hasonlóan társaihoz, mára sokat vesztett népszerűségéből a pasziánszok javára. Hogy nem egyedül az én oldalamat fúrja az elnevezés eredete, bizonyítja kitűnő oknyomozó forrásunk, melynek egyetlen hibája, hogy tudományos (ami nem megy élvezhetősége rovására). De nyissuk tágra a tudomány nehezen nyíló kapuit a spekuláció friss áramlatai előtt! Rövid okfejtésem, ígérem, szövevényes lesz. Bővebben…

A három tudós legendája és valósága

Ha már nem űz a munka kényszere,
Ülhetsz – ilyesmit hinni bölcs mer-e?
Mért áltatod magad hiú reménnyel?
Jön a halál és karonfog: Gyere!

Omar Hajjam (1048? – 1131?) rubaija.
Londesz Elek (1868 – 1934) fordítása[1]

(Az alábbiakban érintjük a mohamedán világ történelmének egyes fejezeteit. Ez a történelem szövevényes, hasonlóan a keresztény világ történelméhez. Ha a neveket bonyolultnak találjuk, jussunk el csak az első két személynévig. Annyi ezúttal elég lesz.)

Borges (1899 – 1986) 1952-ben kiadott Otras inquisiciones című tanulmánykötetéről, mely nálunk Újabb nyomozások címmel jelent meg Scholz László fordításában 1999-ben, már beszéltünk.[2] Ennek El enigma de Edward Fitzgerald (Edward Fitzgerald rejtélye) című írása elején három ifjúval találkozunk.[3] Nizam al-Mulk (1018 – 1092), akkori nevén Abu Ali Hasan (ibn Ali Tusi), Hassan-i Sabbah (1050? – 1124) és Omar Hajjam közösen tanulmányozza a Koránt, és bár utóbbi hajlik a szkepticizmusra, ez nem gátolja apológiája kidolgozásában. Mindhárman jeles tudósokká érnek későbbi éveikben, Nizam al-Mulk és Hassan-i Sabbah a hit tudományában, Omar Hajjam a matematikában és az asztronómiában (anélkül, hogy hinne a csillagok sorsfordító erejében). Akkor félig játékosan, de örök barátsággal megfogadják, hogy felnőtt éveikben segíteni fogják egymást. Így is lesz, Nizam al-Mulk vezír lesz és állja szavát. Hassan-i Sabbah udvari méltóságot kér és kap, de rajtaveszt, az intrikák szövevényéből örök száműzetéssel segítik ki, amit aztán ő gyilkossággal honorál, míg Omar, a csendes tudós a békés vizsgálódás feltételeivel is beéri. Ez ki is jut neki élete végéig. A két emberöltővel később élt Farid du-Din Attarral (1119? – 1229?), aki éppúgy nishapuri születésű volt, mint Omar Hajjam, már találkoztunk. Tudjuk, hogy Borgesben egy Jókai (1825 – 1904) veszett el, sőt nemcsak tudjuk, már láttuk is, ezúttal a három barát legendáját, mely lényegének, azaz magának a barátságnak és a fogadalomnak, nincs valóságalapja, nem Borges konfabulálta. A legenda széles körben ismert[4], két híres regény is született a motívumaiból. A libanoni Amin Maalouf Szamarkand[5]és a szlovén Vladimir Bartol Alamut[6] című feldolgozása egyaránt megjelent magyarul is. A Keeper (Megtartó) című film alkotó módon még szerelmi szálat is sző a történetbe.[7] A három tudós férfiú csodás elemekkel tarkított életrajzai sok helyen hozzáférhetők, és ha együtt nem is alkottak nagyot, külön-külön mindegyikük nevezetes alakja korának. Ebből az egyetlen szempontból foglalkozunk velük kicsit közelebbről is. Bővebben…

Vigadó a Mennybolthoz

Csakhogy az összeesküvőknek mindezekről nagyon jól kellett értesülve lenniök; mert a bekövetkező éjszakán már nem a Svábhegyen mutatkozott a rejtélyes változó fény, hanem a Zugligetben, a „Vajdabérc” alatt. Mire odasiettek, már nem volt ott.

Frivaldszky Imre (1799 – 1870)
Az éjjeli fogás
(Igaz történet)
Elmondja Jókai (1825 – 1904).

1 Döbrentei_Gábor Barabas M 1844

Barabás Miklós (1810 – 1898): hőgyészi Döbrentei Gábor (1785 – 1851) 1844-ben

Amikor a jónevű költő, Döbrentei 1844-ben gondos filológiai munkájának gyümölcsét cikksorozatban közzétette a Honderűben Visszamagyarosítás Pesten címen, melyben akkor 56 budai dűlőnév magyarosítására tett javaslatot, melyet Buda közgyűlése „az utolsó pillanatban”, 1847 június 11-én el is fogadott, és amelyet 8 napra rá Dűlőkeresztelő névvel az immár magyar nevét viselő Tündér-hegyen (korábbi nevén „Az Égbolthoz”, Am Himmel) a határozat felolvasásával és 150 fős víg lakomával ünnepeltek meg a névadó társaságában[1], nem is gondolt rá, mekkora fejtörést fog okozni nemes, tudós, és amint később bebizonyosodott, javarészt sikeres akciójával az utókornak. Bővebben…

Feketelevesek

Hosszas ebéd a török szultáné,
Hátra van még a fekete kávé;
Török Bálint tétova tekintget:
„Körülfogott a jancsár bennünket!”

Arany (1817 – 1882): Török Bálint (1502 – 1550) (1853. jan. 21)[1]

1 Plutarkos

Plutarkhos (46? – 127?)

 

A feketelevest már a spártaiak is ismerték Plutarkhos tanúsága szerint, aki a Párhuzamos életrajzok Lykurgos (i. e. VIII. század) és Numa (Kr.e. 753? – 673?) fejezetében így ír[2]:

 

Bővebben…