IX. Szent Lajos címkéhez tartozó bejegyzések

Bárók és bírók. A korona hányattatásai

Così fatta, mi disse: «Il mondo m’ebbe
giù poco tempo; e se più fosse stato,
molto sarà di mal, che non sarebbe…»

Dante (1265? – 1321): Divina Commedia,
Paradiso, Canto otto / 17.: Carlo Martello d’Angiò[1]

„Lenn nem sok évig éltem” – szólt e lángban –
„de, hogyha tovább éltem volna lenn,
most kevesebb baj lenne a világban…”

Dante: Isteni színjáték,
Paradicsom, Nyolcadik ének / 17.: Anjou Martell Károly.
Babits Mihály (1883 – 1941) fordítása[2]

A francia, de legalábbis franciás műveltségű, ismeretlen dömés baráttól származó 1308-as Anonymi Descriptio Europae Orientalis (Kelet-Európa leírása egy névtelentől)[3] bő teret szentel Szicília (továbbá Nápoly, Albánia és Jeruzsálem) királya, sok más terület hűbérura, IX. Szent Lajos (1214? – 1270) kevésbé szent öccse, Anjou Károly (1226 – 1285) aspirációinak. Anjou Károly politikájával korábban már nyílt alkalmunk részletesebben is megismerkedni. Szemet vetett ha nem is mindjárt a bizánci trónra, de jelentős konstantinápolyi befolyásra feltétlenül. Messzire tekintett: aggasztották „a vas és arany” cseh királya, II. (Nagy) Přemysl Ottokár (1232 – 1278) kiterjedt hadmozdulatai[4], melyek olykor még a belső viszályok ellenére is hatalmas és erős magyar koronát is zaklatták. A nagy cseh király nyolcad-árpád házi magyar volt: apai nagyanyja, Magyarországi Konstancia (1180? – 1240) III. Béla (1148? – 1196) lánya.[5] Bővebben…

Reklámok

Az elátkozott királyok rövid története

Az udvarhölgy visszatért, s egy arany- meg ezüstszállal hímzett figurákkal ékes nagy selyemtarsolyt hozott, amelynek fedelén három dió nagyságú, metszés nélkül csiszolt drágakő ragyogott. – Csodaszép! – kiáltott fel d’Artois. – Éppen erre van szükségünk. Női holminak kissé nehéz, nekem, akihez inkább illik a katonatarisznya, mint egy tarsoly, kissé könnyű, de egy udvari ficsúr éppen ilyesmiről álmodozik, hogy övére akasztva pompázzon vele… – Rendeljen Albizzi kereskedőnél két másik, ehhez hasonló tarsolyt – utasította Izabella udvarhölgyét –, és sürgesse, hogy mielőbb küldje el nekem őket.

Druon (1918 – 2009): Az elátkozott királyok. A Vaskirály. Első rész: Az átok. I.: Királynő szerelem nélkül (1955)
Gyáros Erzsébet fordítása (2013)

1 Fulopek

IV.(Szép) Károly (1294 – 1328), V. (Hosszú) Fülöp (1291? – 1322), Franciaországi Izabella (1295? – 1358), IV. (Szép) Fülöp (1268 – 1314), X. (Civakodó) Lajos (1289 – 1316), Valois Károly (1270 – 1325). Utóbbi IV. (Szép) Fülöp öccse

Amikor a templomosok nagymesterét, Molay Jakabot (1240? – 1314) néhány rendtársával együtt IV. (Szép) Fülöp (1268 – 1314) visszaeső eretnekség címen 1314-ben máglyán elégettette a Szajna szigetén, a kegyetlenségében is kegyes népi emlékezet megőrizte a nagymester máglyán mondott átkát V. Kelemen pápára (1264 – 1314), a sensi érsekre, Párizsi Vilmos inkvizítorra († 1314?), valamint a királyra és házára.[1] Az inkvizítor esetében bizonytalan, hogy megfogant-e az átok, a pápa körülbelül egy hónapra rá hunyt el, a király és nagy múltú Capet-háza további sorsát röviden áttekintjük. Bővebben…

A bűnös játéktól a bemattolhatatlan Királyig

A sakkozás bűnös mivoltának történeti ismertetésekor esik túlzásba az a színes összefoglaló, amelybe nemrég ütköztem bele. Betűhíven: Bővebben…

Szicília éjszakái

… qui prior strinxerit ferrum, eius victoria erit.
Aki elsőnek ránt kardot, azé lesz a győzelem.

Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17): A római nép története a város alapításától XXIV. 38
Muraközy Gyula (1892 – 1961) fordítása

Szicília néhány vérfürdőjét tekintjük át, néhány meglepetéssel – lesznek szereplők, akiktől nem vártunk volna mészárlást, helyette másoktól feltételeztünk volna effélét. De ha egy történelem bonyolult, még lehet váratlan. Bővebben…

Tartaros

Tartaros egyesek szerint az őskáoszban is jelen levő szörnyistenség volt, akinek fiát, a mindmáig legborzalmasabb rémalakot, Tyfont Zeus egy mély verembe vetette a Hades alá, melynek neve Tartaros.
Zeusz lingvisztikailag is döntő csapása a képen:

1 Tyfon

Zeus villámjával a Tartarosba sújtja Tyfont

Bővebben…