Irinyi János címkéhez tartozó bejegyzések

A vanádium különös útja

Az indoeurópai wen-, „vágyakozni” gyök ugyancsak termékenynek bizonyult az évszázadok folyamán. Szanszkrit leágazásról is tudunk, de ezúttal a nyugati fejlődésvonal köti le figyelmünket. Sok egyéb mellett ebből ered az óangol wynn, „élvezet” és winnan, „győzni”, melyből az angol win, „győz” (lám, mi a vágy titokzatos tárgya), a német Wonne, „gyönyör”, a latin veneratus, „tisztelt” és Venus szerelemistennő neve.[1] De hogy lesz ebből vanádium? Lássuk. Bővebben…

Az imlany és II. Nagy Katalin cárnő

HAMLET
A little month or ere those shooes were old
With which she followed my poore fathers bodie
Like Niobe all teares…

Shakespeare (1564 – 1616): Hamlet (1599-1601), I/2[1]

HAMLET
…Csak egy
Rövid hó: még cipője sem szakadt el,
Melyben atyám testét kisérte ki,
Niobe módra könnyé válva…

Arany János (1817 – 1882) fordítása (1866)[2]

II. Nagy Katalin (1729 – 1796) koronázási hintaja (1762)

Teljességgel kizárhatjuk, hogy II. Nagy Katalin cárnő híres koronázási aranyhintaját a nióbium felfedezője, Charles Hatchett vitte volna a birodalom fővárosába, Szentpétervárra. Az uralkodónő ugyanis három évvel Hatchett születése előtt lépett trónra. De haladjunk sorjában. Bővebben…

A fordított ammónia

1-hydrazoic-acid

azoimid

Nincs az a gyerek, akinek meg ne lódítaná képzeletét az azoimid, mely, szemben a tegnap emlegetett ammónia NH3-as, unalmas, a klasszikus vegyértékelmélet alapján egyszerűen érthető képletével, HN3 névre hallgat. Erről a vegyértékelmélet is, a diffrakciós és spektroszkópiai eljárások is azt mutatják, amit várunk, hogy a szimmetria az ammóniával nem áll fenn: szó sincs arról, hogy a középpontban állna a hidrogén, és arról ágaznának el a nitridgyökök. Így persze már kevésbé varázslatos a vegyület, legalábbis az érdeklődő gyerek szemével nézve, de még mindig nem elég érdektelen ahhoz, hogy szó nélkül hagyjuk. 3-hydrogen-azide

Bővebben…

Csak bátrany, avagy mezei bejelentések

1 bizmut

házilag kikristályosított bizmut

2 Bismuthinite

bizmutfényle vagy bizmutit (bizmut-szulfid)

A bizmut ritkán található meg a természetben. Leginkább elemi állapotban találnak rá, bár ásványai is ismertek. Nem kell emiatt különösebben sajnálkoznunk: hasznát nemigen vesszük. Bizonyos vegyületeit kozmetikai színezékként használják, bázisos karbonátja, a (BiO)2CO3 egyes emésztési zavarokat gyógyít, ötvözetek olvadáspont-leszállítója[1], a bázisos nitrátból, azaz a (BiO)NO3-ból kevert kása kiváló kontrasztanyag gyomorröntgenezéskor[2], tekintettel a bizmut magas rendszámára (83). Még csak nem is mérgez. Mondhatni ennél unalmasabb elemet keveset produkál az anyaföld. Szinte szégyene a nitrogéncsoportnak (nitrogén, foszfor, arzén, antimon, bizmut), melyben a legfémesebb tulajdonságú elem.


Nem teljesen érdektelen azonban sem a története, sem az etimológiája. Bővebben…

A cseleny

id. Szily Kálmán (1838 – 1924): Chemiai-versemény[1]
Készült 1865-ben Heidelbergában, Wartha Vince (1844 – 1914) doktorátusára

Vegyészink őt cseleny-nek keresztelék meg.
A jámbornak becsületes neve mángán,
Mi is így hívjuk tán majd esztendők jártán

1 manganA mangánt Johann Gottlieb Gahn, a szelén felfedezője redukálta egy mangánércből, a piroluzitból (MnO2) 1774-ben aktív szenes hevítéssel. Tőle függetlenül barátja, Carl Wilhelm Scheele (1742 – 1786), a klór és az oxigén felfedezője is előállította a fémes mangánt[2] (szintén piroluzitból, de „hideg”, sósavas kezeléssel indulva), akinek munkásságáról már csak azért is sokkal többet tudunk, mint Gahnéról, mert Gahn a saját feljegyzéseivel nem törődött, a barátja jegyzeteit azonban gondosan megőrizte az utókor számára.[3]

2 Gahn

Johann Gottlieb Gahn (1745 – 1818)

Már említettük, hogy tengeri mikrobák tízmillió év alatt képesek labda nagyságú fémmangán (és fémarany) konkréciót kiválasztani. Mangán- és egyéb ércek kialakításában szárazföldön élő  mikroorganizmusok is közreműködnek.[4] A fémes mangánt önmagában az ember nem hasznosítja, de egyes vasötvözetekben jó hasznát veszi, így az acélgyártásban használt tükörvasban (mely tipikus tükörfordítás a német Spiegeleisből).[5] A vegyiparban és a kémiai analitikában „rejtélyesen” sokféle oxidját használják fel[6], melyek közül vitathatatlanul a legérdekesebb (és bizonyára a  leghaszontalanabb) a mangán-heptoxid (Mn2O7). Fémoxidtól szokatlanul szobahőmérsékleten méregzöld folyadék, és ha elég bátrak vagyunk, itt megnézhetjük csudatetteit, de a székünket toljuk kissé hátrébb a monitortól: Bővebben…