II. Rákóczi Ferenc címkéhez tartozó bejegyzések

Furcsa és vén történetek

’Hja, a sót vén kecske is megnyalja.
Hanem ez csak ugy van mondva, tudja.’

Petőfi (1823 – 1849): Furcsa történet (1842)[1]

0 kecskeNövényevő, leginkább legelő emlősök állandó nehézsége a felmelegedés okozta fokozott sóveszteség. A verejtékkel távozó vizet és sót rendszerint képesek pótolni. Az általuk fogyasztott növényekben azonban a szükségleteikhez képest túlságosan nagy a kálium aránya a nátriumhoz képest, ezért valamiképpen folyamatosan szert kell tenniük nátriumkationokra.[2] Bővebben…

Velence: enyészet és dicsőség

Venice on my arrival struck me with horror rather than pleasure…
My Venice, like Turner’s, had been chiefly created for us by Byron; but for me, there was also still the pure childish passion of pleasure in seeing boats float in clear water.

John Ruskin (1819 – 1900): Praeterita (1885-89)[1]

Megérkezésemkor Velence öröm helyett borzalommal töltött el…
Amint Turnerét, úgy az én Velencémet is, legfőképpen Byron teremtette; de számomra megmaradt a tiszta gyermeki élvezet a tiszta vízen lebegő csónakok látványában.

John Ruskin: Praeterita (Elmúlt dolgok)

1 1882e_Venice

Velence 1882 előtt

III. Ahmed szultán (1673 – 1736) 1710-11-ben látványos győzelmeket aratott Nagy Péter cár (1672 – 1725) ellen, és ez új reménységgel töltötte el őt és birodalmát. 1714-ben megindította a Porta utolsó háborúját a Serenissima ellen. Velence ezzel megszűnt tengeri hatalom lenni. A szultán északi ambíciói, köztük magyarországi revánsa azonban megroppant VI. Károly római császár, egy személyben III. Károly magyar király (1685 – 1740) ellenállásán. 1718-ban a három hatalom részvételével létrejött a pozsareváci béke, melynek nem volt kizárólagos nyertese.

2 Morea

Velence ugyan elnyerte a fennhatóságot Albánián és Dalmácián, de elvesztette a stratégiailag döntő fontosságú dél-görög Moreát (egy-két helyőrséget leszámítva).[2] Még Ausztria öröme sem lehetett maradéktalan: Törökország nem volt hajlandó Rákóczi (1676 – 1735) és társai kiadására. Törökország északi aspirációinak is befellegzett.[3] Velence hatalmas szárazföldi birtokai azonban megmaradtak – egészen 1797-ig. Bővebben…

Báthory Erzsébet szerepében: Zápolya János

Raab Kiuprili.

…enforce the last commands of royal Andreas
And shield the Queen, Zapolya: haply making
The mother’s joy light up the widow’s tears.

Ahmed Köprülü.

…szerezzünk érvényt a királyi András utolsó parancsainak,
És védjük meg a királynét, Zápolyát: hogy
Az anya öröme bízvást átragyogja az özvegy könnyeit.

1 Samuel_Taylor_Coleridge_portrait

Coleridge (1772 – 1834)

Nem, nem őrültem meg. Talán inkább Coleridge  “tavi költő”, a Zápolya, karácsonyi rege két részben (1815 – 16) című dráma szerzője, vagy bírálói, aki Coleridge magyar vonatkozások tömegével megterhelt színdarabjának történeti abszurditásait Coleridge korának nevetségesen hiányos, zömmel konstantinápolyi látogatások alkalmával török zsibárusoktól szerzett álismereteivel magyarázzák. Mert ha Coleridge megáll azon a ponton, hogy Báthory (Báthori) Erzsébet  alakját beleolvasztja Zápolyába, ezt még tarthatnánk a tájékozatlanág dübörgő ünnepének, de ha megnézzük és megfejtjük az első rész szereplőlistáját, rájövünk, hogy Coleridge csavarásai tudatosak. Az “advertisment“-ben, azaz ajánlásban Shakespeare (1564 – 1619) Téli regéjét jelöli meg mintadarabul, vagyis Shakespeare kicsavart “történelemszemléletét” veszi fel.

2 Lakeland_View

Lake District, a tavi költők kiránduló-, részben lakhelye is

Bővebben…