Gluck címkéhez tartozó bejegyzések

Rejtelmek ha zengenek Mozart első itáliai útján

A man who has not been in Italy, is always conscious of an inferiority, from his not having seen what it is expected a man should see.

James Boswell (1740 – 1795): Life of Johnson[1]

Aki nem járt Itáliában, kisebbrendűségi érzéstől szenved amiatt, hogy nem látta azt, amiről elvárható, hogy lássa.

Doktor Johnson (1709 – 1784) élete 

Mozart három itáliai útja mind az ifjúkorára esik, apja, Leopold (1719 – 1787) aprólékos és tökéletes szervezésében. Salzburg azokban az időkben erőteljesen támogatta zenészeinek, elsősorban természetesen énekeseinek itáliai tanulmányútjait, az itáliai zene bemutatását a számukra, oktatásuknak mintegy lezárásaként. A gyermek Mozart esete természetesen más volt. Oktatásának lezárása nem merült fel. A „bemutatás” nem elsősorban az itáliai zeneművészet bemutatását jelentette az ő számára, éppen ellenkezőleg: az ő bemutatását az olasz zenei világnak és társadalomnak, és, korabeli kifejezéssel, a Grand Tour, „nagy út” megszervezésével az itáliai kultúra bemutatását a legfogékonyabb szellemi korát élő Mozartnak. Johnson idézett mondásának szellemében. Bővebben…

Istenek: nehéz út a megszületésig

A három bécsi klasszikus szerző véleménye egymásról népszerű betétje a bármelyikükről is szóló életrajzi feldolgozásoknak. Az ifjú Beethovent (1770 – 1827) mind Haydn (1732 – 1809), mind Mozart (1756 – 1791) nagyra becsülte, Mozartot Haydn és Beethoven valósággal istenítette (leszámítva Beethoven fenntartásait Mozart „frivol” operáival szemben), Haydnt is nagyra értékelte mind Mozart, mind Beethoven. Ez így természetes, legalább a zsenik tartsanak össze. (Ezekkel az értékítéletekkel mi is foglalkoztunk már.) A mester-tanítvány kapcsolat azonban ürmöt csöpögtetett Beethoven és Haydn baráti viszonyába, sajátos odi et amo hangulatot teremtve közöttük. Haydn művészi koncepciója mindvégig a szentírási értelemben vett talentumok kamatoztatása, azok tökélyre fejlesztése műveiben, míg Beethoven nem engedte meg magának a magánember és művész szétválasztásának luxusát. Haydn 1794-ben írt utolsó (Esz-dúr, HobXVI:52), Beethoven 1795-ben írt első (f-moll, op.2 Nr.1), Haydnnak ajánlott zongoraszonátájának Adagio tételei leírják az áthidalhatatlan különbséget a két felfogás között.

Bővebben…

A lárva és alakváltozatai

1-rhynchophorus-ferrugineus

vörös pálmazsizsik

Az ormányosbogár-félék családjának pálmafúrók nemzetségébe tartozó pálmazsizsikek lárvái nagy hasznot hajtanak az embernek: Nigéria, Pápua Új-Guinea, Malajzia lakói előszeretettel fogyasztják, ízük a nyers kókusz és a főtt szalonna ízére emlékeztet.[1] Ám ugyanennek a családnak egy másik nemzetsége, a gyalogormányosoké (nevük előtagját röpképtelenségükről kapták), nagy csapás az emberre: dísz- és kultúrnövények károsítói, például, mint némely fajuk neve, a „vincellérbogár” mutatja, a szőlőé, bár a fő ellenség, a barázdáshátú vincellérbogár és lárvája étrendje történetesen más.[2]

2-vinceller

barázdáshátú vincellérbogár

Mindebből következően a „lárva” néveredetét vizsgáljuk meg kicsit közelebbről. Bővebben…

A rejtélyes Sinfonia concertante



A hangvételében és zsenialitásában egyaránt rejtélyes, 1779-ben hegedűre és brácsára mint koncertáló hangszerekre komponált Sinfonia concertante K364/320d és a közvetlenül utána írt, de érthetetlen okból töredékben maradt, hegedű-brácsa-cselló szólisztikus összeállítású A-dúr Sinfonia concertante-nyitótétel (K Anh104/320e) mellett a történetileg is rejtélyes, négy szólisztikus fúvósra és nagyzenekarra komponált Esz-dúr Sinfonia concertante (K297b/Anh C 14.01) különös sorsát vizsgáljuk meg közelebbről.
Bővebben…