Giordano Bruno címkéhez tartozó bejegyzések

Pamacsosszövők további küzdelme a létért

Mostani életünk tündöklő megjelenésű, de csak ingatag elmék csodálják; a bölcs szellem nem tekint rá hódolattal. Róma most gonosz csábításokkal kísért téged, és jaj, Róma még az erősöket is el tudja csábítani.

Nolai Szent Paulinus (353? – 431) levele Licentiushoz[1]

Ha a mai kisebb feljegyzésünk a szokásosnál is bozótosabbnak hat, azt nem a világ önmagában is bozótos felépítése okozza, hanem tudatos ármányunk, amely a kultúrtörténet szép pillanatait is képes összezilálni csak azért, hogy ezzel elérje a közölhetőséghez elengedhetetlen minimális bonyolultságot. Bővebben…

Reklámok

Kifacsarodott szállóigék

1-intelem

Halottakról vagy jót, vagy semmit!

Foglalkoztunk már csavaros eredetű régi szállóigével, foglalkoztunk eleve „ferdével”; ezúttal néhány, menet közben gellert kapott szólást vizsgálunk meg közelebbről. Bővebben…

Róma, 1600. február

…O come e vero ch’ella e una Pece ch’imbratta, un Fango che tiene et una Polvere che accieca.

Agostino Manni (1548 – 1618): Rappresentatione di anima et di corpo[1]

…Ó, mennyire igaz, hogy (az evilági élet) szurok, mely beszennyez, sár, mely ragad, por, mely elvakít.

A test és a lélek megjelenítése


Pascomi in alta impresa;
e bench’ il fin bramato non consegua,
e ’n tanto studio l’alma si dilegua;

basta che sia sì nobilmente accesa ;
basta ch’alto mi tolsi,
e da l’ignobil numero mi sciolsi.

Giordano Bruno: De l’amore[2]

Fösvény idő, vak buzgalom, komiszság,
Irigység, pimaszság, gonosz szerencse,
S mi csak tévelygés, düh és durvaság van:

Gyengék, hogy egem elhomályosítsák,
Erőtlenek fátylat vonni szememre,
Nem tehetik, hogy szép napom ne lássam.

A szerelemről. Hegyi György átköltése[3]


Februári megemlékezéssorozatunk utolsó napja az 1600-as római szentévhez kötődik.

A szentévet mint különleges bűnbocsánati búcsút a gyakorlatiasan gondolkodó VIII. Bonifác pápa (1235 – 1303) hirdette meg 1300-ra. VI. Kelemen pápa (1291 – 1352) állapította meg a ciklus hosszát 50 évben 1350-ben. A jubileumi megemlékezések sorát tovább sűrítette VI. Orbán pápa (1318 – 1389) és II. Pál pápa (1417 – 1471) 33, illetve 25 évre. XIII. Gergely pápa (1502 – 1585) kísérlete a ciklus 15 évre leszállítására nem lett maradandó.[4]

Róma képzőművészeti eseményei 1600-ban, VIII. Kelemen pápa (1536 – 1605) finanszírozási rendszerében olyannyira gazdagok voltak, hogy erről Rome 1600: the City and the Visual Arts under Clement VIII (Róma, 1600: a város és a képzőművészetek VIII. Kelemen alatt) címmel Clare Robertson külön könyvet is írt.[5]  Bővebben…

Ramon Llull és köre

“A szeretet hullámzó, szelek korbácsolta tenger, amelynek nincs kikötője, sem partja. A szerelmes a tengerbe vész, és vesztében elvesznek gyötrelmei és megszületnek teljességei.”

Ramon Lull ("Az én világosságom Isten maga")

Ramon Llull (1233? – 1315)
(“Az én világosságom az Úr maga“)

Ramon Llull, latinosan Raimundus Lullus a frissiben, 1231-ben alapított, formálisan hosszú, függetlenként nagyon rövid időt megélt Mallorcai Királyság szenesálja volt. Az ország a másik baleári szigetet, Minorcát is magába foglalta. Az első király, I. (Hódító) Jakab (1208 – 1276) tizenhárom gyereke közül tíz a “mi” Árpád-házi Jolánunktól (1215? – 1251) született – nem összetévesztendő Árpád-házi Boldog Jolánnal (1235 – 1298).

I. Jakab

I. Jakab

Bővebben…