Gerő Ernő címkéhez tartozó bejegyzések

Sajtócivakodás a békeszerződés árnyékában

Hogy pontosan mikor alakult újjá Csehszlovákia a második világháborút követően, az államjogi-hivatali szempontok háttérbe szorultával legfeljebb szimbolikusan jelölhető meg. Egy ilyen lehetséges időpont április ötödike, a kassai kormányprogram kihirdetése, mely a német és magyar kisebbséget kollektív felelőssé tette és célul tűzte ki a homogén cseh-szlovák nemzetállam létrehozását. Edvard Beneš elnök (1884 – 1948) dekrétuma alapján a magyarságot, annak háború alatt is lojális 3%-át leszámítva, megfosztotta állampolgárságától.[1] A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SzEB[2]) nyomására 1946. február 27-én Nagy Ferenc (1903 – 1979) miniszterelnök aláírta azt a lakosságcsere-egyezményt, amelynek értelmében ahány Magyarországon élő szlovák önkéntesen Csehszlovákiába költözik, annyi magyart Csehszlovákia Magyarországra utasíthat. Csehszlovák bánatra azonban a vágyott kétszázezres önkéntes helyett csak hetvenháromezer jelentkezett. Ezt követően belföldi kísérleteik arra irányultak, hogy a többi ott lakó magyart „önkéntes” távozásra bírják, külföldi kísérleteik pedig arra, hogy kitelepítési követeléseiket eddig a létszámig nemzetközileg elismert módon kiterjeszthessék.[3] Beneš elképzelése az volt, hogy Csehszlovákia 1939-es felbomlásához a nagyszámú nemzetiség aktív közreműködésére is szükség volt, és ennek akarta elejét venni rendelkezéseivel.[4] Magyarországon érthető aggodalommal figyelték az elszakadt kisebbség helyzetét. A magyar külpolitika egyik fő célkitűzése (valamennyi politikai erő részéről) az újból elszakadt, leginkább a felvidéki magyarság sorsának emberségessé tétele volt. A miniszterelnökségi államtitkár ezekben az időkben az akkor kisgazda Balogh István (Balogh páter) volt. A későbbiekben a Rákosi (1892 – 1971) politikáját leghűségesebb kiszolgáló és közvetítő békepap lett[5], akire azonban az Államvédelmi Hatóság mégiscsak gyanakodva nézett, mert Mindszenty iránti rokonszenvet vélt felfedezni kijelentéseiben, ezért átmenetileg vidékre „száműzték”.[6]

Békészek. Dagi, azaz Balogh István (1894 – 1976) a magyar békepapi mozgalom alapítójának, Horváth Richárdnak (1906 – 1980) „békejobbján”. Horváth Richárd pátert harmadmagával a vatikáni Zsinati Kongregáció 1958-ban kiközösíti: „a több mint fél évvel korábban kiadott egyházi tilalom ellenére folytatták politikai működésüket. Nevezettek nem bírhatnak semmiféle egyházi hivatalt és javadalmat, szentségeket nem szolgáltathatnak ki, nem járulhatnak szentségekhez, sőt hirtelen halál esetén egyházi temetésben sem részesíthetők”. A kiközösítésekről a magyar sajtó nem adhatott hírt.

Ekkor azonban még, legalább is látszólag, élesen szemben állt a szocialistákkal. Balogh a magyar kisebbségek érdekeinek erőteljes szószólója volt.


Nem hagyható szó nélkül, hogy számottevő nemzetközi tiltakozás nem kísérte, amint 1946. januárjától 1948-ig tartó, legalább száznyolcvanötezer németet (akkori szóhasználattal: svábot) Magyarország telepített ki. A hangulatkeltés jóval korábban elindult. A Nemzeti Parasztpárt elnökhelyettese, Kovács Imre (1913 – 1980) 1945. április 22-én így ír a Szabad Szóban:

Magyarországon azonban jelentős tiltakozást váltanak ki az intézkedések. Nemcsak Mindszenty József bíboros (1892 – 1975), Shvoy Lajos székesfehérvári püspök (1879 – 1968) és más egyházi méltóságok, de a kulturális élet színe-java is Fenyő Miksa (1877 – 1972) és Parragi György (1902 – 1963) kezdeményezésére. Zászlóbontó tiltakozásuk a Magyar Nemzet 1946. január 18-ai számában jelent meg, erősen felbőszítve Nagy Imre (1896 – 1958) belügyminisztert, aki a magyarság nemzeti és nemzetközi érdekeinek sérelmére hivatkozva büntetésül tizennégy napra betiltotta az újságot.[7]


Gyöngyösi János (1893 – 1951) külügyminiszter 1945-ben

Közelgett a párizsi (korabeli írásmóddal: párisi) békekonferencia, melynek első ülését 1946. július 29-ére tűzték ki. Gyöngyösi János kisgazda külügyminiszter rendkívül diplomatikus március 16-ai nyilatkozata az előkészületekről azt sejteti, hogy nem fűz reményt a határok Magyarországra nézve csak egy kicsit is kedvező meghúzásához, ellenben nagy teret szentel a magyar kisebbségek sorsának.[8] A konferencia hivatalos döntéshozatali mechanizmusa röviden a következő volt. Az 1919-20-as párizsi békekonferenciával ellentétben itt csak a győztes huszonegy hatalom vesz részt, de döntéseiket a Kümtnek, azaz a Külügyminiszterek Tanácsának jóvá kell hagynia. A Kümt a „leggyőztesebb” öt hatalom (az Egyesült Államok, Franciaország, Kína Nagy-Britannia és a Szovjetunió) külügyminisztereiből álló testület volt, mely már jóval a békekonferencia előtt megkezdte működését az öt vesztes országgal kapcsolatos vitatott ügyekben. Az öt vesztes ország Bulgária, Finnország Magyarország, Olaszország és Románia (Németország az idő szerint politikailag nem létezett). Ettől függetlenül a vesztesek delegálhattak küldötteket, akik elmondhatták véleményüket, sőt, a küldöttek csapatán túl nem tiltották meg egyéb személyek tanácskozási, „kijárási” lehetőségeit. Magyarországról a „lobbisták” soraiban látjuk a miniszterelnök Nagy Ferencet (más ország nem képviseltette magát ezen a szinten) és Gerő Ernő (1898 – 1980) akkori közlekedésügyi minisztert. Gerő feltehetőleg abban reménykedett, hogy szót érthet Komintern-beli egykori főnökével, Dimitrij Zaharovics Manuilszkijjal (1883 – 1959), aki a szovjet küldöttség tagja[9] volt. Boldizsár Iván (1912 – 1988), a magyar delegáció tagja visszaemlékezéseiben rámutat, hogy a konferencia működése egy további informális szabállyal is kiegészült. Azt a javaslatot, amelyet a konferencia hoz meg és átadja jóváhagyásra a Külügyminiszterek Tanácsának, előzetesen maga a Külügyminiszterek Tanácsa teszi meg. A Kümt 1946. május 7-ei ülésén valamennyien egyetértettek a bécsi döntések semmisségével. A tanács amerikai tagja James Francis Byrnes (1882 – 1972) külügyminiszter volt, aki nemcsak a külügyeket irányította, de Harry Spencer Truman (1884 – 1972) elnök legfőbb geopolitikai tanácsadója is volt (és így az ő tanácsa döntött a két atombomba ledobásában is).[10] A május 7-ei ülésen Byrnes azt vetette fel, hogy a bécsi döntések semmisnek nyilvánítása mellett fontoljanak meg egy olyan határt Magyarország és Románia között, amely kedvezőbb a magyar lakosság számára, mint a tervbe vett visszaállítás. Ekkor azonban a szovjet küldöttség tiltakozott, és alkut kötött Byrnesszel, aki elállt a javaslatától. A párizsi békekonferencia ezt már mint kész tényt kapta. A magyar delegációt a külügyminiszter, Gyöngyösi vezette, aki lehetőséget kapott a magyar álláspont ismertetésére. A hosszasan csiszolt beszéd iránti érdektelenség megalázó volt. A terem csak félig-harmadáig telt meg.[11] A brit delegációt az admiralitás első lordja minőségében vezető Albert Victor Alexander, Hillsborough későbbi vikomtja, majd earlje (1885 – 1965) tüntetően újságot olvasott. Bővebben…

Reklámok

Rajk perei és árnyai

Rajk László (1909 – 1949) mozgalmas életútjából csak a legszükségesebbekre szorítkozunk, és még így is hosszabb lesz bevezetőnk, mint (keserves szófordulattal) a tárgyalás. Rajk huszonegy évesen csatlakozott az illegalitásban működő munkásmozgalomhoz. Nagy aktivitással, több országban megfordulva végezte munkáját, többek között a spanyol polgárháborúból is kivette részét. A német megszállást követően Földi Júliával (1914 – 1981) együtt letartóztatták. (1945-ben házasodtak össze.) Rajk Földi Júlia ellen vallott a kihallgatásán, Pető Andrea történész megállapítása szerint azért, mert saját személyének megőrzését különösen fontosnak tartotta a párt számára. Horváth Miklós történész úgy tudja, Rajkot éppen a bátyja, a Szálasi (1897 – 1946) kegyeiben álló Rajk Endre (1899 – 1960) készletgazdálkodási kormánybiztos bejelentésére tartóztatták le a nyilasok.[1] Bővebben…

Boarov: a szocializmus mellékszála

Than Mór (1828 – 1899): Tököly Popovics Száva (1761 – 1842)

Tököly Popovics Száva (1761 – 1842) sikerrel megvédett De causa et fine civitatis (Az állam létezésének oka és célja) című disszertációjával az első szerb jogi doktor lett. Kiemelkedően sokat tett a magyarországi szerbségért, különösen a délszláv tanulóifjúságért. 1838-ban a Veres Pálné utcában felépíttette és közösségi célokra fordította a Tökölyánumot.[1]

 

Tökölyánum

1948 július 10-ének éjszakáján az ott lakó délszláv kollégisták különös zajokra figyeltek fel. Bővebben…

A borzalom árnyoldala

Tudod, ki az igazi mártír ebben az országban? Péter Gábor, az a mártír!

Gobbi Hilda, posztumusz interjú a Nők Lapja 1988. augusztus 13-i számában[1]

 (a forrást nem ellenőriztem)

A zsidó orvosok pere, amely Sztálin (1878 – 1953) halála miatt nem jutott el megtervezett végkifejletéig, és így a sztálini rendszer természetrajzának szokásos bemutatásai során viszonylag kis figyelmet kap, a valóságban nemcsak minden koncepciós per közül a legbrutálisabb lett volna, ha végigviszik, de még a kezdő szakasza is telve az árulások, kínzások, gyilkosságok, az antiszemitizmus minden középkori sötétségével. A hosszú kidolgozási időszakban ugyanis arra is megpróbáltak gondot fordítani (hiszen a II. világháborút követő korban a külvilág figyelme inkább ráirányult a rendszerre, mint azt megelőzően), hogy a koncepció átfogóbb, stabilabbnak tűnő legyen, mely nemcsak a Szovjetunió népeinek okulására szolgál, hanem a nemzetközi munkásmozgalom és a vele szövetséges társutasok teljes csapatának is. Bővebben…

A lét peremén: pacuhák, melákok, slendriánok

Ein guter Genius – der Hofhund Melak – war da der Musculus Antagonista und Schlagbaum des Flüchtlings geworden.

Jean Paul (1763 – 1825): Titan

Egy jó szellem – a házőrző Melák – lett a menekülők feszítőizma és védsorompója.

 (Titán, 1800 – 1803)[1]

1 lehutoKezdjük tehát a léhűtővel. A színtisztán magyar eredetű szó a sörgyártás egy fontos közreműködőjének nevéből került be az általános szóhasználatba. A léhűtő feladata volt (például az ablakok kitárásával) gyorsítani a forró sör lehűtését. (Az ellenkező utóművelettel, a sörmelegítéssel már foglalkoztunk.) Munkája irigyelt volt azok körében, akik nehezebb megerőltetéssel keresték folyékony kenyerüket, így aztán elnevezésük – abban a hiszemben, hogy a sör a közreműködésük nélkül is lehűlne – idővel a semmittevők gúnynevévé vált.[2]


Bővebben…