Francis Walker címkéhez tartozó bejegyzések

Vactor hősei

Holnapután, 2018. augusztus 6-án lesz a 188. évfordulója Kentucky egyik leghíresebb szülöttje, Vactor Tousey Chambers (1830 – 1883) ügyvéd és entomológus születésének, és egyúttal a 135. évfordulója annak, hogy bénulást okozó agyvérzést kapott kentuckyi otthonában. A következő nap hajnaláig élt. Ügyvédként, békés természetű lévén, rendszerint azt tanácsolta klienseinek, ejtsék a pert, mert gyűlölte a tárgyalótermi civódásokat. Megtehette, jómódú volt.[1] A kor kiemelkedő ruhamolykutatójának tekintették.[2]

Bár nem szobatudós volt, mint angol elődje, Francis Walker (1809 – 1874), és szakmai reputációja is nagyobb volt (ő nem tizenegyszerezett meg tudományos neveket), vannak bizonyos távoli párhuzamok a munkásságaikban. Cikkeinek címadásában nem volt körültekintő (felpanaszolták, hogy túlságosan hasonlók), és sokat kellett küzdenie a lektoraival is.[3] Bővebben…

A holdasszövő lepke hálójában

A holdasszövő lepkéről, antik szépségű neve ellenére, egyetlenegy kedvenc ókori szerzőnk nem ír, lévén Amerikában élő moly.


a holdasszövő lepke elterjedése

Röviden tisztázzuk, mi különbözteti meg a molyokat a lepkéktől. A lepkék megjelenésükkel keltik fel leendő társuk érdeklődését, a molyok ravasz feromonokkal. Ennek megfelelően a lepke csápjai hosszúak és kecsesek, a molyoké tömzsiek, bonyolultan cizelláltak. Ugyancsak ebből következően a lepkék biztosabbnak látják szárnyaikat becsukni, hiszen megjelenésük ragyogóbb. A lepke napozással melegedik fel, a moly „testmozgással” (szárnycsapkodással). A lepkéknek van szívó szájszervük, a molyoknak azzal a zsiradékkal kell beérniük, melyet még bábkorukban szedtek magukra. A lepke süket, a molynak fülei vannak. A lepke bábjait rendszeresen felfüggeszti és fehérjedús burokkal veszi körül. Az így kialakult tok a chrysalis. A moly a földbe vagy a földre petézik, melynek falát selymes szálakból szövi. Ezt a tokot hívjuk gubónak.[1] A lepkék jellemzően nappal, a molyok éjjel aktívak.[2]


holdasszövő lepke

Hugh Jones (1671 – 1702) tiszteletes, „Maryland első természetbúvára”[3] gyűjtötte a holdasszövő lepke első példányát. A molyt James Petiver (1665? – 1718) londoni patikus, botanikus és lepkeszakértő Phalaena plumata caudatának, „ragyogó tollfarkúnak” nevezte el. De Linné (1707 – 1778) munkássága nyomán a taxonómia áttért a binómenekre. Maga Linné 1758-ban Phalaena lunára rövidítette a nevet. Közel száz évnyi nyugalom után hatalmas átnevezési hullám indult útjára, melyet szeretett Francis Walkerünk (1809 – 1874) kezdett, és melynek mintegy kiemelkedő pillanata Alpheus Spring Packard (1839 – 1905) „azték” ötlete 1869-ben (Actias azteca), bár a moly jellemzően északabbra él. A pillanat azért emelkedik ki, mert a mai tudományos név Actias luna.[4] A fajnév „Holdat” jelent, mégpedig a szárny mintázatáról, de a moly „pasztell” árnyalatához is jobban illik a név bármely más égitesténél. Kicsit tágabb kitekintéssel a holdasszövő lepke a selyemlepkeszerűek öregcsaládjának pávaszem-típusúak családsorozatába, ezen belül a pávaszemek családjába tartozik. Ez utóbbi tudományos neve, a Saturniidae szintén nem véletlenül nyerte nevét egy égitestről: az ide tartozó fajok foltjai körül ugyanis jellemzőek a gyűrűk.[5]

egy jellegzetes pávaszemféle (Saturniidae): az almafa-selyemlepke

Bővebben…

A nabla

A nabla szívmelengetően szimmetrikus differenciáloperátor. A definíciója és itt bemutatott használata során, mely szigorúan emlékeztető jellegű, pusztán az ébrenlét fenntartása érdekében, Einstein-konvenciót alkalmazunk, és csak a legszükségesebbekre szorítkozunk. Feltételezzük, hogy ei ortonormált bázis R3-ban (a három dimenziónak a rotáció bevezetésekor lesz jelentősége), ej pedig a duális bázis, azaz ej˙ei = δij. Ekkor tehát

Ennek hatására egy differenciálható v vektormezőből annak deriválttenzora képződik:

Ennek skalárinvariánsát (a divergenciát) és a vektorinvariánsa kétszeresét (a rotációt), valamint skalármezők gradiensét értelemszerűen kaphatjuk:

Itt

a permutációs szimbólum: ha (i, j, k) (1, 2, 3) páros permutációja, akkor értéke 1, ha páratlan, akkor -1, egyébként 0.
Mindenféle ideológiai rendszereket dolgoztak ki használatának egykori szorgalmazói annak megmagyarázására, hogy már a legközönségesebb differenciálási szabályok is miért bonyolódnak el a használatától, helyesebben, hogy miért nem egyszerűsödnek le. Példának okáért

Nem látszik az operátor használatának különösebb értelme. De ekkor az ideológusok kis vonásokat helyeznek el a szereplő vektormezőkre, a nablát hol differenciáloperátorként, hol közönséges tenzorként értelmezik, és kihozzák a fenti formulát. Egységes álláspont a különféle egyéb formulák magyarázatára nem alakult ki. Jobban járunk (ha elismeréssel is adózunk annak, hogy a differenciálgeometriában mégiscsak sikerült kidolgozni egységes és összefüggő koncepcióját), ha az univerzum még mindig elég tágas megismerhető felére korlátozzuk vizsgálatainkat, és arra összpontosítunk, hogyan jelent meg a matematikai kalkulusban a nabla fogalma és elnevezése. Bővebben…

Rovartudósok fullánkjai

1-bayonne

Bayonne

Bayonne francia város nevének -onne végződése általános felfogás szerint a baszk on, „jó” szóból származik. Az első tagról van, aki azt mondja, a latin baia, „öböl” szóból ered (amiből az angol bay is)[1], van, aki szerint ez is baszk, az ibai, „folyó” szó származéka.[2] Ha nem is esik egybe a két magyarázat, nincsenek nagyon messze egymástól.

2-bayonne_s

bayonne-i sonka és nemes küzdőfele, a bajonett

Bayonne-nak köszönhetjük a bayonne-i sonkát és így az ahhoz szükséges vágó-szerszámot, a bajonettet is, sőt, a majonéz számtalan etimológiájának egyike is arra alapoz, hogy hangtévesztéssel alakult ki a szó, melynek valójában „bajonéznek” kellene lennie.[3]

3-majonez

majonéz – bajonéz?

Spanyol földön több Bayona is van vagy volt, így a Madridtól délre eső, ahhoz közeli Bayona de Tajuña, azaz a Tajuña folyó menti Bayona is, melyet hosszú, de keserves története alatt számtalanszor leromboltak, összefüggésben azzal is, hogy fontos római hadi út mentén emelkedik.[4] Sok neve volt, minden bizonnyal az ott élő népek neveinek megfelelően: Tarbelli, Oeaso, Aguae Augustae, Tituacia és Titulcia.[5]

4-titulcia

5-goya_ferdinand_vii-1815

Goya (1746 – 1828): VII. (Óhajtott) Ferdinánd (1784 – 1833) királyi palástban (1815)

Itt kisebb visszaélést követek el, ugyanis a felsorolt nevek egyike éppen a mai név is, amely a Bayona de Tajuñát 1814 óta váltja fel, a francia kivonulást követően. Akkor ugyanis, talán a „franciás” hangzásra tekintettel is, a sokáig francia rabságban sínylődő VII. (Óhajtott) Ferdinándot meggyőzték, hogy a hiteles név Titulcia, méghozzá Titus Liviusról (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) elnevezve tiszteletből. Ez ugyan nem valószínű, a király mégis „visszaadta” a nevet, sőt, a környező tartományt is Titulciának nevezte el.


Ezek után joggal vethető fel a kérdés, hogy Francis Walker 1864-ben miért adta a pamacsosszövők családja egy nemének a Titulcia nevet.[6] Félő azonban, hogy egy sajátos okból ezt sosem fogjuk megtudni. (Ignoramus et ignorabimus.) Bővebben…