Eszter címkéhez tartozó bejegyzések

Ahasvérusom, ó, aludj már

ESTHER

J’ose vous implorer, et pour ma propre vie,
Et pour les tristes jours d’un peuple infortuné
Qu’à périr avec moi vous avez condamné.

Racine (1639 – 1699): Esther (1689), III / 4[1]

ESZTER

Könyörgök, nagy király, ó engedd meg, hogy éljek!
Esdek boldogtalan, megkínzott népemért,
Melyet ítéleted halálos súlya ért!

Eszter, III / 4. Bencze László fordítása (1941)[2]

Eszter történetét már érintettük. A Purim („Sorsvetés”) nemcsak a perzsák halálos fenyegetésétől megszabadult zsidó nép örömünnepe ádár 14-én[3], hanem a kereszténységé is, mely óriási nyomot hagyott mindkét valláskör kultúrájában. Mint írtuk, a biblikus hagyomány a népirtásra készülő perzsa uralkodót, Ahasvérust Xerxesszel, azaz I. Khsajarsával (Kr.e. 519 – 465) azonosítja, bár halála megelőzi a más becslések szerint Kr.e. 450 körül történt eseményeket. És mivel az öröm és a csúfondárosság nem állnak olyan távol egymástól, mint szeretnénk, német földön, mint Komoróczy Géza kisebb dátumbeli pontatlanságokkal terhelt szócikkéből (Eszter könyve) megtudhatjuk, egy sajátos műfaj is kibontakozott Eszter eredetileg ugyancsak zord történetéből. Ennek legjelentősebb darabja Goethe (1710 – 1782) 1773-ban írt, majd 1778-ban átdolgozott Schönbartspielje, azaz trufája, a Jahrmarktsfest zu Plundersweilern (egy átdolgozását A mundérvásárhelyi búcsú címmel fordította le Bodolay Géza[4], noha a falu neve szó szerint „Szemétfalva” lenne).

A „trufa” az olasz truffa, „becsapás” szóból származik, ami a „tréfa” szavunk alapja is.[5] Nincs köze a gímgombafélék családjába tartozó szarvasgombához. Feltehetőleg a latin triumphus, „diadal” szóból ered[6], ellentétben a szarvasgomba francia szavával, a truffe-fel, mely a latin tuber, „cső” szóra megy vissza[7].

Bővebben…

A nagyúr újabb eltévelyedése

Händel (1685 – 1759) opera- és oratóriumszereplői, tudjuk, olykor egészen más környezetben is feltűnnek, mint ahol megszoktuk őket. I. Khsajarsa, azaz Xerxes például nemcsak egyik utolsó operájának, az 1738-ban bemutatott Xerxesnek (HWV40) címszereplője, de Ahasvérus néven fontos szerepet játszik Händel első biblikus tárgyú oratóriumában, az 1718-ban írt (és az oratóriumi formához jobban igazodó módon 1732-ben átírt) Eszterben (HWV50a-b) is. A biblikus hagyomány ugyanis Xerxest Ahasvérussal azonosítja.

2 Esther-before-Ahasuerus

Artemisia Gentileschi (1593 – 1656?): Eszter Ahasvérus (Kr.e. 518 – 465) előtt

Az oratórium a bibliai történetbe ott kapcsolódik be, ahol Ahasvérus már kiválasztotta magának új feleségét, Esztert, aki ebből a pozíciójából, bár asszonyi önrendelkezése feláldozása árán, hatékonyan megvédheti népét, a zsidóságot az ellene törő Hámán népirtó tervei ellen. Az Úr útjai különösek: a lehetőség Eszter és népe előtt amiatt nyílik meg, mert Xerxes elbocsátja korábbi feleségét, Vástit.[1] Az elbocsátás körülményei különösek. Nemrég ritka eltévelyedés gyanúja alól igyekeztünk kimenteni Xerxest: a dendrofília „vádja” alól. Ezúttal nem lesz ennyire könnyű dolgunk: Vásti elbocsátásához a jelek szerint Xerxes egy másik nemi eltévelyedése vezetett. Bővebben…