Dóczi Lajos címkéhez tartozó bejegyzések

Szerencsétlen és szerencsés hajózások

Sőt a kétségbeesett hajómról is azt mondom: „glückliche Fahrt” – szerencsés utazás – és a kormányosnak egy jelzőt adok: „ruhige Bootsmann” – az én szenvedésem vonuljon szinte sejthetetlen és láthatatlan háttérbe: maradjon helyette a polgári „bon voyage”, hiszen a legnagyobb művészek úgyis tudják, hogy harmonikus műalkotás ennél többet nem bír el. Ha őszinte lennék: elnyelne a káosz, viszont a mélyérzésű olvasó a legszürkébb szavak mögött is sejti kedélyem legkeservesebb viharait.

Szentkuthy Miklós (1908 – 1988): Arc és álarc (1962),
Kilencedik fejezet[1]

Goethe (1749 – 1832) 1796-ban egy kisebb jelentőségű pályatársának, Friederike Helene Ungernek (1741? – 1813) meleg hangú levélben köszöni meg a tőle kapott Zelter (1758 – 1832)-dalokat, melyeket a zeneszerző az ő verseire írt, és hozzá is teszi, hogy ezek után nem tudja magát visszatartani dalok publikálásától az az évi, Schiller (1759 – 1805) által kiadandó Musenalmanachban (Múzsa-évkönyv).[2]

Bővebben…

A folyamnál

Verfließet, vielgeliebte Lieder,
Zum Meere der Vergessenheit!

Goethe (1749 – 1832): Am Fluße (1798)

Oh folyjatok, dalok, az éjbe
A feledés gyors folyamán…

Folyó partján. Dóczi Lajos (1845 – 1918) fordítása (1905)

Az ősi szanszkrit ritih, „folyam” szóból a rinatin („folyást okoz”) keresztül alakult ki a latin rivus (folyam), a szláv reka, az ír rian, az óangol riþ ugyanezzel a jelentéssel. Ebből ered az óangol rinnan, azaz a mai run (szalad) szó, észak-európai leágazásokkal. Bővebben…