cinóber címkéhez tartozó bejegyzések

Cinóber, sárkányvér, jakabfű-lepke

τῶν μὲν Ὀδυσσεὺς ἦρχε Διὶ μῆτιν ἀτάλαντος:
τῷ δ᾽ ἅμα νῆες ἕποντο δυώδεκα μιλτοπάρῃοι.

Ὅμηρος (αι VIII. π.Χ.): Ἰλιάς, II.[1]

ton men Odysseus erkhe Dii metin atalantos:
to d’hama nees eponto dyodeka miltopareoi.

Homeros (Kr.e. VIII.sz.): Iliász, II.

Zeuszra ütő elméjü Odüsszeusz volt vezetőjük:
véle tizenkét jó vörösarcu hajója vonult fel.

Devecseri Gábor (1907 – 1970) fordítása[2]

Egyszer már foglalkoztunk vörös színezékekkel, melyben felróttuk Theofrastosnak (Kr.e. 371? – 287?), hogy összekeverte a míniumot a cinóberrel. Ezúttal egy még furcsább és kínosabb összekeveréssel foglalkozunk, szintén egy vörös színezékkel kapcsolatban. Bővebben…

Reklámok

A mantikór élete és a halál

1 Manticore_Rochester_Bestiary

mantikór a Rochesteri Bestiáriumban (1230–40 körül)

Az első ismert leírást a mantikórról a feltehetőleg hadifogolyként Perzsiába hurcolt, ott orvosként II. Artakhsasja, azaz II. Artaxerxes Mnemon („Jó”) (Kr. e. 453 – Kr. e. 358) udvarában szolgáló knidosi Ktesias (Kr.e. 416? – ?)[1] Indiáról szóló könyvében olvashatjuk I. Nagy Szent Fotios (810? – 893?) Myriobiblionban („Könyvek miriádjában”) megírt összefoglalójának közvetítésében. Bővebben…

Szarvashibák

cumque descenderet Moses de monte Sinai tenebat duas tabulas testimonii et ignorabat quod cornuta esset facies sua ex consortio sermonis Dei

Exod34:29, Vulgata[1]

És lőn, amikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről leszálla) Mózes nem tudta, hogy az ő orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott.

2Móz34:29, Károli-biblia[2]

1 Mozes

Michelangelo (1475 – 1564) szarvashibája a San Pietro in Vincoliban (befejezve 1545-re)

Egy pár szót ejtsünk magáról a címről is. Merészebb szófejtők a „szarvashibát” Szent Jeromos (347? – 420?) Vulgata-fordításának tudják be, aki a „sugárzást” Mózes orcáján szarvként fordította.[3] A helyzet azonban, mint egy mélyreható elemzés kimutatja, korántsem ennyire egyszerű. Szent Jeromos az idézett szöveghely alternatív, a maival egybecsengő latin fordítását már ismerhette, ám ragaszkodott ahhoz a (vitatható) fordítói elvhez, hogy egy-egy szót ugyanúgy fordítsunk minden előfordulási helyén. A héber eredeti is szarvról beszél, mely hangzásában, kicsit jelentésében is, közel áll a fénysugárzáshoz, és nyilvánvalóan ezért alkalmazták a képletes beszédet. Más kérdés, hogy a latinban ez a hasonlóság már semmilyen értelemben nincs meg, így a „szarv” fordításként (és ráadásul magyarázat nélkül, mert Szent Jeromos ezúttal nem fűzött eljárásához indokolást) már legalább is megterhelő.[4]  Bővebben…

A bűz birodalma

1 cabbKinek nem szorul össze a szíve gyermekkora nagy álma, a kifejező hangzású merkaptán hallatán… A merkaptánok laboratóriumi előállításául[1] csalárdul alkil-kloridok alkoholos oldatát javasolják nátrium- (vagy kálium- ) hidrogénszulfid túlerejével támadni, és ekkor egy életre szóló frenetikus bűzélményben lesz részünk, a keletkező vegyület, a merkaptán ugyanis százezerszeres higításban is orrfacsaró illatú.[2] A jelentős leegyszerűsítéssel ismertetett recept azért csalárd, mert alkil-kloridot, például a fogorvosi gyakorlatban (messze ringó gyermekkorunk idején) alkalmazott etil-kloridot még csak-csak beszereztünk – ma már ez is reménytelen, talán jobb is így –, az alkohol sem okozott különösebb nehézséget, de meglepő módon az alkáli-hidrogénszulfidok hozzáférhetetlenek voltak. (Ma meg különösen.) A merkaptánok vagy (mai nyelven) tiolok formailag az alkoholok hidroxilcsoportjának szulfhidril- (SH-) csoportra cserélt elvi leszármazottai, azaz az anion a kloridot váltja fel a reakcióban.
Mindamellett távolról sem szorít arra balsorsunk, hogy életünk során ne ütközzünk a merkaptán illatába (az „ütközés” nem képzavar – ez az illat valósággal szilárd halmazállapotú). A merkaptánok némelyike erősen egészségkárosító, és erős gyúlékonyságuk miatt sem mondhatók veszélytelennek.[3] Olykor valóságos rémtörténetek kapnak lábra a merkaptán körül.[4]  Bővebben…

Rózsák és kígyók

1 pharaohs-snake2 roseAz élettelen nimfa, Rhodon testébe botlott bele Kloris virágistennő. A csodaszép testet virágként kívánta feléleszteni, és ehhez több isten segítségét kérte. Afrodite saját vonzerejével ruházta fel a virágot, Dionysos illattal (az eredményből kikövetkeztethetően nem a sajátjával), a három Grácia ragyogást, bájt és örömöt ajándékozott neki. Kloris szeretője, a kissé promiszkuusnak tűnő Zefyros, nyugati szellő tovafújta a viharfelhőket, hogy Apollon napsugarai életre kelthessék a virágot, a rózsát.[1] (A görög kor is szerette a rokokót, nemcsak a rokokó a görögöt.) Bővebben…

Vörös poszt

bordeaux

A vörös – eredetileg veres – a finnugor (vogul vur, finn veri stb.) vér szóból ered. Élenkebb változata, a piros a pirításból, melyből közvetlenül fakad nemcsak a pír, de a pirkad, pörsenés, perzsel, pörköl, pirongat szavak is. Ezek apró “kalandok”, alapszavak történeteiben nagy csodákra ne számítsunk.
Csak az árnyalatokban. Bővebben…