Calvert Watkins címkéhez tartozó bejegyzések

A pirog és családja

А какими пирогами накормит моя старуха! Что за пироги, если б вы только знали: сахар, совершенный сахар!

Гоголь (1809 – 1852): Вечера на хуторе близ Диканьки (1832),
K. I, Ч. 1, Предисловие[1]

És amilyen piroggal etetett az én asszonykám! Micsoda pirog, ha tudnátok: cukor, valóságos cukor!

Gogol: Esték a majorban Dikanyka mellett,
I. könyv, 1. rész, Előszó

Berkosz (1861 – 1919): Dikanyka

A mű későbbi fejezeteiből az is kiderül, hogy a sütéshez az asszonyka az író kéziratait (egy készülő regény felét) használta fel papíralátétként. Ilyenképpen az író úgy járt, mint az ismert, de alátámasztatlan anekdota szerint pár évvel korábban Beethoven (1770 – 1827) a Missa Solemnis (op.123) 1823-ra befejezett partitúrájával, melynek kottalapjait a kalucsnijából húzta elő, vagy, szintén megerősítetlenül, Händel (1685 – 1759), akinek parókájába a fodrász az 1741-ben komponált Messiás (HWV56) kottáját csavarta. (Az első történet nem elképzelhetetlen, a második, tekintettel a kották értékére, annál inkább, még ha beleszámítjuk a grandiózus oratórium hűvös londoni fogadtatását[2] is.) Mottónk kiválasztása természetesen teljesen önkényes. Az orosz irodalomban a pirog éppoly központi szerepet játszik, mint a magyarban a húsleves vagy az angolban a pudding. Bővebben…

Reklámok

A tiszafa, a borz és a méreg

at myrtus validis hastilibus et bona bello
cornus, Ituraeos taxi torquentur in arcus.

Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19): Georgica II.[1]

Mirtusz erős kelevéznek jobb, som harcban előnyös,
Míg az itúraeus kézívhez az ívafa szolgál.

Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[2]

1-tiszafaAz antikvitás elég tágas ahhoz, hogy minden generáció megcsodálja, és elég szűk ahhoz, hogy benne a szálak összefussanak. Nézzük ezt a tiszafa, a borz és a méreg példáján. Bővebben…

A kövérség diadalútja

1 Ez pedig a vétekért való áldozatnak törvénye; igen szentséges az.
2 Amely helyen megölik az egészen égőáldozatot, ott öljék meg a vétekért való áldozatot is, és a vérét hintsék az oltárra köröskörül.
3 A kövérjét pedig áldozzák meg mind, a farkát is, és amely kövér a belet takarja.
4 A két veséjét és a rajtuk lévő kövérséget, amely a véknyaknál van, úgyszintén a májon lévő hártyát a vesékkel együtt szedje ki.
5 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozatul az Úrnak. Vétekért való áldozat ez.
6 A papok között minden férfiú eheti azt, szenthelyen egyék meg; igen szentséges az.
3Móz.7[1]

A kövérségnek azzal az inkább gyakorlati, mint elvi kérdésével, hogy egyes szavak hátterében miként búvik meg a szó valamely ősi változata, érintőlegesen már foglalkoztunk, telített zsírsavakról szólva. A teljes általánosságban, amikor a melléknéven túl a „kövér” mint főnév is felmerül, például az Ószövetség egyik kulcsszavaként, vagyis amikor számba kellene vennünk zsírtól faggyúig mindent, ami főnévként kövér, nyomunk veszne, akkora kutatást kellene végeznünk. Így a baráti (N.) indíttatású mai nyomozásban nagyrészt megmaradunk a melléknév vizsgálatánál.

Bővebben…

A gyönyörű teher

Thou slander of thy heauie Mothers Wombe[1]

Shakespeare (1564 – 1616): III. Richárd, I/3

Anyád terhes hasának szégyene![2]

Vas István (1910 – 1991) fordítása

Újból és újból visszatérünk kiapadhatatlan forrásunkhoz, a III. Richárdhoz. Az áldott állapotot, várandósságot az angolban is hasonló „megkerülő” szavakkal illetik (delicate / interesting / anticipating / expecting condition). Az orvosi latin mintha egyszerűen latinra fordítaná Anjou Margit királyné (1430 – 1482) fent idézett átkát: a kellemesebb csengésű gravida („súlyos”) szóval illeti a terhes anyákat.[3] A Grave mint zenei műszó lassú tempót, „súlyos” hangzást ír elő.

Bővebben…