Bernini címkéhez tartozó bejegyzések

Oltalmazó istenek és behatolások

ad Veranium

Verani, omnibus e meis amicis
antistans mihi milibus trecentis,
venistine domum ad tuos penates
fratresque unanimos anumque matrem?

Catullus (Kr.e. 84? – 54): Carmen IX[1]

Veraniushoz

Barátaim legdrágábbja, Veranius,
Még ha százan s ezren is lennének,
Kik hozzád eljönnének, haza a
Fivéreidhez s idős jó anyádhoz?

IX. carmen. Tuka Gábor fordítása[2]

Volt már alkalmunk írni a még szinte kamasz Bernini (1598 – 1680) 1618-19-ban készített szobráról, melyen a gyermek Ascanius kapaszkodik apja, Aeneas lábába, aki vállán menekíti ki apját, Anchisest a trójai tűzvészből. Hogy a generációk iránti felelősség bemutatása teljes legyen, a szobron az agg Anchises azt az egyetlen tárgyat tartja kezében, melyet a trójai tűzvészből kimenteni egyedül méltónak tart: egy kis urnát az ősök hamvaival, melynek tetején két kis alak őrködik. Ma ezzel a két kis alakkal kezdjük. Bővebben…

Félistenek eledele, a pizza

1 celer_roman_loaf_as_pizza-300x180

Túlsütött pizza. Herculaneum, Kr.u. 79

Heus! Etiam mensas consumimus!

Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19): Aeneis, VII.

“Ejha, megesszük az asztalt is!”

Lakatos István (1927 – 2002) fordítása

A pizza szó egy 1907-es olasz etimológiai szótár szerint a tájnyelvi pinza, összeszorítani vagy ütni szóból ered (ahogy a palacsintát vagy a lángost készítik); mások a középkori görög süteményből, a pittából vezetik le, amely a mi pite szavunknak is ősatyja; a távolból felsejlik a pita, kerek, kovásztalan kenyér. Az étel maga a jelek szerint perzsa eredetű: Kr.e. 500 körül ottani katonák kerek pajzsukon tésztát sütöttek, majd arra datolyát és sajtot tettek (az ananásznál biztos jobb…).
De az odafigyelő olaszt nem lehet megtéveszteni ilyen gyerekes próbálkozásokkal. Bővebben…