Henry Heathcote Statham (1839 – 1924) elismert építész és szakíró volt, rá bízták az akkor még Encyclopædia Britannica írásmóddal írt című lexikon 11., 1911-es kiadása Építészet címszavának[1] megírását. Bach-hívő műkedvelő zeneértő is volt, orgonán is játszott. Mondhatnánk, kifogástalan életrajz. Műkedvelése azonban keserű műgyűlölettel párosult. Ő ajándékozta meg zenekedvelő közönségét a híres felismeréssel, hogy Wagner (1813 – 1883) gaz Beethoven (1770 – 1827) sírján.[2] Amikor a nála lényegesen békülékenyebb, szintén műkedvelő zeneértő, sir George Grove (1820 – 1900) által szerkesztett Zenei lexikon Schubert (1797 – 1828)-címszót is magába foglaló kötete megjelent, nagy erővel támadta meg. Suzannah Clark taglalja a kritikát. Nyilvánvalóan egyetlen szavunk sem lehet az ellen, hogy Statham kifogással él terjedelmi arányok ügyében, már a címszó megjelenése előtt is, 1881-ben. Egy lexikonnak tárgyilagosnak kell lennie, nem tükrözheti szerkesztője értékválasztását. Ha Bach (1685 – 1750) 5, Händel (1685 – 1759) 10 és Beethoven 50 oldalt „kap”, akkor bármennyire is szeressük Mendelssohnt (1809 – 1847) – Statham nem szerette, stílustalannak tartotta – , a neki szánt 60 oldal valóban túlzásnak (curious disproportionnak, „furcsa aránytalanságnak”) tűnik. Képzelhetjük Statham haragját, amikor az általa megvetett Schubert címszava még Mendelssohnénál is hosszabb lett. 1883-as fulmináns cikkében pontról pontra haladva, ahol a lexikon Schubertet nagyra értékelte, ő gyorsan lehúzta.[3] De még ez a kérlelhetetlenül szívós kritikus is megenyhül, ahol nem tehet mást, persze a maga aligha vállalható stílusában. Mint Julian Horton idézi, the two love songs by Schubert which are the most manly and healthy in tone are both inspired by Shakespeare’s words, viz. ʻHark the Lark!’ and ʻWho is Sylvia’ and it is remarkable how very English they are in spirit, the latter especially, azaz „Schubert legférfiasabb és legegészségesebb hangvételű két szerelmes dalát egyaránt Shakespeare szavai ihlették, úm. Halld! pacsirta és Szilvia, ki vagy, és figyelemre méltó, milyen nagyon angolok ezek szellemiségükben, kiváltképp az utóbbi”. Bár Horton példákkal támasztja alá, a korban gyakori forgolódás a „férfiasság” mint művészi kategória körül akkoriban más érzelmi töltetű volt, mint lenne manapság, a célozgatás az „egészségességre” még így is valamelyest bárdolatlannak tűnik. Meglehet, ezek a művek „angol szellemiségűek”, de ugyanígy német, osztrák, magyar és francia szellemiségűek is, sőt, nincs nemzet, melyhez ne szólnának. Nemrég, az „utóbbi” dalról szólva megpendítettük, hogy Schubert és Shakespeare (1564 – 1616) kapcsolata megérne egy kis külön részletezést. Teljesítsük ígéretünket! Bővebben…
csodaszavas
Ady Endre Aisopos Andrej Alekszandrovics Zsdanov Antoine Laurent Apollinaire Fée Antoninos Liberalis Arany János Aristofanes Aristoteles Athanasius Kircher Athenaios Naukratios Athéni Apollodoros Augustus Babits Mihály Bach Beethoven Boios Borges Brahms Brehm Bugát Pál Byron Cassius Dio Catullus Charles Jennens Charles Lucien Bonaparte Cicero cinóber Clairvaux-i Szent Bernát Claudius Aelianus Conrad Geßner Cosima Wagner Csengery János Csokonai Vitéz Mihály Dante Darwin David Attenborough Descartes Devecseri Gábor Dickens Diocletianus Diószegi Sámuel Dryden Döbrentei Einstein Ernest David Klein Euripides Fazekas Mihály Fogarasi János Gaius Julius Hyginus Georges-Louis Leclerc de Buffon Georges Léopold Chrétien Frédéric Dagobert Cuvier Gerő Ernő Goethe Hannibál Haydn Heine Herman Ottó Herodotos Hesiodos Hippokrates Homeros Horatius Horhi Melius Peter Horváth Judit Händel I. Erzsébet I. György I. Jakab I. Nagy Szent Fotios Id. Plinius id. Szily Kálmán II. Fülöp II. Károly III. Richárd Iosephus Flavius IV. Béla IX. Szent Lajos Johan Christian Fabricius Julius Caesar Julius Pokorny Juvenalis Jókai Mór Kaisareai Eusebios Kaisareai Nagy Szent Vazul Karinthy Frigyes Kazinczy Ferenc Kis Ferencné Klaudios Galenos Klaudios Ptolemaios Kolumbusz Kristóf Kosztolányi Dezső Kádár János Károli Gáspár La Fontaine Lakatos István Lamarck Lenin Leopold Mozart Lev Davidovics Trockij Linné Liszt Livius Lányi Viktor Géza Lévay József Mahler Marcus Terentius Varro Martialis Mathurin Jacques Brisson Michiel Arnoud Cor de Vaan Mikszáth Monteverdi Mozart Máthé Elek Mátyás király Nagy Konstantin Nagy Sándor Napóleon Nero Nietzsche novella Origenes Ovidius Parsifal Pausanias Periegetes Pedanios Dioskorides Petőfi Philip Miller Pietro Metastasio Platon Plutarkhos Poe Purcell Pythagoras Rajk László Ramon Llull Robert Stephen Paul Beekes Rotterdami Erasmus Rubens Rudolf főherceg Rákosi Mátyás Rónay György Salieri Schiller Scholz László Schopenhauer Schubert Schumann Schuster János Konstantin Seneca Servius Sevillai Szent Izidor Shakespeare sir Humphry Davy Sofokles Sokrates Strabon Suetonius Szabó Lőrinc Szent Beda Venerabilis Szent Jeromos Szentkuthy Miklós Szent Nagy Károly Szent Pál Szent Péter Szent Ágoston Szicíliai Diodoros szimfóniák Sztravinszkij Sztálin Szász Károly Tacitus Tertullianus Theofrastos Theokritos Thomas Mann Tiberius Timur Lenk Titus Livius Toldy Ferenc Trencsényi-Waldapfel Imre Tótfalusi István Tóth Árpád V. Károly Vas István Vergilius Viktória királynő Vivaldi Voltaire Vörös Éva Wagner Weber Weöres Sándor William Elford Leach Xenofon Xerxes XIV. Lajos XV. Lajos zene Ézsaiás Маkszimilian Romanovics FaszmerLáss többet:
ennyi:
- 157 110 klikk