Baróti Szabó Dávid címkéhez tartozó bejegyzések

Búelterelő posz-t

Méhek és pillangók végső zavarban kerimbózsáltak a megcsonkított, özvegy lombok körül, néha le-lecsapódtak a földre, ahol kupacokba gyűlt a lenyírt virág, egy pöször nagy zengéssel a Gizi borzas hajába akadt, mintha valami lángba szállt volna bele…

Babits Mihály (1883 – 1941): Hatholdas rózsakert[1] 

Dávid Ilona, Psota Irén (1929 – 2016) anyja ellenőrizhetetlen forrás szerint talált gyerek volt, aki vezetéknevét megtalálójáról, egy malmosról kapta.[2] Amint a Színes Rádió- és televízióújság 1994-ben írja, ijedtében Psota Irén is magyarosított, néhány évig a Dávid Irén név reprezentálta őt a színlapokon, de aztán megdühödött és visszapsotásodott.[3] Az „ijedelem” itt a vezetéknév nem kellően „művészi” csengésének szólt, de a végső belátás azt mutatja, a művésznő felismerte az eredeti vezetéknévből sugárzó erőt. A Psota, Pszota családnévre régóta vannak adataink. Csorba Béla a 2005-ben megjelent nagyszabású Családnévkutatás és telepítéstörténet című tanulmányában már 1808-as iratokban feltűnő, szlovák származású Pszotákat említ.[4] A „nyomorúság” jelentésű cseh és szlovák psota szó a pesből („kutya”) ered (a szokásos „-ság”, „-ség” képzéssel „kutyaság” értelemben).[5] És bár családnevek körében nem egyedülálló ez a hangulat, látjuk a Pórok példáján, ne engedjünk a könnyű magyarázat csábításának! Prohászka János (1887 – 1970) 1950-ben Pszota nevű településről beszél.[6] Adamóczi és vittenczi Borovszky Samu (1860 – 1912) teljességében csak 1914-re megjelent monumentális munkájában, a Magyarország vármegyéi és városaiban a mai szlovák Závadáról, az akkori Érújfaluról így ír: A községhez tartozik Csengőd-puszta, mely azelőtt Pszota néven volt ismeretes.[7] (Csengőd-pusztát ne keverjük a kiskunsági Csengőd pusztával.)

Csengőd-puszta és Csengőd puszta

a vannulói bivalygazdaság

Pusztaságokat hajlamosak vagyunk értéktelennek tekinteni. A dél-olasz helybeliek Vannulo egykori pusztaságának nevét is a terület „nullaságával”, „értéktelenségével” magyarázzák, de ez csak a kietlenséghez fűződő, ma is fennmaradó érzelmeiket mutatja, etimológiának (az egyetlen l alapján), hűen a vidéket naggyá tevő mozzarellaüzemhez, „konyhainak” mondható. „Puszta” szavunk szláv eredetű, a szlovák pustý az egyik közvetítő. A szláv megjelenítések az előszláv pustъ, puszt, „üres” szóra mennek vissza[8], vagyis semmi közük a peshez, a „kutyához”. A Borovszky által előidejűnek mondott Pszota helymegjelölés származhatott a helyi magyarok „puszta” szavából félrehallással vagy hangzóátrendezéssel. Fordítva is elképzelhető: ha már egyszer úgyis pusztaság a terület, miért is ne magyarosíthatnánk a máskülönben „nyomorúság” jelentésű Pszotát (Csengőd-) pusztára? Legvalószínűbb azonban a párhuzamos nyelvfejlődés. Nyugodtan kizárhatjuk annak lehetőségét, hogy a két név egymástól elszigetelten formálódott hasonlóra. Az mindenesetre biztosra vehető, hogy az 1808-as tót Pszota családnevek eredete valamely helységnév, talán éppen Borovszky Csengőd-pusztája, Pszota. Sipos Ferenc ökörködését arról, hogy a Psota nevet először egy keletír krónikás viselte, mert uralkodója újabb és újabb post scriptumokat, utóiratokat követelt tőle[9], hagyjuk az út szélén. Bővebben…

Reklámok

Kis nyelvtörténeti kirándulás

A’ mostani praesidens Jackson és Clay Henrik vannak candidalva,
’s közvélemény szerint Jackson fog ismét választatni.

Nagy Károly (1797 – 1868) levele bátyjához,
Nagy Mihályhoz († 1847) 1832. október 16-án

Méltatlan lesz eljárásunk a XIX. század egyik legszínesebb magyar mágnásával, a tudomány népszerűsítésében is jeleskedő Nagy Károllyal, aki a Magyar Tudós Társaság tagja is volt. Egyetlen szót fogunk ugyanis gazdag életművéből kiemelni. Előtte azonban pillantsunk bele az életműbe. Bővebben…

Termésneveinkről

A magyar nyelv sokkal szebb és izgalmasabb neveket adott növények terméseinek, mint például az angol, amely lényegében a latin szavakat használja. Nem lehet célunk valamennyi termésnév eredetének kinyomozása, nemcsak a sokaságuk miatt, de sokkal inkább azért, mert számos közülük magától értetődő, mint például a „hüvelyes” vagy a „felfújt bogyó”. Ugyancsak nem lehet célunk a termések részletes leírása, hiszen az erre illetékes „szakférfiak”, újabb kori nevükön szakemberek ezt közkinccsé tették. Ezért a leírásban különösen mértéktartók leszünk. (A legszebb összefoglalóval itt találkoztam.[1]) Ugyanakkor megvizsgáljuk a tudományos (latin) nevek eredetét is. Bővebben…

Sátrak, csadorok, szatyrok

Oroszul a sátor палатка. Használnak még néhány szót a sátorra, és a шатёр jelentése is hasonló: nem a kirándulók sátrát, hanem a tabernákulumot, hatalmas sátorépítményt nevezik így.

A „tabernákulum” a latin tabernaculum szó magyarosított formája, mely az „építmény” értelmű taberna kicsinyített alakja. Ez utóbbiból származik a „taverna”.[1] Abból pedig a „tivornya”.[2]

A шатёр eredete a perzsaچادر[3] (ejtsd: csador), mely ott a női ruhadarabon túl például abroszt is jelent.[4] Hozzánk a szó, hasonló jelentésváltással, mint az oroszba, a déli, török úton jutott.

1 sater

шатёр és چادر

Bővebben…

A rény

Az „erő” szó az erkből származik, mely az ujgurban és kunban erőt, hatalmat, a kirgizben kényt, akaratot jelent. (A mai törökben etki.) A nyelvújítás idejéből származó képzései például az „erély”, az „erőd”, az „erény”.[1] Az „erőd” fogalmára azt megelőzően az „erősség” szót használták:

1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, aki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, amelyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből
2 És monda: Szeretlek Uram, én erősségem
3 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

18Zs[2]

A szót a francia force -> fort mintájára képezték.[3] A latin fortis, forctus (erős) közbenső állomás: az indoeurópai bhergh mint „emelt” vagy a dher, „támaszt” sejlik fel a messzeségben.[4] Az „erény” sorsa a legérdekesebb, ezt követjük nyomon. Bővebben…