Augustin Pyramus de Candolle címkéhez tartozó bejegyzések

Kolbászfa is van

Mi emberek, kik felkapaszkodtunk az uborkafára, nagyon sokáig megvetettük a szenet. Illendő, hogy vezekeljünk.

Kosztolányi Dezső (1885 – 1936): Szén (1917)[1]

Az uborkafát kifejezetten azok kifigurázása kedvéért teremtette a népnyelv, akik bizonytalan alapon, bizonytalan jövővel másztak fel (kapaszkodtak fel, kaptak fel) fátlan szárán a szerény magasba.[2] Ilyenképpen veszélyes leiterjakab az angol cucumber tree-t „uborkafának” fordítani. Nézzük csak az angol testvért közelebbről!

Bővebben…

Reklámok

Angyali ördögcsáklyák

HARPAGON
– Ah que cela est bien dit ! Approche, que je t’embrasse pour ce mot. Voilà la plus belle sentence que j’aie entendue de ma vie. Il faut vivre pour manger, et non pas manger pour vi… Non, ce n’est pas cela. Comment est-ce que tu dis ?

Molière (1622 – 1673): L’Avare (1668), III / 1[1]

HARPAGON
Hó, de gyönyörű mondás! Gyere ide, hadd csókoljalak meg ezért a mondásért. Ez a legcsodálatosabb szentencia, amit életemben hallottam. „Azért kell élni, hogy együnk, és nem azért enni, hogy é…” Nem, ez nem jó. Hogy is van? Mondd csak még egyszer.

A fösvény, III / 1. Bognár Róbert fordítása[2]

A görög ἁρπάζειν, harpazein, „elragadni”, „megragadni” szóval az Újszövetségben is találkozunk:

…ἔρχεσθαι καὶ ἁρπάζειν αὐτὸν ἵνα…[3]
…herkhesthai kai harpazein auton ina…

…jőni akarnak és őt elragadni

Ján6:15[4]

A szó egyes feltételezések szerint az indoeurópai hrep-, „megragadni”, „felszedni” gyökből származik, vagy a ἅπτειν, haptein, „érinteni” szóval áll nyelvrokonságban, esetleg a patinás ἅρπη-vel (harpe, „ragadozó madár”).[5] A ἁρπάζειν, harpazein szóból származik az ógörög ἁρπάγη, harpage, „horog”, ebből a latin harpago[6], mely széleskörű jelentéstartalomra tett szert: megőrizve a „csáklya”, „horog” értelmeket felvette melléjük a „tolvajt”, „ragadozót” (ez mintha a „hárpiával” való rokonság jele lenne).[7] Ez magyarázza Molière bizonyára legismertebb komédiahősének névadását.[8]
Továbbá egy másik érdekes névadást.  Bővebben…

Kakaó és kókusz

Or stretch’d amid these orchards of the sun,
Give me to drain the cocoa’s milky bowl,
And from the palm to draw its freshening wine!

Thomson (1700 – 1748): The Seasons. Summer (1735)[1]

Vagy nyújtózva a Nap gyümölcsöseiben
Add a kókusz csészéjét, tejét szürcsölnöm,
És a pálmából frissítő bort vennem!

Az évszakok. Nyár

Samuel Johnson (1709 – 1784) 1755-ben megjelent A Dictionary of the English Language (Az angol nyelv szótára) című, évszázadokig meghatározó műve nem veszi fel a kókusz címszót. Erre jó oka van: ha megnézzük, mit ír a kakaóról, ugyancsak meglepődünk. Bővebben…

A lakmusz históriája

Azok szerint, akik úgy tartják, az élők világában a legfontosabb választóvonal az, hogy egy faj felismerte és hasznosítja-e a fotoszintézis fogását („szódavízből cukrot, napfény, membránok segítségével”), a gombák és növények országa között nagyobb a távolság, mint a gombák és az állatok között. A gombák és egyéb élőlények társulási lehetőségei rendkívül gazdagok. Ezek közül például a nemrég óta kutatott mikorrhizának, a gombák és gyökerek különleges összjátékának feltárása alapvetően változtatta meg fogalmainkat a növények életéről, életfeltételeiről.[1] Sokkal régebb óta kutatják a társulásnak egy szembeötlőbb formáját, amikor egy alga és egy gomba szétválaszthatatlanul egyesülve új élőlényként jelenik meg az élővilágban. Ezek a lények alkotják a zuzmók törzsét, természetesen a növények országában, hiszen a társulás lényege és hajtóereje a fotoszintézis.[2] Ugyanakkor vannak gombák, melyek még csak elindultak a fejlődésnek ezen a vonalán. Társulásuk növényekkel világosan felismerhető, de a két lény életvitele még különválik. Más esetekben a gomba egy zuzmóra telepedve találja meg a számára könnyebb életvitel lehetőségét. A „zuzmósodásnak” ezek a természetes formái vélhetőleg új zuzmófajok kialakulásához vezetnek egykor, de ezeket a lényeket jelen fogalmaink szerint a gombák országába kell sorolnunk. Ebbe a típusba sorolhatjuk a François Fulgis Chevallier (1796 – 1840) által 1826-ban létrehozott, ma vitatott státusú Roccellaceae család[3] sok faját.[4] Ugyanez mondható el a nagy XIX. századi zuzmókutató, Gustav Wilhelm Körber (1817 – 1885) által 1855-ben létrehozott Lecanoraceae gombacsalád[5] sok fajáról is.[6] Bővebben…