Anton Schindler címkéhez tartozó bejegyzések

Szerencsétlen és szerencsés hajózások

Sőt a kétségbeesett hajómról is azt mondom: „glückliche Fahrt” – szerencsés utazás – és a kormányosnak egy jelzőt adok: „ruhige Bootsmann” – az én szenvedésem vonuljon szinte sejthetetlen és láthatatlan háttérbe: maradjon helyette a polgári „bon voyage”, hiszen a legnagyobb művészek úgyis tudják, hogy harmonikus műalkotás ennél többet nem bír el. Ha őszinte lennék: elnyelne a káosz, viszont a mélyérzésű olvasó a legszürkébb szavak mögött is sejti kedélyem legkeservesebb viharait.

Szentkuthy Miklós (1908 – 1988): Arc és álarc (1962),
Kilencedik fejezet[1]

Goethe (1749 – 1832) 1796-ban egy kisebb jelentőségű pályatársának, Friederike Helene Ungernek (1741? – 1813) meleg hangú levélben köszöni meg a tőle kapott Zelter (1758 – 1832)-dalokat, melyeket a zeneszerző az ő verseire írt, és hozzá is teszi, hogy ezek után nem tudja magát visszatartani dalok publikálásától az az évi, Schiller (1759 – 1805) által kiadandó Musenalmanachban (Múzsa-évkönyv).[2]

Bővebben…

Reklámok

Homo beethovenicus

A tehetős iparos családból származó Johanna Reiß (1786? – 1868) 1805-től élt együtt Caspar Anton Carl van Beethovennel (1774 – 1815), Beethoven öccsével, majd 1806-ban, gazdag hozománnyal, melynek egy bécsi (alservorstadti) ház reménybeli öröksége is része volt, hozzá ment feleségül. Néhány hónapra a házasságkötés után megszületett fiuk, Karl van Beethoven.[1]

1 Rudolf_von_Alt_-_View_of_the_Alservorstadt,_1872

Alt (1812 – 1905): Alservorstadt látképe (1872)

Bővebben…

Evilág és túlvilág: a kései Beethoven

Még a IX. szimfónia (op.125) 1824. május 7-ei ősbemutatója előtt, Beethoven „hiperaktív” szakaszában, 1823. november 29-én kérte fel óvatosan a műkedvelő csellista, Nyikolaj Boriszovics Golicin nagyherceg (1794 – 1866) Beethovent három vonósnégyes megírására azzal, hogy az árat a szerző jelölje meg. Az elfoglaltsága miatt szabódó Beethoven ezt meg is tette, elvállalta a munkát, darabonként 50 dukátért, aranytartalma – kb. 50 × 3,5 g – alapján mai pénzben közel 2 millió Ft-ért.[1] Szép pénz kimondva, de sosem kapta meg a nagyherceg csődje miatt. Az örökösre, Karlra (1806 – 1858), Beethoven unokaöccsére szállt az összeg. A három kvartett az op. 127-es Esz-dúr, az op.132-es a-moll és az op.130-as B-dúr.[2]  Bővebben…

Újabb rejtélyek, ezúttal Mödlingben

1 Bruhl

Zastera (1818 – 1880)(?): Kilátás Brühlből a mödlingi várromra

Amint azt már említettük, a tizenhét éves Beethoven (1770 – 1827) Mozartnál (1756 – 1791) kívánt leckéket venni Bécsben, de kapcsolatuk Beethoven anyjának, Maria Magdalena van Beethovennek (sz. Keverich, 1746 – 1787) megbetegedése, majd halála miatt, ami az ifjút visszaszólította Bonnba, nem jutott túl az ismerkedésen. 1792-ben utazott újra Bécsbe kiművelni magát a bonni választófejedelem, Miksa Ferenc (1756 – 1801) támogatásával, ahol többek között a fiatal Beethoven műveit már ismerő Haydn (1732 – 1809) tanította őt. Haydn 1792-ben a Képzőművészek Nyugdíjalapja által szervezett bálra a társaság felkérésére táncsorozatot írt.

Bővebben…