Маkszimilian Romanovics Faszmer címkéhez tartozó bejegyzések

Oltalmazó istenek és behatolások

ad Veranium

Verani, omnibus e meis amicis
antistans mihi milibus trecentis,
venistine domum ad tuos penates
fratresque unanimos anumque matrem?

Catullus (Kr.e. 84? – 54): Carmen IX[1]

Veraniushoz

Barátaim legdrágábbja, Veranius,
Még ha százan s ezren is lennének,
Kik hozzád eljönnének, haza a
Fivéreidhez s idős jó anyádhoz?

IX. carmen. Tuka Gábor fordítása[2]

Volt már alkalmunk írni a még szinte kamasz Bernini (1598 – 1680) 1618-19-ban készített szobráról, melyen a gyermek Ascanius kapaszkodik apja, Aeneas lábába, aki vállán menekíti ki apját, Anchisest a trójai tűzvészből. Hogy a generációk iránti felelősség bemutatása teljes legyen, a szobron az agg Anchises azt az egyetlen tárgyat tartja kezében, melyet a trójai tűzvészből kimenteni egyedül méltónak tart: egy kis urnát az ősök hamvaival, melynek tetején két kis alak őrködik. Ma ezzel a két kis alakkal kezdjük. Bővebben…

A pirog és családja

А какими пирогами накормит моя старуха! Что за пироги, если б вы только знали: сахар, совершенный сахар!

Гоголь (1809 – 1852): Вечера на хуторе близ Диканьки (1832),
K. I, Ч. 1, Предисловие[1]

És amilyen piroggal etetett az én asszonykám! Micsoda pirog, ha tudnátok: cukor, valóságos cukor!

Gogol: Esték a majorban Dikanyka mellett,
I. könyv, 1. rész, Előszó

Berkosz (1861 – 1919): Dikanyka

A mű későbbi fejezeteiből az is kiderül, hogy a sütéshez az asszonyka az író kéziratait (egy készülő regény felét) használta fel papíralátétként. Ilyenképpen az író úgy járt, mint az ismert, de alátámasztatlan anekdota szerint pár évvel korábban Beethoven (1770 – 1827) a Missa Solemnis (op.123) 1823-ra befejezett partitúrájával, melynek kottalapjait a kalucsnijából húzta elő, vagy, szintén megerősítetlenül, Händel (1685 – 1759), akinek parókájába a fodrász az 1741-ben komponált Messiás (HWV56) kottáját csavarta. (Az első történet nem elképzelhetetlen, a második, tekintettel a kották értékére, annál inkább, még ha beleszámítjuk a grandiózus oratórium hűvös londoni fogadtatását[2] is.) Mottónk kiválasztása természetesen teljesen önkényes. Az orosz irodalomban a pirog éppoly központi szerepet játszik, mint a magyarban a húsleves vagy az angolban a pudding. Bővebben…

A tobzoska és a szőlőilonca

Óh én mi más vagyok! Én kultiválom
Az ifjú sarjat; óh én nem vagyok
Szorulva arra, hogy levélt egyem,
Én bölcsen az egész gallyat lecsípem…

Jókai (1825 – 1904): Kukaczok versenye, vagy ki a legjobb barátja a fának? (1895) – Iloncza[1]

A tudomány mai álláspontja szerint a tobzoskák, Max Carl Wilhelm Weber van Bosse (1852 – 1937) részletekbe menő alaktana és javaslata nyomán, rendet alkotnak, melyek tudományos neve Pholidota.[2] Az újlatin képzés a görög φολιδωτός, folidotos, „pikkelyes” szón alapul. Az erősen veszélyeztetett rend (melynek világnapja is van, február harmadik szombatja) Dél-Ázsiában és Afrikában él.[3] A főbb fajok elterjedése:

Bővebben…

A beléndek históriája

GHOST
…Vpon my secure houre, thy Vncle stole
With iuyce of cursed Hebona in a viall,
And in the porches of my eares did poure
The leaprous distilment…

Shakespeare (1564 – 1616): Hamlet (1599-1601), I/5[1]

SZELLEM
…Meglopta bátyád ezt a biztos órát,
Üvegben átkos csalmatok levével,
S fülhézagomba önté e nedű
Bélpoklos csöppjeit…

Arany János (1817 – 1882) fordítása (1866)[2]

Az 1604-es második kvartó Hebonájának, a későbbi fóliók hebenonjának mibenlétével sokat foglalkoztak, Arany János jobbnak látta megmaradni az általánosságnál. Az egyik ötlet szerint a Hebona nem más, mint a burgonyafélék családjába tartozó bolondító beléndek, melyet angolul a XIII. század óta létező szó, a henbane jelöl. Ez utóbbiról sokan azt tartják, a „tyúk”, hen és a „méreg”, bane összetétele.[3] Mások szerint azonban a hen eredetileg a halálra utalhatott, azaz a növény angol neve szó szerint halálos méreg.[4]  Bővebben…

Apró bolondozás

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

József Attila (1905 – 1937): Karóval jöttél (1937)[1]

Sokszor írtunk már az előszláv nyelvről, de ennek mibenlétére idáig nem tértük ki. Fejlődése egy Kr.e. 1500 körül beszélt hipotetikus elő-balti-szláv nyelvből indulhatott, bár ennek az ősnyelvnek Antanas Klimas (1924 – 2016) a puszta létezését is elvitatja[2]. Magának az ekkor a mai Lengyelországtól Fehéroroszországig terjedő régióban élt, kétségkívül létezett előszláv népnek[3] a nyelvéről semmi bizonyos nem állítható. Az ős-előszláv nyelv a mintegy Kr.u. III. századig terjedő korszak nyelve. Ennek a szakasznak a végén kerültek a szlávok fizikai közelségbe a gótokkal. Az első szláv szavak az ősi németbe ekkor kerültek át, de ahogy Saskia Pronk-Tiethoff rámutat, ez a kapcsolat az V. századtól megszakadt. Leszámítva a népmozgásokkal együtt járó nyelvkeveredést, a következő fontos hatás a nyugati nyelvekre a VIII-IX. században következett be, amikor az avar uralomtól megtisztított, szlávok lakta Karantániát (a későbbi Karintiát, Krajnát és Szájerországot magában foglaló területet[4]) Szent Nagy Károly (742 – 814) birodalma őrgrófságává emelte.[5] Az előszláv (protoszláv) nyelvfejlődési szakaszt a VI. századig számolják, a karantán hatás már középszláv.[6] Ezek a nyelvi alakulatok egytől-egyig rekonstruáltak hangtani és egyéb vizsgálatok alapján, mivel írásbeli emlékeik nem maradtak fenn. Az első dokumentált szláv nyelv az óegyházi szláv (régi nevén óbolgár), Todd B. Krause és Jonathan Slocum kb. 850 és 1100 közé helyezi mint önálló alakulatot.[7] A késői Kijevi Rusz (és utódbirodalmai) nyelve az ókeleti szláv a X-XIV. században, melynek leszármazottja a ruszin, a fehérorosz, az ukrán és az orosz nyelv.[8] Ennyit rövid bevezetőül mai témánk, a „bolond” szó fejlődése elé. Bővebben…

Vargánya: szótörténet

lengyel vargányaleves

„Vargánya” szavunk eredetmagyarázatában hamisítatlan internacionalista önzetlenséget veszünk észre. Magyar források szerb-horvát eredetet tárnak fel[1], míg szerb-horvát szómagyarázók szerint a megfelelő vẕgānj szó a mi szavunkból származik[2]. Sokkal nagyobb köröket ír le a tinórufélék családjába tartozó vargánya angol és latin szava, a boletus. Vegyünk mély lélegzetet. Bővebben…

Minden zsezseg

Alles lebet,
Alles schwebet,
Alles reget sich.

James Thomson (1700 – 1748) – Gottfried van Swieten (1733 – 1803): Die Jahreszeiten. Frühling[1]

Mind él,
minden lüktet,
mindenek örülnek.

Az évszakok. Tavasz. Náray Máté fordítása[2]

Az élet lényegét a víg nyüzsgésben, lüktetésben, zsezsegésben megtaláló művészek ha a nagy jókedvet talán el is túlozzák, valami fontos, ősi emberi csodálkozást örökítenek meg. Maga a „zsezsegés” feltehetőleg a „zsizsegés”, a méhek „zümmögésével”, emberek „zsibongásával” rokon, alapjában tehát hangutánzó tájnyelvi szóból ered.[3] Ugyanez a zsizsegő hang hallatszik az ember szó szerint és átvitt értelemben is kis barátjának, a gabonáját és egyéb terményeit rontó zsizsiknek is a nevében. A szó szláv eredetű[4], szerbül például жижак, zsizsak, bár oroszul долгоносик, azaz „hosszúorrú”, vagyis „ormányos”. Nem véletlenül. A zsizsik általános értelemben az ormányosbogár-szerűek öregcsaládjának valamely faja, szűkebb értelemben egyetlen faj, a Lixus angustatus.

2-caliadne

Mind a nem[5], mind a faj[6] Johan Christian Fabricius (1745 – 1808) besorolása. Időnként megpróbálják kifürkészni, mire gondolhatott a nemnév kreációjakor. Kétségtelen, hogy a szerencsétlen sorsú Lixus, görögösen Lixos mitológiai alak[7], akinek anyjáról, latinos írásmódban Caliadnéről a busalepkék családjának egy faját[8] nevezték el, a névadó ez esetben (a találgatások szerint) nem ő. A latin lixus, „főtt” szóból indulhattak ki, amikor arra tippeltek, a nemnév jelentése „hamuval borított”, azaz „hamvas”.[9]

1-bogarak

zsizsik és gabonazsuzsok

Bővebben…

Tintahal-történet

És ki a Külléné alján élt, Arkadiában,
Aipütiosz sírjánál, hol jó harcosok élnek

Homeros (Kr.e. VIII.sz.): Iliász, II.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]

Nemrég írtunk a Tethys-Okeanos titáni testvérpár nászáról. Az ennél is nevezetesebb, sőt látványosabb nászról a hasonló nevű néreisz, Thetis és Peleus között az újkor kultúrája szívesebben és gyakrabban emlékezik meg.

1-jordaens

Jordaens (1593 – 1678): Peleus és Thetis násza (1636)

Bővebben…