Mahler és Bécs

Háromszorosan is hazátlan vagyok. Cseh születésűként Ausztriában, osztrákként németek közt, és zsidóként az egész világon.

Alma Maria Mahler (1879 – 1964) Gustav Mahlert idézve.
Gustav Mahler. Emlékek és levelek (1946)

Egy korábbi írásunkban homályos ígéretet tettünk Mahler és az őt ért bécsi antiszemita támadások ügyének valamelyes felderítésére.
Ha egy pillanatra a zsidó-keresztény kultúrát zsidó és keresztény kultúraként, azaz kettejük közös részeként (a Tórán, a haftárákon és Jézusnak erre alapozott tanításain keresztül) értelmezzük, meg kell állapítsuk, Mahlert ez a hit- és kultúrréteg nem érintette meg. Már feltéve, hogy Mahleren az utóromantika kiemelkedő szerzőjét és nem magánembert értjük.

Mahler apai ágú dédapja, Abraham Jakub Mahler (1720 – 1800) sahter, azaz rituális metsző volt a csehországi Chmelnában[1], de Mahler már világias szellemben nevelkedett, őt magát egyesek „útkereső agnosztikusként” jellemzik.[2] Ez azonban valamennyivel bonyolultabb.
A hittörténeti értelemben vett misztika, azaz eredetileg Isten természetfeletti megismerése, majd, leszűkült értelemben, a rendkívüli, „csodás” jelenségek általi érintkezés[3] szintén távol állt Mahlertől, de magában hordozta a kabbala miszticizmusának világlátását, mely a katolicizmushoz fűződő kapcsolatára is rányomta bélyegét. Felesége, Alma Maria Mahler visszaemlékezése szerint a katolikus szertartás, szemben a zsidó vallási szertartással, mindig is mély hatással volt Mahlerre. Nem tudott egy templom mellett elmenni anélkül, hogy be ne nyitna (a zárt ajtajú templomok a mai kor fejleményei), vonzotta a tömjénillat és a gregorián.[4] Mintha csak szelídebb előképe lenne Dalínak (1904 – 1989), aki magát hitetlen katolikusnak vallotta[5]. De még ez is leegyszerűsítés. A marxista-keresztény filozófus, Ernst Simon Bloch (1885 – 1977) „élő egyházi énekeskönyvként” jellemzi őt. Számos beszélgetésükben Mahler a szeretet-Isten mély hívőjének mutatkozott. Ám amikor a filozófus megkérdezte, miért nem komponál misét, egy pillanatra megtorpant. „Gondolja, hogy rászánhatnám magam? Miért is ne, nem igaz? De nem, nem… Ott van benne a Credo…” (Belekezdett a latin szövegbe.) „Nem, nem lennék rá képes.” Mindamellett, a részben középkori himnuszokat is megszólaltató VIII. szimfóniája, az „Ezrek szimfóniája” 1910-es bemutatója után, visszaemlékezve beszélgetésükre, azt mondta Blochnak: „ez az én misém”.[6]

Mahler egész életművén végigvonul a szeretet és megértés a naiv népi vallásosság iránt. Talán éppen ebben találta meg a keresztény hit lényegét. A fiú csodakürtjének mennyei életről szóló mesés, népi elképzelése zárja az 1899-1900-ban írt IV. szimfóniát:

És természetesen a zsidó örökség sem hagyja érintetlenül, de ez a hatás mélyebb és bonyolultabb (és éppoly elválaszthatatlan). Ez a nagy kezdőbetűs Sorsba vetett, a felületes szemlélet számára babonás hit. „A kilencedik szimfónia átkának”[7] mély hívője volt, amit megbocsáthatóvá tesz, hogy rajta is beteljesült, és zenetörténeti jelentőségűvé, hogy ennek köszönhetjük az 1908-9-ben szerzett Dal a Földrőlt.

Justine (Ernestine) Rose-Mahler (1868 – 1938) és Gustav Mahler (1860 – 1911) Budapesten, 1890

Justine (Ernestine) Rose-Mahler (1868 – 1938) és Gustav Mahler (1860 – 1911) Budapesten, 1890

Mahler néha szóba hozta a keleti zsidóságot, olyan ember hangján, aki immár nem érez velük sorsközösséget. Nem láthatunk bele, hogy húgának, Justine (Ernestine) Rose-Mahlernek pontosan milyen előzmények után, sőt hogy egyáltalán kiről írja 1892-ben (csak a nevét tudjuk az illetőnek: Lourié kisasszony), „megtiltja” vele mindenkinek az érintkezést a tolakodása miatt, és jellemzésébe beleszövi: „egészen közönséges orosz zsidó”.[8] Ez a hang ma már bántja a fülünket. Hát még az 1903-ban egy lembergi látogatásából a feleségének írt levelét látva… Az ott élő zsidók „futkorászását” kutyákéhoz hasonlítja, majd különösen fájóan teszi hozzá: „Istenem, valaki is feltételezi, hogy közöm van hozzájuk?”. Mindamellett Mahler nem rejtegette és tagadta meg saját zsidó származását. Talán mert sértő célzásnak tartotta, gondolhatjuk, mindenesetre dühbe gurult zsidóviccek hallatán, amint ezt felesége írja róla emlékirataiban.[9]
A XIX. század végére bontakozott ki Bécsben az antiszemitizmus erőteljes, „új” formája. Amikor 2002-es cikkében (Mahler, Victim of the ’New’ Anti-Semitism, Mahler, az „új” antiszemitizmus áldozata) Edward Falk Kravitt (1925 – 2012) Fritz Richard Stern (1926 – 2016) észrevételét abban a formában idézi, hogy még az „antiszemitizmus” szót is Németországban és Ausztriában „találták ki” az 1870-es években, ennek rosszalló hangja van, de történetesen igazságtalanul. A szót ugyanis az ebben hátrányosan érintett Moritz Steinschneider (1816 – 1907) alkalmazta először 1860-ban („antiszemita előítéletek”).[10] 1897. áprilisától, hosszas huzavonát követően, az antiszemita allűrjeiről hírhedt keresztényszocialista Karl Lueger (1844 – 1910) lett Bécs (jelentős és rátermett) polgármestere. Stílbravúrjai közé tartozik a „Judapest” szó[11] és a szólás: „hogy ki a zsidó, én mondom meg”. Nem csoda, hogy Hitler (1889 – 1945) egyik példaképének választotta.[12] Az addig sem hallgatag antiszemita sajtó addigra felbátorodott, „magukat megnevezni nem akaró” és nagyon is akaró cikkírók részvételével egyaránt. Pergőtűz zúdult Mahlerre abból az alkalomból, hogy megpályázta az Udvari Opera főzeneigazgatói tisztét. Bár elterjedt gondolat, hogy a Mahler-ellenes hecckampányba egy másik „főzeneigazgató”, Cosima Wagner (1837 – 1930) is beszállt[13], ez nem erősíthető meg[14]. Mahler 1896. december 21-én adta be pályázatát. Egyes elképzelések szerint az Udvari Opera szervezeti és működési szabályzata megtiltotta, hogy vezetőjük zsidó legyen. Ez se nem erősíthető meg, se nem képzelhető el egy társadalmilag süllyedő, de közjogilag felvilágosult birodalomban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lettek volna hallgatólagos elvárások.

Bécs Mahler idejében 1900 körül. Fent: a Burgtheater (Várszínház) az akkori Franzensringen (Ferenc körúton). A körút neve 1934 és 1981 között Dr. Karl Lueger-Ring, utána 2012-ig Dr.-Karl-Lueger-Ring (az utcanévtáblákon mindközönségesen a Dr. Karl Luegerring is előfordult), azaz Dr. Karl Lueger körút. A mai név az itt található Bécsi Egyetemről Universitätsring, Egyetem körút. Lent: az Udvari Operaház, Mahler munkahelye 1897 és 1917 között az Opernringen (Opera körút).

Bécs Mahler idejében 1900 körül. Fent: a Burgtheater (Várszínház) az akkori Franzensringen (Ferenc körúton). A körút neve 1934 és 1981 között Dr. Karl Lueger-Ring, utána 2012-ig Dr.-Karl-Lueger-Ring (az utcanévtáblákon mindközönségesen a Dr. Karl Luegerring is előfordult), azaz Dr. Karl Lueger körút. A mai név az itt található Bécsi Egyetemről Universitätsring, Egyetem körút. Lent: az Udvari Operaház, Mahler munkahelye 1897 és 1917 között az Opernringen (Opera körút).

Visszaemlékezéseiben felesége azt írja, Mahler kikeresztelkedett (1897. február 23-án a hamburgi Kis Szent Mihály-templomban), kifejezetten a poszt elnyerése érdekében.[15] Maga Mahler azonban másképp számol be erről Kárpáth Lajosnak (1866 – 1936). Mint írja, különösen zavarja, hogy Bécsben keresztség nélkül egy tapodtat sem lehet előrelépni, és ez az, amit nem látott előre. De nem a főzeneigazgatói poszt elnyerése érdekében keresztelkedett ki, hanem évekkel korábban, mert pokolnak érezte az életet Hamburgban Bernhard Pollini, más néven Baruch Pohl (1838 – 1897) főzeneigazgatósága alatt. (Vagyis éppen ellenkező gesztussal, nem egy poszt elnyeréséért, hanem egy poszt elvesztésének veszélyeztetésével.) Még azt is hozzáteszi, lépése e tekintetben megalázó, ugyanakkor a legkevésbé sem állt ellentétben benső érzéseivel.[16]
Hogy értékeljük az egymásnak ellentmondó magyarázatokat? A „Mahler már csak jobban tudja”-érv elesik, itt ugyanis nem az a kérdés, ki tudja jobban, hanem hogy ki mondja jobban. Mahler számára okozhat kényelmetlenséget annak elismerése, hogy a karrier érdekében keresztelkedett meg. Elterjedt szóhasználat szerint Mahler „besétált” a Kis Szent Mihály-templomba felvenni a keresztséget.[17] Óvatlanság lenne hitelt adni egy torzított szóhasználatnak, mely az aktus jelentéktelenségét akarja hangsúlyozni, de egy pillanat erejéig játsszunk el ennek gondolatával! Mi lehetett a célja egy ilyen sétának? Például az igazolás kiállítása. Ez valóban nem nagy idő. Maga a kikeresztelkedés azonban hosszabb. Mármint általában. Nem kizárható azonban, hogy Mahler esetében eltekintettek bizonyos formaságoktól. Ugyanakkor viszont látni való, hogy Mahler állítólagos kikeresztelkedése későbbre esik pályázata benyújtásánál, miközben ő maga akkor már ismerte a nehézséget. A legvalószínűbb persze az, hogy Mahler a „kikeresztelkedés” szót szellemi értelemben használta a levélben. Az irat beszerzése után nemes barátai már keresztényként ajánlhatják Ferenc József (1830 – 1916) figyelmébe a pályázót, aki így, 1897. október 8-án el is nyerte a császári hozzájárulást.[18] Akárhogy is, ma a zenetörténet az 1897-es dátumot fogadja el a kikeresztelkedés időpontjának.

Abból, hogy a fiatal, szintén kikeresztelkedett zsidó Blech (1871 – 1958) zeneszerzőt és karmestert nem vette állományba, mondván, az antiszemitáknak elég egy zsidó is az Udvari Operában[19], azt gondolhatnánk, új állásában óvatos duhaj volt. Művészi elképzeléseihez azonban erőteljesen ragaszkodott. Amikor 1898-ban színre vitte Thomas (1811 – 1896) 1866-ban komponált Mignonját, ragaszkodott hozzá, hogy a díszletül szolgáló narancsfák élethűek legyenek.

A narancsfa valóban fontos szerepet játszik a történetben. Először, utalásként, Mignon dalában az I. felvonás 7. jelenetében[20]:

Másodszor, egy fokkal valóságosabban, Mignon lázálmában a III. felvonás 6. jelenetében:

Ormai Ferenc (1833 – 1876) fordításai, 1873

Mahler tehát legott a Schönbrunnba küldte jobbkezét, a zeneszerző-rendező Stollt (1853 – 1918), kérjen el a főkertésztől kellő számú cserepes narancsfát. A főkertész megtagadta a fák kiadását (például tisztában volt vele, hogy a helyváltoztatást ezek az érzékeny növények, különösen eredeti életkörülményeiktől távol, nehezen viselik). Mahler maga sietett a Schönbrunnba, de ő sem járt sikerrel. A főkertész felkereste az Udvari Opera intendánsát, Mária Lujza (1791 – 1847) unokáját, Alfréd Ádám Vilmos János Máriát, Montenuovo hercegét (1854 – 1927), udvari főtisztviselőt, panaszt emelt, és az igényelt növények érzékenységére hivatkozott. A gróf magához kérette Mahlert egy kis beszélgetésre, melyben nagyon óvatosan megpróbálta értésére adni, Mahler nem bír utasítási joggal a főkertészre. Mahler azonnal bejelentette lemondását főzeneigazgatói posztjáról. „Na de néhány fa miatt?…” A művészi elképzelései kudarca miatt… Mahler barátját, a költő és köztisztviselő Lipinert (1856 – 1911) kérték meg közbenjárásra, aki sikerrel is járt, de Mahler kikötötte, hogy az Opera műhelyében elkészítendő narancsfáknak jobbnak kell lenniük a schönbrunni eredetinél…[21]
Mahler mélyen lenézte Montenuovo hercegét. Egy ízben, miután elvezényelte Beethoven (1770 – 1827) Kilencedik Szimfóniáját (op.125), a herceg közölte, hogy a művet korábban ettől eltérő tempókkal hallotta. Mahler barátságos mosollyal kérdéssel felelt: – ó, fenség, hát hallotta korábban is a művet?[22] (Ez minősíthetetlen sértés volt a múlt századfordulós Bécsben.)

Az antiszemita sajtótámadásokat nem csillapította le Mahler egyetlen társadalmi gesztusa sem. Példa erre az utóromantika „nagyhónapja” 1904. november 23-a és december 22-e között. Az egymással „összetett” (de semmiképpen sem elutasító) viszonyban álló két bécsi óriás, Mahler és Strauss (1864 – 1949) erre az időszakra sűrítette nagy műveik „árasztásos” előadását. (Ez némelyek szerint színtisztán véletlen egybeesés, de én kételkedem ebben.)

Ez a hónap természetesen a zenekritikusok nagy ünnepe is volt. Az összehasonlításokban Strauss „a mi fiunk” volt, míg Mahler „jövevény”.[23]
Nehéz megítélnünk, Mahlert mennyire mélyen érintették ezek a sűrű és durva zaklatások. Ezek egyre mélyebbre mentek, de Mahler, legalábbis látszólag, nem tulajdonított különösebb jelentőséget nekik.[24] Az, hogy 1907-ben ezek a sajtótámadások mekkora szerepet játszottak végérvényes lemondásában a főzeneigazgatói tisztről[25], nem világos. Láttuk, milyen az, amikor Mahler indulatból cselekszik. Az antiszemita kirohanásokat sztoikusan tűrte, és számos alkalma lett volna távozása okai között ezeket is felsorolni. Ezt nem tette. Lemondásának híre Kárpáth Lajost az Egyesült Államokban érte, aki amint rövidesen visszatért Bécsbe, a Neues Wiener Tagblattban (Új Bécsi Napilap) beszélgetést közölt vele, amit később a memoárjában (Die Begegnung mit dem Genius – Darstellungen und Betrachtungen, Találkozás a lángelmével. Arcvonások és visszaemlékezések) is megismételt. Mahler ebben bőségesen beszámol távozása okairól. Őt semmiféle „affér” nem ingatta meg, elhatározása színtisztán szabad akaratból történt, és egyetlen oka a szabadságvágy. A cikk megjelenésének napján, június 5-én (természetesen gondos egyeztetések után) aláírta a New York-i Metropolitan Opera főzeneigazgatója, Heinrich Conried (1855 – 1909) által felkínált szerződést.[26] Mahler különösen emelkedett hangulatú búcsúkoncertjét 1907. november 24-én adta 1888 és 1894 között komponált II. („Feltámadás-”) szimfóniája elvezénylésével. Harmincszor hívták vissza a könnyekig meghatott szerzőt.[27]


[1] a chmelnái sahter

[2] az útkereső agnosztikus

[3] http://lexikon.katolikus.hu/M/misztika.html

[4] Mahler és a katolicizmus

[5] https://baterbys.com/dali-and-religion/

[6] Mahler és Bloch

[7] a kilencedik szimfónia átka

[8] https://books.google.hu/books?id=2W7nBwAAQBAJ&pg=PA158

[9] Gustav Mahler. Emlékek és levelek

[10] http://www.thewhatandthewhy.com/anti-semitism-and-language/

[11] Karl Lueger öröksége

[12] http://mozgasterblog.hu/blog/ki_az_antiszemita

[13] mit akar Cosima Wagner?

[14] Cosima Wagner és Mahler

[15] Alma Mahler Mahler kikeresztelkedéséről

[16] Mahler Kárpáthnak a kikeresztelkedéséről

[17] https://mahlerfoundation.info/index.php/private-life/3194-religion

[18] Mahler ajánlása

[19] Mahler Lembergben és Bécsben

[20] Mignon, I / 7

[21] ama hon, hol Mahler narancsfája virul

[22] Beethoven, Mahler és a herceg

[23] https://www.biu.ac.il/hu/mu/min-ad/11/Lesson-Knittel.pdf

[24] https://books.google.hu/books?id=jUmBd7pwnQkC

[25] Mahler halála 1911-ben

[26] http://www.musicandhistory.com/composers/8119

[27] Mahler bécsi búcsúkoncertje

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s