Az italáldozattól a felelősségig

Az indoeurópai spend- gyök jelentése „szertartást végezni”, „áldozatot bemutatni”, amiből egyebek közt az ógörög σπονδή, sponde, „italáldozat” származik; ezt pontosabban „öntési áldozatnak” mondhatnánk, mert lényege a felsőbb hatalmaknak szánt porció földre loccsantása, és ilyenként alapanyagul magvak is szolgálhatnak[1]. Minthogy az áldozatban a teremtmény mindig a szövetséget is megújítja az égiekkel, ebből a szóból „szerződés”, sőt „fegyverszünet” is lett.[2] (A latin megfelelő, a libatio eredetét már megtárgyaltuk.) Minthogy áldozatbemutatások ünnepélyes keretek között zajlottak (és a hangulatot esetleg a ki nem löttyintett italmennyiség is emelte), az italáldozatot rendszerint ének is kísérte, melynek spondaikus lejtéséből vonatkoztatták el a σπονδεῖος, spondeios, azaz „szpondeusz” (– –) verslábat.[3] Az indoeurópai gyök előitáliai közvetítéssel a latinban a spondere, „fogadalmat” vagy „házassági esküt” tenni, „garantálni”, vagy hétköznapilag: „ígérni”.[4] Így a latin sponsus „vőlegény”, a sponsa „menyasszony”. Az olasz sposa, „menyasszony” ez utóbbiból ered[5], míg a szintén a latinból jövő angol spouse már a nem megjelölése nélkül „hitvest” jelent[6]. A sponsor eredeti jelentése szerint „a szerződés zálogául szolgáló személy”, röviden „kezes”, és ebből alakult ki a „keresztszülő” kánonjogi latin neveként is a sponsor.[7] A maihoz hasonló, ennél valamelyest „őszintébb” értelme a szónak csak 1931-ben alakult ki: azt hívták „szponzornak”, aki rádióműsort fizet[8], cégét hirdetendő.

A Boswell nővérek 1931-ben: Helvetia "Vet" (1911 – 1988), Connee (1907 – 1976), Martha (1905 – 1958)

A Boswell nővérek 1931-ben: Helvetia “Vet” (1911 – 1988), Connee (1907 – 1976), Martha (1905 – 1958)

A Boswell Sisters (Boswell nővérek) 1931-ben indult rádiósorozatának szponzora a Baker’s Chocolate volt.[9]

a Baker’s Chocolate szakácskönyve 1931-ből

a Baker’s Chocolate szakácskönyve 1931-ből

James Baker (1739 – 1825) orvos 1772-ben alapította hatalmas vállalattá fejlődő csokoládéüzemét, mely (egyik) virágkorát unokája, Walter Baker (1792 – 1852) ezredes alatt élte.[10] Ha azon tűnődnénk, ki lehetett, akinek a sponsor szó újkori bevezetését köszönhetjük, elsőre felmerülhet bennünk a gyanú, esetleg a családon belül kellene keresnünk a modern megteremtőt, hiszen már talán az ezredes is olyan jeles latin fordító volt, hogy magával a nagy „lateiner” költővel, Swinburne-nel (1837 – 1909) is összekeverhető:

 

A fordító és az ezredes azonosságát a szövegkörnyezet ezer apró fortélya mellett természetesen az is kizárja, hogy az ismertető William Nicolson (1655 – 1727) 1776-os kiadású, a brit történelmi könyvtárakról szóló, nyomdahibás művéből származik.[11] Az ott szereplő fordító ugyanis a XIV. században élt kanonok, Walter Baker of Swinburn. Így, utólag, tekintsük ezt a kitérőt rövid pihenőnek.

Gaius Julius Hyginus (Kr.e. 64? – Kr.u. 17) 95. fabulájában (rövid történetében) megírja Odysseus hezitálását csatlakozni a trójai ostromlókhoz, meggondolva,

cui erat responsum,
si ad Trojam isset
.[12]

mire számíthat,
ha Trójába megy.

A responsum értelme itt tehát „reakció”, „visszaszolgáltatás” (a sors „válasza”). A respondere „ellenígéretet tenni”, absztraktabban „válaszolni” értelmű.[13] Horatius (Kr.e. 65 – Kr.e. 8) a Szatírák Kr.e. 39-35-ben írt I. könyve 9. versében felpanaszolja, hogy literátortársa, akinek csak a neve jutott eszébe (Bolanus), kényelmetlenül a nyakába csimpaszkodik egy útja során:

Ibam forte via sacra

Ventum erat ad Vestae, quarta iam parte diei
praeterita, et casu tum respondere vadato
debebat, quod ni fecisset, perdere litem.
”Si me amas”, inquit ”paulum hic ades”. ”Inteream, si
aut valeo stare aut novi civilia iura;
et propero quo scis”. ”Dubius sum, quid faciam”, inquit,
”tene relinquam an rem”. ”Me, sodes”

Éppen a szent úton sétáltam…

Vesta felé jártunk, túl már negyedén is a napnak.
Ekkor már várták egy perbe idézve: letétje
bánja, ha mégse megy (ami különben is árt az ügyének).
„Hogyha szeretsz, eljössz – azt mondja – velem.” – „Belehalnék!
Nem birok állni… a perjoghoz se konyítok… egyébként
is sietek, tudod.”  – „Ej – azt mondja –, na most micsináljak?
Téged hagyjalak itt, vagy a pert?” – „Engem!”

Kőrizs Imre fordítása (2006)[14]

(A fordító Horatius válaszát, a ”Me, sodest” verstani okokból – de frappánsan – rövidíti. Egészében így hangzana: „engem, ha tetszik” vagy „engem, gondolom”.) A responderét az antik Rómában „törvény elé állni” értelemben használták.[15] Más jogi használata is kialakult a szónak. Az ügyvédnek szóló megkeresés a quaestio, „kérdés”, a jogi szakvélemény a responsum, „válasz”. Ezekkel a címekkel látta el két gyűjteményét a III. század kiemelkedő római jogtudósa, Julius Paulus Prudentissimus („legbölcsebb”).[16] Rá és művére hivatkozik az internet védőszentje, Sevillai Szent Izidor (560 – 636) is az Etimológiák V. könyve 14. fejezetében.[17] A bibliafordító presbiter, Szent Jeromos (347? – 420?) Vulgatájában a respondere már az elvonatkoztatott értelemben szerepel:

omiserunt autem tres viri isti respondere Iob eo quod iustus sibi videretur[18]

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:[19]

Job32:1

A responsorium, responzórium a mise változó részei (Proprium) között, illetve a zsolozsmákban (Officium divinum) kap helyet, a zsinagóga hagyományainak nyomdokán. Zsoltárválasz gyanánt a hívek vagy refrénként ismétlik meg az idézett rész egy alapgondolatát, vagy csak rövid, például Alleluia felkiáltással felelnek. Erről a gyakorlatról már Tertullianus (160? – 220?), a doctor gratiae (a kegyelem doktora), Szent Ágoston (354 – 430) és Sevillai Szent Izidor is megemlékezik írásaiban. A feltételezetten jeruzsálemi eredetű[20] antióchiai szír rítusra hivatkozva Szent Jeromos javasolta I. Szent Damáz pápának (306 – 384) az Alleluiás responzórium felvételét a Propriumba.[21]

Aki megfelelő reakcióra, válaszra képes, aki képes tettei következményeit felmérni és vállalni, az responsabilis, angolul responsible, magyarul felelős.[22] A respondre „felelniként” fentebb láttuk, igen rég óta a magyar szókincs része. De amint id. Szily Kálmán (1838 – 1924) A magyar nyelvújítás szótára című munkája 1902-es első kiadásának Felelősség címszavából látjuk, a responsabilitas magyar szavaként a „felelősséget” használni nyelvújításkori gondolat. A szó egészen pontosan Fogarasi Jánostól (1801 – 1878) származik 1835-ből. Az irresponsabilitasra viszont ugyanabban az évben Kunoss Endre (1811 – 1844) a „feleléstelenséget” indítványozta, és az id. Szily Kálmán idejében már szokásos „felelőtlenség” akkor még nem szerepel a különféle szótárakban.[23]


[1] zsidó áldozatbemutatások

[2] σπονδή

[3] https://en.wiktionary.org/wiki/spondee#Etymology

[4] https://en.wiktionary.org/wiki/spondeo#Latin

[5] https://en.wiktionary.org/wiki/sposa#Etymology

[6] https://en.wiktionary.org/wiki/spouse

[7] a sponsor jelentései

[8] sponsor

[9] The Boswell Sisters

[10] Baker’s Chocolate

[11] Brit történelmi könyvtárakról

[12] Fabula VC

[13] response

[14] Szatírák I / 9

[15] Satyrae I / 9

[16] Julius Paulus Prudentissimus

[17] https://sfponline.org/Uploads/2002/st%20isidore%20in%20english.pdf

[18] Job32:1

[19] Jób könyve, 32:1

[20] http://www.onkepzoweb.hu/okkdok/Foldvary.pdf

[21] http://catholicencyclopedia.newadvent.com/cathen/12787a.htm

[22] responsible

[23] http://mek.niif.hu/13200/13278/13278.pdf

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s