Pixisből pixisbe: a szocializmus szakaszváltásai

A Szabad Nép első száma (az illegalitásban) Rózsa Ferenc (1906 – 1942) főszerkesztésével 1942. február 1-jén jelent meg Schönherz Zoltán (1905 – 1942) vezércikkével[1] (Szabad nép – szabad országban címmel az élen.) A pártlap elkötelezetten sztálinista volt, amint ez ebből a vezércikkből is kétséget kizáróan kiderül:

Pártlapunk neve jelképezi azt a történelmi feladatot, amely elé a politikai fejlődés a magyar népet és annak hivatott vezetőjét – a KMP-t – állította. Ezt a történelmi feladatot Sztálin elvtárs ismerte fel és foglalta szavakba elsőnek, amikor a német-szovjet háború kitörésekor bejelentette, hogy most Európa elnyomott nemzeteinek szabadságharca következik a közös elnyomó, a fasiszta reakció ellen. A reakció sötét erőinek elsöprése szabaddá teszi az utat Európa demokratikus fejlődése előtt, amely ezen a kontinensen végképp kiküszöböli a népek erőszakos elnyomását és a háborút. A KMP Sztálin elvtárs útmutatása alapján…

Az első szám egy további írása profetikusan vetíti előre az 1940-től Moszkvában élő Rákosi Mátyás (1892 – 1971) leendő történelmi szerepét. A cikk címe: Pártunk hős vezetőjének, Rákosi Mátyás elvtársnak lelkes üdvözletünket küldjük. Fogadjuk, hogy bátorságunkkal és odaadó munkánkkal akarunk vezetőnkhöz méltónak mutatkozni! Az év májusában jelent meg a negyedik szám, amikor a rendőrség felgöngyölítette a szerkesztő-terjesztő hálózatot. (Talán mert négy szám anyaga már meggyőző bizonyítékegyüttes volt a haditörvényszék számára.) A kivégzett Schönherz és a feltehetőleg agyonkínzott Rózsa[2] halála után a csak 1944 szeptemberétől újrainduló pártlapot (letartóztatásáig) Horváth Márton  (1906 – 1987) szerkesztette, aki aztán 1948 és 1951 között a legdogmatikusabban szolgálta ki a rákosizmust a szerkesztőbizottság élén. 1953-tól 1956-ig, a forradalom alatti megszűnésig harmadszor is ő irányította a lapot.[3] Horváth Márton utolsó irányítása alatt a Szabad Nép meglepő toleranciát tanúsított. Ezt legutóbb már láttuk Kuczka Péterről (1923 – 1999) is szóló bejegyzésünkben. Természetesen a lap akkori számának vezető témái között a poznańi munkászavargások, a nemrég rehabilitált és az ezek nyomán hatalomra került Władysław Gomułka (1905 – 1982) akkoriban hajmeresztő nyilatkozatait és a magyar-jugoszláv viszony rendezését látjuk, de bőségesen jutott hely a magyar „szocialista ifjúság” reformköveteléseinek is.

az MDP székháza (Akadémia utca 17) ma

az MDP székháza (Akadémia utca 17) ma

Rákosi hatalma ekkorra már elszállt – júliusi leváltását követően a hónap 26. napján „gyógykezelésre” vonták vissza második hazájába[4] –, és az új pártvezetőség, Gerő Ernővel (1898 – 1980) az élen, valamit felismerhetett az idők szavából. De elszámolták magukat.
A furcsa eszmei zűrzavarból azonban fároszként emelkedik ki Fencsik László (1919? – 2009) alakja. Anélkül, hogy „akadémiautcológiai” áltudományoskodásba merülnénk, szemet szúró, hogy 1956. október 22-én a Szabad Nép idézett cikkcímében már maga Gomułka sem elvtárs (persze egy másikban visszaáll a rend), míg Fencsik Nemes Dezsővel (1908 – 1985) „vitatkozó” címe ez:

A cikk „drótkeretes” megállapításait a szocialisták és a „szocik” (szociáldemokraták) küzdelméről:

érdekes, a kor pártigényének megfelelő „másfelőlök” oldják:

Rákosi még elvtárs, Sztálin (1878 – 1953) már nem. Az Akadémia utca láthatólag az élőkre összpontosított.
Fencsik Lászlót nem újságírónak, hanem pártfunkcionáriusnak tekintette 1952-ben, a NOSzF 35-ik évfordulóján az Elnöki Tanács, amikor megjutalmazta őt:

Rákosi restaurációja idején ugyancsak hű maradt a Központi Vezetőség álláspontjához a jobboldali elhajlás veszélyéről:

Mindamellett kijelenthetjük, hogy se Rákosi, se Sztálin ízléstelen dicsőítése nem tartozott Fencsik feladatai közé (ellentétben például Schönherz Zoltánnal, Horváth Mártonnal és Kuczka Péterrel). Így nem kompromittálódott, ennek megfelelően kulcsszerepet kapott Kádár (1912 – 1989) ideológiai rendszerének felépítményében.[5] Pártfunkcionáriusi magas kitüntetésének 10-ik évfordulóját már a Pártélet vezető publicistájaként ünnepli. Itt természetesen az „egyfelől”-„másfelől” szemlélet hűségesen továbbtolódik a „másfelől” irányába:

1976-ban Fencsik László okleveles marxizmus-előadóként, adjunktusi „rendfokozatban” félállásban a Műegyetem egzotikus szubkultúrájú Tudományos Szocializmus Tanszékén dolgozik Hollós Ervin (1923 – 2008)[6] auspíciuma alatt.[7]


Fencsik Flóra (1928 – 2016) 1956-ban vált el Fencsik Lászlótól, szavaival, két gyereket és egy szerzői nevet kapott tőle. 1968-ban ment feleségül Forgács Pál (1923 – 1996) szakszervezeti vezetőhöz. A negyvenes évek végétől foglalkozott írással, a korabeli cikkek tanúsága szerint akkori férjével karakterisztikus szellemi párhuzamban. Cseng Jin kínai író és rendező propagandafilmjéről, az Acélkatonákról 1952. december 7-én a Szabad Népben beleérző kritikát jelentet meg:

(A pontosság kedvéért meg kell említsük, hogy mai felfogás szerint a toldalékolt földrajzi név helyesírása Karlovy Vary-i.[8])
Néhány év alatt életfelfogása, stílusa eltávolodik volt férjéétől. Ez kiderül akkori cikkei hangvételéből. A rákosizmus végóráiban írt, Vizsgázik a fiam című írásának hangja a kor reformereihez jobban illik, mint ellenreformereihez:

Gábor fia, aki 1949-ben született, valóban első elemista akkor (a Lorántffy Zsuzsanna utcai Ének-zenei Általános Iskolában), Életkora és kora ismeretében úttörő nem lehetett, „csak” kisdobos[9] (akinek olyan életvitelt kell tanúsítania, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjének viselésére, ha eljő annak ideje). Bár az úttörők szervezeti és működési szabályának megismerését korán el kell kezdeni, nem valószínű, hogy erre elsős elemisták ideológiailag kellően felkészültek. A cikk kiindulópontja tehát minden bizonnyal pia fraus, de bocsássuk ezt meg egy sablonjaiból kilábolni igyekvő írónőnek.

Fencsik Gábor gimnazistaként tehetséges és sikeres matematikus volt[10]; tudományos rátermettségét később a Szilíciumvölgyben kamatoztatta elektronikai kutató-fejlesztőként[11]. Magyarországon legtöbben (feltehetőleg) a Lovas István (1945 – 2018) válásának körülményeinek felkutatásában vállalt szerepéről ismerik (2001).[12]


(A képidézetek többsége kattintással nagyítható.)


[1] Schönherz Zoltán

[2] Rózsa Ferenc

[3] Szabad Nép

[4] Rákosi Mátyás száműzetésben

[5] Fencsik László írásai

[6] https://m.cdn.blog.hu/ii/iii-iii-kronika/image/hollos.jpg

[7] BME, Tudományos Szocializmus Tanszék

[8] http://www.e-nyelv.hu/2009-02-19/idegen-tulajdonnevek-toldalekolasa/

[9] úttörők, kisdobosok

[10] http://www.komal.hu/tablok/?fenykep=1512

[11] Fencsik Gábor Kaliforniában

[12] https://www.es.hu/old/0119/publi.htm

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s