Létünk reggelén őrt áll: Kapuvári Béla

Kapuvári Béla (1913? – 1977)

Kapuvári Béla (1913? – 1977)

Kordokumentumok tanulmányozásával arra a következtetésre jutunk, Kapuvári Béla egyhúrú költő volt. De ahogy egy húron pendülni, úgy egy húron pendíteni is többféle módon lehet. Technika kérdése.
Kezdjük a rövid körbetekintést Kapuvári fordítói életművével. Az orosz nyelvet, amennyire ebből megítélhetjük, anyanyelvi szinten beszélte. Egy rejtőzködő nevű blogíró (nem kedveljük az ilyesmit) – beceneve talán TroA –, aki mindamellett vitathatatlanul kitűnő russzisztikus, Kormos Istváné (1923 – 1977) mellett Kapuvári fordítását is nagyra értékeli Puskin (1799 – 1837) 1831-ben írt Mese Szaltán cárról című verséről.[1] Az erdélyi Művelődési Útmutató (később: Művelődés) és rajta keresztül a művelődésre és útmutatóra vágyó dolgozó nép sokat köszönhet Kapuvári fordításainak. Lássunk előbb kettőt az újságban közöltekből! Mindkettőt teljes terjedelemben közlöm, mert bár színvonaluk egyenetlen és egyes részleteik zamatosabbak a helyenként álmosító alapanyagnál, mégsem volt szívem kicenzúrázni a korra kevésbé jellemző töltelékanyagot. Scsipacsov (1898 – 1980) Hajnalodik című párrímes költeményét Kapuvári így ülteti át a magyar nyelvbe:

Ticsina (1891 – 1967) XX. Kongresszus előtt született Szovjet ifjuság (sic!) című keresztrímes versét még érces sztálinizmus hatja át, bár Sztálin (1878 – 1953) nevének hozsannázása 1955-ben Erdélyben kicsit már avíttasnak tűnt. De a költői szabadságnak ne próbáljunk gátat vetni!

Ott (1908 – 1978) 1950-ben vagy valamivel korábban írt, In allen Sprachen (Minden nyelven) című versét Eisler (1898 – 1962) zenésítette meg.[2] Mondandója olyan korrekt és világos, hogy ma még egy Benetton-reklámban is elmenne. Mindössze egyetlen inkorrekt szót voltam kénytelen eltávolítani Kapuvári Béla fordításából, mely egy 1975-ös Pajtásban jelent meg.

A felvételen hallott változatba Grabócz Miklós (1927 – 1974) zeneszerzői keze is beledolgozott. Érdemes felidéznünk Grabócz és Kapuvári szoros munkakapcsolatának azt az epizódját, amikor közös daluk, a Pajtás, nyár lesz díjat nyert a VII. VIT magyar zenei pályázatán a magyar Művelődésügyi Minisztériumtól. A fekete keret tehát nem a gyász, hanem a diadal jele a zeneköltő neve körül:

A megemlékezésben felidézett Joli Berdó Jolán keramikusművész, aki Grabócz feleségeként Kovács Apollóniát (1926 – 2012) előzte meg.
A szlovákiai magyarságnak utat mutató Hét 1961. 2. számának kulturális mellékletében olvassuk Aszejev (1889 – 1963) Lövés az Auróra cirkálóról című, alakjában és elkötelezettségében, de nem színvonalában Majakovszkijt (1893 – 1930) idéző észrevételét Kapuvári tolmácsolásában. Ebben a Téli Palota ostromának ismert epizódját univerzális távlatokba emeli. „Melléválogattam” az újság lelkes NOSzF-dicsőítő sorozatából még egy verset, Juhász Gyulának (1883 – 1937) egy másik októberi forradalomról szóló 1919-es darabját (melyben a „Föligézni” szót jóakaratúlag „Fölidézni”-re javítják).

Molcsanov 1961-ben zenésítette meg Dorizo szélsőségesen egzaltált Гимн коммунизму, Himnusz a kommunizmushoz című, változó részében szintén keresztrímes, refrénes versét.[3]

 Molcsanov (1922 – 1982) és Dorizo (1923 – 2011)

Molcsanov (1922 – 1982) és Dorizo (1923 – 2011)

A Kapuvári-fordítás (A kommunizmus himnusza) ezúttal inkább rusztikus, mint russzisztikus bárdolatlansága valamelyest feledteti az eredeti költemény kínzó lobogását:

1. Egy kézfogás fölér a harcban
A honnak szóló esküvel,
S mi mind egyetértünk abban,
Nekünk a kommunizmus kell.

Refrén:
Kommunizmus, a vágyunk e szó, emberek,
Kommunizmus, a zászlónk e szó, emberek,
Kommunizmus, a szárnyunk e szó, emberek,
Érte küzdünk ma meg, emberek.

2. A vízfolyást dologra fogjuk,
S a Holdra juthatunk mi fel,
Az emberek nevében mondjuk,
Nekünk a kommunizmus kell.

Refrén

3. Még él a bölcs lenini törvény,
Még él a legnagyobb erő,
Az emberek nevében mondjuk,
Mindennek lendítője ő.

Refrén[4]

(Érdekes, hogy az eredeti szöveg általános értelmű csillagait a fordítás a Holdra aktualizálja. A XX. Kongresszust követően a Lánglelkű Kormányos immár távozik a művészet berkeiből. A nagy Pan halott.)
Jevtusenko (1932 – 2017) Akar-e Moszkva háborút? kezdetű, ma már émelyítően aulikusnak hangzó párrímes versét nem megrendelésre írta. Az ideológiai tétovaság korában a pártközpont eleinte pacifistának minősítette, majd beadta derekát[5], és Kolmanovszkij (1923 – 1994) 1961-ben meg is zenésíthette azt. 1962-ben a Magyar Nemzetben B. K. (Kapuvári Béla?) a kort jól jellemző „olvasói levélben” számol be a magyar változat sikeréről, egyben rádiófelvétel elkészítését sürgeti:

Egy másik csemege Kapuvárinak az a dalszövege, amely 1967-ben jelent meg a Pajtásban. Felcman (1921 – 2013) zenei átdolgozásában „finn népdalt” látunk, mely azonban az úttörő mozgalomhoz a legkevésbé sem kapcsolható régi finn makaróniének (azaz kettős, latin-finn nyelvű szövege van). Tristis si tu tua via vagaris, Ha te, vagy vándorutad szomorú, kezdődik az eredeti, akkor nosza, rullate, rullate, rullate, perdülj, perdülj, perdülj (táncra)![6]


Érdemes megfigyelnünk, hogy az itt szereplő zeneszerzők és szövegírók valamennyien túlélték a szocializmus szigorát. Talán mert alkalmazták a praktikus szabályt: légy egy kicsit túlzóbb uraidnál, de éppen csak kevéssel, és légy résen, hogy gyorsan javíthass! És legfőképpen: legyél közepes, vagy inkább annál rosszabb!
Kapuvári Béla legismertebb dalszövege a Ságvári (1913 – 1944)-induló, melyet Szabó Ferenc (1902 – 1969) zenésített meg.

A vers címe Csillebérc. Ebből úgy spekulálhatunk, a völgy, amelyet a tölgyek őriznek, a Kázmér út természetes erdei folytatása:

Széchenyi-hegy

Széchenyi-hegy

Kapuvári Béla saját műveinek első számú megszólaltatója a Pajtás, olykor egy számban több verssel is. 1962-ben lát napvilágot egy olyan verse, amely ideológiai görcseitől megszabadítva, egy jobb korban (százötven évvel korábban) kedves zsánerkép lehetett volna:

A barátság nemes eszméje máskor is foglalkoztatta Kapuvárit. Ebben a tekintetben a kora nem volt rossz. Ma mindenféle áthallások miatt, különösen ezzel az illusztrációval, aligha hoznák le gyermekújságok ezt az 1966-os költeményt – ha a barátság lenne a kitűzött téma:

Néha persze a legtántoríthatatlanabb ideológus is elbizonytalanodik, megtorpan. Ezt érezzük a Pajtás egy 1965-ös számában közölt dekadens verséből:

Szerencsénkre Kapuvári alig pár hónap alatt kikecmereg mély depressziójából, és érzelmi hulláma tetején még bursikóz tréfára is ragadtatja magát, vesszük észre a Pajtás egy kora 1966-os számában. Más kérdés, hogy az itt szereplő eleségeknek akkortájt mekkora hányada volt hozzáférhető az úttörőmozgalom aktivistái számára. Van azonban az úttörők nagy útbaigazítója költői életművének egy olyan szelete, amelyre nem számítunk, csak ha bele is olvasunk. És amelyben a jártasság megkönnyíti a hozzájutást az imént emlegetett elemózsiához. Kapuvári ugyanis magyar nóták szövegeit is írta. Bizonyára ez közöttük a leghíresebb:

Amikor egy nyári este megláttalak téged,
Futó felhő az ég alján alkonypírban égett.
Szemed tükrén megcsillant egy búcsúzó sugárka,
Mégis az volt boldogságunk hajnalhasadása.

Amikor a karjaimba öleltelek téged,
Virágporzó, vidám szellő járta be a rétet.
Szerelemről szólt akkor a szellő suhogása,
Csendesebben, halkabban, mint szívünk dobogása.

Tova szállt a játszi szellő, elmúlt az a nyár is,
Előcsillan hajunkból már egy-egy szürke szál is.
| : De ha lágyan hozzám simulsz, ha szívemre zárlak,
Visszahozod boldogságát annak a szép nyárnak. : |[7]

Gyöngy Pál (1902 – 1990) megzenésítésében:

Érdemes megfigyelnünk, hogy Kapuvári Béla életrajzi adatai 1925-ös születésre és 2000-es halálra módosulnak. Biztos egyáltalán, hogy ugyanarról az emberről van szó? Biztos. Fia nem lehet, és a stílus levakarhatatlan. Igen valószínűtlen, hogy két Kapuvári Béla nevű dalszövegíró is élt egymással többé-kevésbé párhuzamosan. Magyar nótát Kapuvári Grabócz Miklóssal közösen is alkotott (Bodri). Túl sok lenne a véletlenből. Az azonban sokaknak fontos lehetett, hogy a két Kapuvárit ezzel a kis csalással különbözőnek állítsa be.[8]


[1] http://vosztok.blogspot.com/2016/12/mese-szaltan-carol.html

[2] http://erinnerungsort.de/lied/in-allen-sprachen/

[3] Гимн коммунизму

[4] A kommunizmus himnusza

[5] https://168ora.hu/kulfold/akar-e-moszkva-haborut-16757

[6] rullate, rullate, rullate

[7] Amikor egy nyári este…

[8] Kapuvári Béla magyar nótái

2 responses to “Létünk reggelén őrt áll: Kapuvári Béla

  1. Azt az aurórásat még ma is tudom félig.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s