Megdöglött, mint valami barom: Mozart és Voltaire

Mozart (1756 – 1791) portréja 1777-ből a pápai Aranysarkantyús Rend lovagkeresztjével

Mozart (1756 – 1791) portréja 1777-ből a pápai Aranysarkantyús Rend lovagkeresztjével

Hogy Mozart lelke mélyén mennyire volt anti-Voltaire-iánus (vagy, Tamás Gáspár Miklós mára elcsépelődött faux pas-jával, „nettó” anti-Voltaire-iánus), csak a titkok legnagyobb ismerője mondhatná meg. Neveltetése, hite ismeretében ez semmiképpen nem kizárható. Mindenesetre ez a kitétele mellbevágó:

Nun gebe ich ihnen eine nachricht die sie vielleicht schon wissen werden, daß nehmlich der gottlose und Erz=spizbub voltaire so zu sagen wie ein hund – wie ein vieh crepirt ist – das ist der lohn![1]

Györffy Miklós

Györffy Miklós

Most pedig tudatok önnel egy olyan hírt, amelyről tán hallott már, nevezetesen, hogy kimúlt, akár a kutya, az istentelen és cégéres gazember, Voltaire, megdöglött, mint valami barom – ez hát a díja!

Györffy Miklós fordítása (1991)[2]

 

Most olyan hírről számolok be, amiről talán már tud: hogy az istentelen fő-fő-gazember Voltaire, hogy úgy mondjam, mint egy kutya, mint egy állat elpusztult – ez a méltó jutalma!

Kovács János (1930 – 2001) Mozart breviáriumának (1961) átdolgozásával közreadja Kárpáti János (2017)[3]

Voltaire (1694 – 1778) hatása Ausztriában is jelentős volt. Megosztotta a szellemi elitet, de távolról sem olyan vadul, mint gondolnánk (mai aktuálpolitikai tapasztalatainkból kiindulva). Az ifjú Mozart lelkes és meggyőződéses támogatója, Friedrich Melchior Grimm báró (1723 – 1787) elkötelezett és nyílt Voltaire-iánus volt[4] (erről természetesen Mozart apja is tudott), és ez a legkevésbé sem aggasztotta a Mozart családot, amikor Grimm segítségét igénybe vette. Mi több, hogy végre ezt is eláruljuk, Mozart a fenti sorokat apjához 1778. július 3-án intézte Párizsból, ahol egy tapodtat sem tudott volna tenni az ott élő Grimm család támogatása és ajánlólevelei nélkül. (Azokkal együtt sem ment sokra. Mozart nem szenvedhette, ha semmibe veszik. De erről maga a tőle egyre inkább elhidegülő báró is panaszkodik Mozart apjának[5].)[6] Hogy a huszonharmadik évében járó Mozart még „szinte gyerek”? Kétségtelen, hogy vannak, akik élete végéig juvenilisként tekintenek rá. De hát nem sokra a levél megírása után komponálja élete egyik legnagyobb és legtragikusabb művét, az a-moll szonátát (K310/300d)[7]:

Ez természetesen nem zárna ki bizonyos „egyenlőtlen fejlődést” Mozart szellemi életében. Azonban a valóság ennél sokkal szövevényesebb. Biztosra veszem, hogy Mozart szavai Voltaire haláláról nem szívből jönnek.
Az idézett szonáta szokatlanul fájdalmas hangvételét ezúttal életrajzi ok is alátámaszthatja. (Ne felejtsük, életünk belekomponálása a műveinkbe akkor még nem volt szokás.) Julie Jaffee Nagel pszichológus ezt a szeretett anya, Anna Maria Walburga Mozart (1720 – 1778) – született Pertl – halálával magyarázza.[8] Mozart apját ezúttal szigorúbban kötötte a salzburgi szolgálat, és a szülők úgy látták megfelelőnek, hogy a máskor otthon maradt, emiatt elkeseredett anya kísérje Mozartot Párizsba. Ám itt ismeretlen betegség tört rá, és hiába küldött hozzá, kívánságára, Grimm német orvost, már nem lehetett segíteni rajta. Mozart anyja július 3-án, hajnali 5 óra 21 perckor halt meg, amint erről Mozart még aznap beszámol bizalmasának, Franz Joseph Johann Nepomuk Bullinger (1744 – 1810) teológusnak és abbénak. Ezt megelőzően azonban még megírja apjának a fent idézett levelet, melyben nem közli anyja halálhírét, hanem bámulatos tapintattal, anyja állapota súlyosságát emlegetve, elterelő szövegek közbeiktatásával készíti fel apját, Leopoldot (1719 – 1787) a hírre. Voltaire jóval korábban, május 30-án halt meg (az időpontot Mozart nem írja), ezért valóban joggal feltehető, hogy erről Leopold Mozart már értesült. Sőt, biztosra vehető. Azaz Mozart nem hírt akart közölni. (Bár kétségtelen, hogy Voltaire halálát követően ez az első levele apjához.[9]) A biológiai utalások nem a halál, hanem a temetés körülményére vonatkoznak: Voltaire-től megtagadták a szentelt földbe temetést.[10]
Volt azonban egy másik oka is Mozart gonosz megjegyzésének. Apja szíve vágya volt, hogy Mozart Párizsban próbáljon szerencsét. Mannheimből indult volna oda ottani barátaival, de beköszöntött az, ami ugyanolyan váratlanul sújt le, mint a halál, és nem kevésbé irgalmatlanul: Mozart beleszeretett Aloysia Weberbe (1760 – 1839), amint erről már írtunk. Mozart, kitanulva apja levelezési stílusát, bonyolult játszmába fogott. Arra hivatkozva, hogy mannheimi barátai, akikkel együtt mentek volna (Mozart anyjával) Párizsba, veszedelmes „szabadgondolkodók”, akiktől jobb érzésű katolikusok elfordulnak, arra készül, hogy inkább a kitűnő és megigéző hangú Aloysia énekesnői útját egyengeti Itáliában. Apja természetesen azonnal átlátott a szitán, felbőszülve Mozartot visszaparancsolta eredeti úti céljához. Ám hogy az Aloysiához fűződő „érdekmentes” kapcsolatát fenntarthassa, Mozart továbbra is eljátszotta a „szabadgondolkodó” vs. „katolikus” dichotómiát apjával folytatott levelezésében.


[1] http://dme.mozarteum.at/DME/briefe/letter.php?mid=1022&cat=

[2] http://www.jelenkor.net/userfiles/archivum/1991-12.pdf

[3] https://static1.lira.hu/upload/M_28/rek1/297/1334297_3.jpg

[4] Friedrich Melchior Grimm

[5] Mozart felnőttkora

[6] Mozart és Grimm Párizsban

[7] a-moll zongoraszonáta

[8] Mozart anyja és az a-moll szonáta

[9] http://dme.mozarteum.at/DME/briefe/doclist.php

[10] a szentelt föld nem jár neki!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s