A hölgyestike hölgye, európai kunkorokkal

Lippay János (1606 – 1666) az 1664-ben kinyomtatott Posoni kert című műve I. könyvének XII. részében így ír a káposztafélék családjába tartozó hölgyestikéről:

Viola nocturna, Etszaki viola. A’ virághja ollyan formájú, mint az nyári viola, haj színü; nappal semmi szaga nincsen; hanem mihelt el enyészik a’ nap, mingyárt ollyan szép gyönyörüséges illattat (illattal) bövölködik egész étszaka úgy hogy, ha az szobába viszi ember, bétölti azt jó illattal.[1]

a hölgyestike két színváltozata

a hölgyestike két színváltozata

Lippay János növénytani kifejezései helyett ma már a Hesperis matronalist, magyarul „estikét” vagy „hölgyestikét” használjuk.[2] Az eredeti latin megnevezés tükörfordításaként keletkezett a magyar. A növények számára különösen fontos, hogy virágporuk a megfelelő helyre jusson el, ezért csábítási trükkjeikkel leszűkítik a terjesztéshez szóba jövő fajokat. Az egyik ilyen fogás, hogy illataikat bizonyos napszakokra tartalékolják, és így erősebb együttélési kötelék jön létre a beporzóikkal. A hölgyestike határozottabban járja útját, mint az este élénkebben illatozó hárs: illata csak az esti órákban bontakozik ki. Ez sajátos módon nemcsak a nocturna fajnevet, de sajátos módon a Hesperis nemzetségnevet is: ἑσπερίς, hesperis az ógörögben „estét” jelent. Az ősi mitológiában, így fejtik meg, bár tárgyi bizonyíték híján, az Esthajnalcsillag mindkét nemben szerepeltette magát. Női alakja volt Hesperis, férfiként pedig Hesperos, mindketten a szürkület titán-istene, Hastraios és a hajnal titán-istenasszonya, Eos gyermekei.[3] Helios napisten vagy Kronos, legfiatalabb titán, egyben időisten gyermekei, a hórák közé sorol Gaius Julius Hyginus (Kr.e. 64? – Kr.u. 17) egy esti órát Hesperis néven.[4] (Mivel Helios és Eos testvérek[5], a két Hesperis bizonyos eséllyel unokatestvérek.) Theofrastos (Kr.e. 371? – 287) növénynevei között szerepel a ἑσπερίς, hesperis. Pedanios Dioskorides (40 – 90) a római kertek illatozó virágjai között említi. Az ősi nevet egy későbbi szakértő, Kay M. Sheard (1973 – 2015) némileg eltérően oldja fel. A violák egy nemzetségének magyarul nem elnevezett fajával azonosítja, a Matthiola tristisszel, „szomorú matthiolával” (ezzel a jelzővel lecsüngő virágzatú vagy lombú növényeket illetnek). A nemzetségnév William Townsend Aiton (1766 – 1849) tiszteletadása[6] Pierandrea Mattioli (†1577) itáliai orvos előtt[7]. (Természetesen felmerül bennünk, hogy ha a Hesperis tristis magyar neve „szomorú estike”, akkor analogikusan a Matthiola tristis lehetne „szomorú viola” – ahogy az angol szó szerint így nevezi: sad stock. De ez illegitim ábrándozás, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy ezt a fajt a tudományos világ ma már Matthiola fruticulosa, „bozótos viola” néven emlegeti. Maga Linné (1707 – 1778) is több különböző néven nevezte tudományos pályája során.[8])

Hesperis tristis, Matthiola fruticulosa (korábban: tristis)

Hesperis tristis, Matthiola fruticulosa (korábban: tristis)

Az antikvitást is gondosan tanulmányozó Linné Theofrastos növényneveinek újkori azonosításával jutott arra, hogy a Hesperis nemzetségnevet adja az estikéknek.[9] A hölgyestike eredetileg a Hesperis sibirica, szó szerint „szibériai estike” tudományos nevet kapta tőle, az „asszonyi” matronalis fajnevet csak később szerezte. (A számos alternatív, elavult tudományos név között nem látjuk Lippay János Viola nocturnáját.) Feltehetően azzal áll összefüggésben a fajnév megváltoztatása, hogy a hölgyestike nem Szibériában őshonos, hanem Európában és Kisázsiában.[10] Ennek megfelelően Észak-Amerikában megtelepedve a hölgyestike invazív hatású.[11] A Johann Heinrich Zedler (1706 – 1751) szerkesztette monumentális Grosses vollständiges Universallexikon aller Wissenschaften und Künste (Minden tudomány és művészet nagy, teljes, egyetemes lexikona) 1746-ban kiadott 48. kötete azt írja, a Viola nocturna a Jerikó rózsája.

Ezen a biblikus néven több növényt is emlegetnek. A Kr.e. III-II. század fordulóján élt Sirák fia Jézus említésével szemben ezek vadvirágok.

Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel.

Sir24:14[12]

A nagylexikon ugyanakkor a hölgyestikét is tárgyalja Viola matronalis („hölgyviola”), másképpen Hesperis hortensis („kerti estike”) néven.[13] (Mind a két név szerepet kapott a hölgyestike tudományos elnevezésének rögös kialakulásában.)[14] Annyit tehát látunk, a hölgyestike miért estike. Érdekesebbnek tűnik, miért hölgy.
Id. Plinius (23 – 79) A természet históriája XXII. könyve 29. fejezetében a heliotropiummal és gyógyhatásaival foglalkozik. Két fajtáját említi. Egyikük a tricoccum, „hármas magházú”, melyet Antoine Laurent Apollinaire Fée (1789 – 1874) a kutyatejfélék családjához tartozó turnizollal azonosít.

turnizol

turnizol

Amennyiben, példának okáért, e növénnyel háromszor megkerülik a pácienst, majd lefektetve őt a virágot a feje alá helyezik, csodákra képes a malária tertán és a malária kvartán, e két különösen makacs nyavalya elűzésében. De ha skorpiók köré kört írnak vele, onnan a skorpió nem tud kitörni. Másikuk a helioscopium, „napnéző”. Rózsaolajjal elegyítve fejfájást enyhít, mézsörbe vagy borba keverve kígyók, skorpiók marásának ellenmérge. Nagyon is érdekünkben állna tehát megtudni, melyik növényről beszél itt id. Plinius. Fée (1789 – 1874) álláspontja szerint a borágófélék családjába tartozó európai kunkor ez a varázserejű csodaszer, de később ellentmondásokat vesz észre id. Plinius leírásában. (A saját teóriájával, de nem így fogalmaz.)

európai kunkor

európai kunkor

Ugyanakkor ő is, más szerzők is úgy tartják, a költők által emlegetett heliotropium a hölgyestike. John Bostock (1773 – 1846) kommentátor név szerint csak Ovidiust (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?) említi a költők közül[15], de éppen az ő helyzete sajátságos, mert minden kétséget kizáróan a hölgyestikéről ír, de viola néven[16]. Ovidius ehhez fűződő átváltozási története a IV. könyvben megérdemli figyelmünket.
Ismét felbukkan elbeszélésünkben Helios napisten. Minekutána élvezetét lelte az ókeanida Klytiában, Leukothea, szó szerint „fehér istennő” kedvéért (ágyához anyjának képében lépve) magára hagyta. A felbőszült Klytia haragjában szétkürtölte Helios és Leukothea kapcsolatát, sőt Leukothea apjának is elmondta. Leukothea hiába is próbált védekezni, haragra gerjedt apja elevenen eltemette. Helios nagy erővel vetette szét az odahányt homokot, de szerelmét már nem tudta életre kelteni – a balzsamfafélék családjába tartozó tömjénfává változtatta. Klytia perzselő vágya azonban nem csillapodott. „Észvesztő vágyakozásban sorvadt” kilenc napon át ülve a puszta földön, ételt sem véve magához, és a könnyein és a harmaton kívül itala sem volt.

a Nap arcát nézte szünetlen,
s fordította fejét, ahogy az ment, egyre feléje.
Teste a földbe tapadt, mondják: majd rajta a halvány
szín halovány vérnélküli szárnak lesz szine; arcán
pír terjed, szirom is feslik, valamint violáé.
S most, noha már a gyökér ott fogja, a Napra forogva
issza a Nap fényét, változva is őrzi szerelmét.

Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[17]

(Természetesen nem szabad abba a tévedésbe esnünk, hogy arcának útjából az őszirózsafélék családjába tartozó napraforgóvá válásra következtessünk.) Arra következtethetünk tehát, hogy a hölgyestike hölgye Klytia.


Mayrhofer (1787 – 1836) Nachtviolen, Nachtviolen! (Hölgyestikék, hölgyestikék!) című verse nemcsak minden szépet elmond a virágról[18], de, miután barátja, Schubert (1797 – 1828) 1822-ben megzenésítette (D752)[19], Alfred Einstein (1880 – 1952)  finom ráérzésével, „a rejtelmes meghittség mesterdarabjának” nevezte. Mások továbbmennek, és kapcsolatuk fájdalmas visszaidézését hallják ki a dalból.[20]

Powers (1805 – 1873): Klytia (1873). Watts (1817 – 1904): Klytia (1868-78). A mellszobor hozta divatba a Klytia-kontyot

Powers (1805 – 1873): Klytia (1873). Watts (1817 – 1904): Klytia (1868-78). A mellszobor hozta divatba a Klytia-kontyot


[1] Etszaki viola

[2] A magyarság virágai

[3] Hesperis és Hesperos

[4] https://www.theoi.com/Titan/Horai.html

[5] https://www.theoi.com/Titan/Eos.html

[6] Matthiola

[7] https://www.merriam-webster.com/dictionary/Matthiola

[8] Matthiola tristis

[9] Theofrastos hesperise, Linné Hesperise

[10] https://www.edmonton.ca/programs_services/pests/dames-rocket.aspx

[11] a hölgyestike inváziója Észak-Amerikában

[12] https://szentiras.hu/SZIT/Sir24

[13] a hölgyestike Zedler nagylexikonában

[14] Hesperis sibirica

[15] A természet históriája, XXII / 29

[16] Ovidius violája

[17] https://mek.oszk.hu/03600/03690/03690.htm#28

[18] http://www.lieder.net/lieder/get_text.html?TextId=11052

[19] https://imslp.org/wiki/Nachtviolen,_D.752_(Schubert,_Franz)

[20] https://www.hyperion-records.co.uk/tw.asp?w=W2059

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s