Ianus még magasabbra tör: a vértesharcsák és a pedellus

Sella tibi erit in ludo, tanquam hypodidascalo, proxima.[1]

Megkapod mint altanító iskolámban a második széket.

Cicero (Kr.e. 106 – 43): Lucius Papirius Paetusnak írt levél (Kr.e. 46?).
Fábián Gábor (1795 – 1877) fordítása (1862)[2]

párducmintás vértesharcsa

párducmintás vértesharcsa

A tepsifejűharcsa-félék családjába tartozó, Dél-Amerika édesvizeiben őshonos párducmintás vértesharcsa már Texasban folytatja invázióját, ahová emberi bevezetéssel jutott. Tudományos neve a nehezen felejthető Pterygoplichthys pardalis, a neves Amazonas-kutató ichthiológus, Francis de Laporte de Castelnau (1810 – 1880) kreációja. 1855-ben ő még a Hypostomus („alsó szájú”) nemnevet használta, de később a fajt átsorolták Theodore Nicholas Gill (1837 – 1914) 1858-ban felállított nemébe. Mindamellett továbbra is az alsószájúformák alcsaládjába, azaz a Hypostominae-be tartozik.[3] Vannak, akik a nemnevet makacsul elvitatják, de mindhiába: az előidejűség szabálya dönt.[4] A fajnév magáért beszél, a kissé összetett nemnév az ógörög πτέρυξ, pteryx, „szárny” kicsinyítésével kapott πτέρυγιoν, pterygion, a όπλον, hoplon, „pajzs” (forrásunk szerint tévesen: „fegyver”) és az ἰχθύς, ikhthys, „hal” konglomerációja.[5] A vértesharcsák kedves csemegéje az alga, amit alulra „csúszott” szájával szívogat, éppen ezért szeretik akváriumba tenni „gondnoknak”.[6] Angol neve, a janitor fish, „gondnokhal” is erre utal.
A tanársegédre, altanítóra, azaz a tanító munkáját megkönnyítő kisegítőre a rómaiak a hypodidascalus, „altanító” szót használták, bár maga a didascalus mint „tanító” csak a XI. században bukkan fel.[7] Az ianitor jelentése, az ianua, „árkád”, „ajtó” szóból, mely, mint legutóbb láttuk, szoros összefüggésben áll mind Ianus ősatyával, mind a nevével, annyi mint „kapus”, „portás”. Érdekes módon az ianitor, janitor alakban, a XVI. századi Angliában „vett egy kanyart”, és a hypodidascalus jelentését vette fel, azaz az „altanítóét”. Csak a következő századtól van rá adat, hogy visszatértek eredeti latin értelméhez, és a XVIII. századtól, a termek tisztán tartójától kezd fogalma a mai gondnokig fejlődni. A XIX. századtól a tisztség és a szó női alakjai is megjelennek: janitrix, janitress.[8]
Keletebbre az iskolaszolgákra teljesen más szó formálódott, a latinos hangzású „pedellus”, melynek alakulása azonban összefüggésben áll az angol nyelvvel is.
Az indoeurópai eredetű előgermán bidjaną, „kérni” az alapja a megfelelő német bitten és óangol biddan főnévi igeneveknek. Ez utóbbi a nyelvfejlődésben összekeveredett az óangol beodannal („felajánlani”, „bejelenteni”). Ennek a szónak a szintén indoeurópai eredetű előgermán beudaną, „felajánlani” az alapja. Ebből ered az angol beadle, „templomi szolga”, sekrestyés” is.

La Farge (1835 – 1910): Breton templomszolga (1856)

La Farge (1835 – 1910): Breton templomszolga (1856)

Látnivaló tehát, hogy két teljesen eltérő eredetű és jelentésű szó végül alakban egybeolvadhat, esetünkben a széles jelentéstartalmú angol to bidbe („parancsot adni”, „meghívni”, „összehívni”, „üdvözölni”, „ajánlatot tenni”, „árajánlatot tenni”, „kísérletet tenni”, „rávenni”, „célt bejelenteni”).[9]

Az óangol beodan az alapja az előbb bidel, majd (a XIV. századtól) bedel alakú, „kikiáltó”, „alárendelt”, a hitéletben „az Úr hírvivője” jelentésű hivatásoknak.[10] Ebből is kisebb bozót fejlődött, az ófelnémetben például a butil vagy bitil, „törvényszolga”, „kikiáltó”. A középkori latin ebből a rétegből és nem a klasszikus latin nyelvkincsből formálta a bedellus, pedellus szavakat[11], melyekből széles hullámokban származnak olyan szavak, mint az ófrancia bedel, „templomszolga”, „egyetemi tisztiszolga”, az angol bedel, „egyetemi tisztiszolga”[12], a magyar „pedellus” és orosz педель mint „iskolaszolga”.


[1] Cicero összes művei

[2] Cicero összes levelei, IV.

[3] a párducmintás vértesharcsa inváziója

[4] Pterygoplichthys pardalis

[5] szárnyacska, pajzs, hal

[6] http://www.fishpondinfo.com/fish/plecocare.htm

[7] didascalus

[8] janitor

[9] https://en.wiktionary.org/wiki/bid#Etymology_2

[10] bidel, bedel

[11] pedellus

[12] https://en.wiktionary.org/wiki/bedel#Middle_English

2 responses to “Ianus még magasabbra tör: a vértesharcsák és a pedellus

  1. Felmerül, hogy a Bedellő karsztfennsík Erdélyben (Torockótól kissé délre, a Kőközön innen) néveredete mutat-e valamiféle rokonságot a fentiekkel.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s