Római Szent Piroskák

A legismertebb Római Szent Piroska (256? – 269?) vértanúságának rettenetes részleteit ma már nem kínálják okulásul a jámbor hallgatóságnak, és ez így van jól. A feltehetőleg írói álnév mögé bújt Purisu kegyes, a fiatalság számára is bemutatható összefoglalójában arról ír, az ifjú vértanú szülei óvatos, rejtőzködő keresztények voltak, de a kislány nem fékezte nyelvét. A családi rosszakarók besúgták II. Claudius Gothicus császárnak (213 – 270), aki maga elé rendelte. (Ezt legfeljebb családja patrícius származása alapján tudjuk elképzelni.) A kislány láttán a megindult császár kegyelmet gyakorolt: elegendő lesz Apollót kiengesztelnie néhány tömjénszemcsével, amelyet Apollo oltárának tüzébe vet. Piroska azonban pontosan tudta, hogy ezzel a csekély mozdulattal elárulná hitét, és megtagadta a parancsot. A felbőszült császár ennek hallatán kínzásoknak vetette alá, melyektől az sem tartotta vissza, hogy a kislányra váratlan aranysárga fénysugár hullt, melyben csillagszerűen felragyogott. A gyötrelmek betetőzéseként a gyermeket vadállatok elé lökték, ám azok megjuhászodtak, ugyanúgy, mint a rá uszított oroszlán, mely a lány mellé kuporodott és a lábait kezdte nyalogatni. Ekkor Piroska valamit súgott az oroszlán fülébe, amit senki sem halhatott, csak történetmesélőnk: – különb vagy ezeknél a kegyetlen embereknél, akik engem halálra szántak… Ekkor Piroskát a városfalakon kívülre hurcolták, mint valami bűnözőt, és az ostiai kapunál lefejezték. Ekkor hatalmas sas ereszkedett alá, és szárnyaival sátrat feszítve mindaddig fölötte lebegett, amíg az odaérkező keresztények megadhatták neki a végtisztességet.[1]
A „Piroska”, latinul Prisca vagy Priscilla gyakori női név volt Rómában. A gazdag patrícius Acilius Glabrio család tagja, Priscilla a keresztények rendelkezésére bocsátott egy földdarabot a Via Salarián, melybe azok a II. és V. század között katakombát ástak. A Priscilla-katakombát nem véletlenül nevezik „a katakombák királynőjének”: számos vértanú végső nyughelyévé vált.[2] Giovanni Battista Carlo de Rossi (1822 – 1894), a nagy olasz régész 1867-ben megjelent Roma sotterraneája (A föld alatti Róma) I. kötetében VII. századi feljegyzésekből félreérthetetlenül kimutatja egy oda temetett, Prisca nevű mártír nevét.[3]A Diocletianus (244 – 311)-féle keresztényüldözés idején vértanúhalált halt Római Szent Ágnesről (290? – 305?) elnevezett katakomba melletti Nagy Temetőben megtalálták Priscilla sírversét. Római Szent Ágnes a római katolikus misekánon néven nevezett hét szent szűzének egyike, emléknapja január 21-e.[4] A földadományozó Priscilla nyilvánvalóan nem lehet azonos a 13 évesen kivégzett vértanúval, de hogy a másik két Priscilla azonos lehet-e vele és így egymással, nem bizonyítható. Egyes feltételezések szerint azonban az adományozó és a 13 évesen mártírhalált halt Priscilla rokoni kapcsolatban állhattak.[5]
Feltehetőleg Septimius Severus császár (146 – 211) engedélyével egy aventinusi villa pincéjét mithraeummá, azaz Mithras-szentéllyé alakított a ház patrícius ura. Egy 202-ben keletkezett falfelirat számol be az átalakításról. Egy feltehetőleg Priscilla nevű keresztény nő irányításával a pince egy zugát keresztények használhatták, természetesen a legnagyobb titokban. (Ez felveti gyanúját, hogy maga a patrícius villatulajdonos is keresztény volt.) 400 körül a megerősödött keresztények a Mithras-hívő szírek kiűzését követően a mithraeumot lerombolták, és olyan alaposan kitöltötték törmelékkel, hogy az egész történetre csak egy ágostonrendi szerzetesek által kezdeményezett 1935-ös ásatás derített fényt. Az V. század folyamán a villát tituláris templommá alakították Szent Prisca tiszteletére. Ennek a templomnak első említését a 499-es Római Zsinat jegyzőkönyveiben találták meg.

az aventinusi Santa Prisca ma

az aventinusi Santa Prisca ma

Csakhogy az egyházközség úgy tartja, ez egy újabb (helyesebben: mind közül a legrégebbi, I. századbeli) Prisca vagy Priscilla: az, akiről az Újszövetségben is olvashatunk.[6] Ahogy az Apostolok Cselekedetei 18. fejezetében olvassuk:

1 Ezekután Pál Athénből eltávozván, méne Korinthusba.
2 És mikor egy Akvila nevű, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére Priscillára (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozék.
3 És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának.[7]

Ez fontos forrás Szent Pál apostol (5? – 67) „polgári foglalkozására” is. Figyeljünk fel azonban egy fontos részletre. Vannak immár hagyományosnak mondható zsidó kényszer-vezetéknevek. Iosephus Flavius (37? – 100?) vezetékneve „Sárga”, németül „Gelb”. Szent Pál sátorcsináló társa Akvila, „Sas”, németül „Adler”. Természetesen ez csak bevezetés ahhoz a részlethez, amire fel kell figyelnünk. Ezt az első századi Priscillát szintén egy „Sas” védelmezi a sátraival. A későbbi Szent Piroska legendájának írói minden bizonnyal hajszálpontosan ismerték az Újszövetséget.
Ne gondoljuk azonban, hogy ennyire egyszerű a helyzet ezzel a tituláris (azaz világi helyiségből kialakított) templommal! A szent hagyomány szerint Priscilla katakombájából Szent Eutükhianosz pápa (240? – 283) az aventinusi kegyhelyre szállíttatta Római Szent Piroska földi maradványait. És bár ezeknek a kegyes történeteknek a valóságtartalma nehezen bizonyítható, itt mégiscsak összeér két hagyomány: az egyik szerint Római Szent Piroska január 18-án halt mártírhalált, a másik ugyanerre a napra tette a tituláris templom búcsúnapját. Valószínűsíthető tehát, hogy nem az I. századbeli, hanem a vértanú Priscilla a templom névadója.[8]
Nem ígérek könnyű álmot, történetünknek ugyanis ezzel koránt sincs vége. A vértanú alakja ugyanis különös módon keveredik más szentekével. Római Szent Martina diakonissza (†228) Septimius Severus keresztényüldözései alatt szenvedett vértanúhalált. Lefejezték, mire testéből tej szivárgott. Ennek megfelelően Róma egyik védőszentje, továbbá a szoptatós anyáké. Csontjait a Forum Romanumon VIII. Orbán pápa (1568 – 1644) rendelkezésére folytatott templomalapozás során tárták fel 1634-ben. Emléknapja ma január 30-a, de korábban január 20-a volt.[9]

El Greco (1541 – 1614): Miasszonyunk a gyermek Jézussal, Római Szent Martinával és Római Szent Ágnessel (1597)

El Greco (1541 – 1614): Miasszonyunk a gyermek Jézussal, Római Szent Martinával és Római Szent Ágnessel (1597)

Egy másik szent, akinek legendáriuma szintén keveredik Római Szent Piroskáéval, még nagyobb tiszteletnek örvend: a szintén Septimius Severus idején kivégzett, patríciusszármazású Római Szent Tatjánáé[10] (†226?). Mártíriumáról rettenetes részleteket tud a hagyomány, melyben Római Szent Piroska halálának körülményei különös pontossággal ismétlődnek meg Apollo megtagadott tiszteletétől a lábát nyalogató, megszelídült oroszlánig. Római Szent Tatjána különös módon három országban is a tanulók védőszentje lett: Fehéroroszországban, Oroszországban és Ukrajnában.[11] A részletek nem érdektelenek.

a Római Szent Tatjána-templom a Lomonoszov Egyetem campusán

a Római Szent Tatjána-templom a Lomonoszov Egyetem campusán

A Tatjána-nap, január 25-e ma ismét a tanulók hivatalos napja ezekben az országokban. Történt ugyanis, hogy Erzsébet cárnő (1709 – 1762) hivatalos ágyasa, Ivan Ivanovics Suvalov (1727 – 1797)[12] édesanyja, Tatjana Rodionovna Ratiszlavszkaja-Kitrovo (†1756) tiszteletére 1755. január 25-én, Tatjána-napon kérte meg a cárnőt a ma Mihail Vasziljevics Lomonoszovról (1711 – 1765) nevezett Moszkvai Állami Egyetem alapító okiratának aláírására. Később a campus területén emelték a Római Szent Tatjána-templomot.[13]


[1] https://catholico.org/2015/09/05/saint-prisca-the-little-martyr/

[2] http://www.catacombepriscilla.com/index_en.html

[3] Roma sotterranea

[4] a hét szent szűz

[5] https://www.americaneedsfatima.org/Saints-Heroes/st-prisca.html

[6] http://www.catacombepriscilla.com/index_en.html

[7] http://biblia.hit.hu/bible/21/ACT/18

[8] http://www.newadvent.org/cathen/12428c.htm

[9] https://catholicsaints.info/saint-martina/

[10] http://catholic.net/op/articles/2043/cat/1205/st-martina-of-rome.html

[11] https://orthodoxwiki.org/Tatiana_of_Rome

[12] a hivatalos ágyas

[13] Tatjána-nap

One response to “Római Szent Piroskák

  1. Visszajelzés: Aventinus | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s