A datolyakagylótól a körtemuzsikáig

Délután kimentem a vásárba, és elvásároltam a kincset. Vettem rajta egy szép körtemuzsikát. Olyant, amelyiknek az egyik oldala pirosra van festve, a másik meg sárgára. De olyan volt az, akár az igazi körte. Valami bolond darázs annak is nézte, s bizony még belekóstol, ha bele nem fújok a körtemuzsikába.

Móra Ferenc (1879 – 1934): A körtemuzsika[1]

datolyakagyló

datolyakagyló

A Tolnai Új Világlexikona szerint a datolyakagyló alakja és (héja) színe alapján kapta nevét.[2] Az Uj Idők Lexikona megerősíti a nem meglepő szófejtést.[3] A fúrókagylófélék családjába tartozó faj (magát savas nedveivel és mozgásával kövekbe fúrva) meglehetősen biztonságos életet él, melynek természetes tartama 11-20 év közé tehető.[4] Ma az Atlanti-óceán északkeleti régiójában és a Földközi-tengerben honos.[5] Id. Plinius (23 – 79) többször is szóba hozza A természet históriájában. A IX. könyv 87. fejezetében dactylusnak nevezi, a datolyakagyló az ő korában tehát mutatóujjra emlékeztette megfigyelőit. Mindenesetre Georges Léopold Chrétien Frédéric Dagobert Cuvier báró (1769 – 1832) a dactylust a datolyakagylóval kapcsolja össze.[6] Nemcsak ő, hanem első besorolója, Linné (1707 – 1778) is. A Pholas dactylus tudományos nevet adta a datolyakagylónak, és éppen Cuvier volt az 58 évvel később, aki egy másik fajnévvel, a „kérges” jelentésű callosával próbálkozott. A datolyakagylók nemneve, a Pholas eredete is természetes. Az ógörög φώλιος, folios „lyukat”, „barlangot” jelent, a φώλας, folas az oda rejtőzőt.[7] Id. Plinius a datolyakagyló „csodás” tulajdonságáról, a biolumineszcenciáról is megemlékezik, ezúttal leghűbben a valósághoz. A datolyakagyló a szentjánosbogár-félék családjának fénykibocsátási módszerét alkalmazza. Vízben lebegő táplálékát[8] ezzel világítja meg, közülük az élőket ezzel csalogatja a biztos halálba[9].
Nemcsak a tudomány küzd meg az elnevezéssel[10], hanem az ismeretterjesztés is. Az alábbi összefoglalóból kiviláglik, hogy datolyakagylóként a magyar irodalom eleinte egy nagyon távoli rokont, a kékkagylófélék családjába  tartozó sziklafúró kagylót nevezi meg (hasonló életmódja és külleme alapján). A Mytilus családot a Magyar Lexikon mitillféléknek mondja az ógörög eredetű latin mytilus szó alapján, mely egy tengeri kagylónemet jelölt[11].

forrás kibocsátás datolyakagyló néven rendszertani besorolás
Magyar Lexikon 1879-1885 sziklafúró kagyló nem foglal állást
A Pallas nagy lexikona 1893-1904 sziklafúró kagyló nem és faj
Révai Nagy Lexikona 1911-1935 datolyakagyló / kődatolya nem / faj
Tolnai Új Világlexikona 1926-1933 datolyakagyló faj
Uj Idők Lexikona 1936-1942 datolyakagyló = kövi datolya nem és faj, de következetlenül

A megfelelő címszavaknál a Magyar Lexikon[12] és a Révai Nagy Lexikona[13] nem mulasztja el megemlíteni, hogy a pozzuoli Serapeion oszlopait egy sávban kikezdték a datolyakagylók, ami világos jele annak, hogy az oszlopok egy ideig tengervíz alatt álltak.

A pozzuoli Serapeion datolyakagyló által fúrt oszlopai. Middleton (1785 – 1849) nyomán, 1820.

A pozzuoli Serapeion datolyakagyló által fúrt oszlopai. Middleton (1785 – 1849) nyomán, 1820.

A datolyakagyló angol neve boring bivalve. A boring jelzőt leiterjakab lenne „unalmasnak” fordítani, de a hiba nem lenne súlyos. A feltehetőleg francia eredetű szó[14] eredetileg „fúrást” jelentett, és ennek fárasztó monotóniájából alakult ki az elvonatkoztatott értelme[15]. A bivalve magyarul „kéthéjú”, amint a kéthéjúak osztályának tudományos neve, a Bivalvia is mutatja. A valve önmagában azt a „zsanért” jelentené, mely körül szétnyílnak és összezárulnak a héjak.[16]


Természetesen „tudtán” (nincs efféléje), de még megszemélyesített darwini „szándékán” kívül is a datolyakagyló vagy valamely rokona készítette az ember egyik legősibb hangszere, a hszün előképét.

datolyakagyló által átfúrt kő

datolyakagyló által átfúrt kő

Hétezer évesre teszik a múltját. Úgy rekonstruálják, vadászásra használt, zsinórra fűzött kő- és agyagdarabok hangjára fülelhettek fel. És nem volt-e kényelmes, magyarázza egyik forrásunk, eleve átfúrt köveket használni ilyen célra? Hiszen, láttuk, a fúrás meglehetősen unalmas. De a célnak ugyanígy üreges csontok is megfeleltek. Az ősi agyaghszünök olykor hal alakját vették fel[17], olykor oldalukra pingáltak állatformákat.[18] (Joggal vethetjük fel, nem a szimpatetikus mágia ősi elveinek alkalmazásával-e, spirituális segítséget nyújtva a halásznak és vadásznak a préda ellenében.) A Kr.e. XI. és V. század közti időszak klasszikus kínai verseit összegyűjtő Dalok könyvében[19] az ünnepre az udvarba rendelt vak zenészek hangszerei között „hangzó kövek” is feltűnnek.[20] A fúvós hangszerek hangkibocsátási elvének két alaptípusa a pánsíp- és a síp-. A pánsíp esetében a rezonátor nem hangolható, állandó magasságú, ezért van több, különböző hangmagasságú hengeres rezonátor is a hangszeren. A levegő szabad áramlása megkívánja, hogy a sípba oldalról fújjunk.

A többlyukú sípok esete ettől eltér: a hanghullámok csomópontjait a lyukak befogásával szabályozzuk, és a levegő áramlását esetenként egy rezgő nyelv szabályozza.[21]

Han-kori hszün

Han-kori hszün

Sajátos módon a hszün a pánsíphoz hasonló elven működik. Hagyományosan tíz lyukú, de a felsőt az ajak használja, az ujjak csak a fennmaradó kilencet. Az ajaklyukat pánsípszerűen kell megfújni, oldalról. Ha mind a kilenc lyukat befogjuk, a hszün alaphangját kapjuk, és a megszólaltatás módja akkor sem változik, ha a lyukakat felengedjük.[22]
Ezért mondhatjuk túlzásnak az okarina közvetlen leszármaztatását a hszünből. Történeti-kulturális kapcsolatban sem állnak, az okarina, bár formájában emlékeztet a hszünre, sípszerűen szólaltandó meg. Giuseppe Donati (1836 – 1925) találta fel 1853-ban Budrióban. Fémből készült őspéldányai alig emlékeztetnek a mai agyagokarina közvetlen elődjének tekinthető, múlt századfordulós nápolyi okarinára.[23] Somogyi Sándor hangszerkészítő egy kettő közti állapotra utalhat, amikor azt mondja, 1870 táján egy olasz hangszerkészítő fia egy véletlenül eltört fahangszert próbált agyaggal javítani szintén Budrióban, és így hozta létre akaratlanul is az új hangszert.[24]

ma egy hete ért véget a X. Okarinafesztivál Burdióban

ma egy hete ért véget a X. Okarinafesztivál Burdióban

Amint Sárosi Bálint rámutat, a világháború előtti magyar fazekasok hatlyukú okarinákkal próbálkoztak, hogy furulyához szokott kezek alá segítsék, de mindhiába. Nálunk nem vált népszerűvé.[25] Nem úgy északabbra. Csehországban népi hangszer lett, Janáček (1854 – 1928) 1926-ban Říkadla (Mondókák) című népdalfeldolgozásaiban alkalmazza.[26]

Ligeti 1990-92 között írt Hegedűversenye[27] II. tételében több okarinát is megszólaltat.

Az „okarina”, olasz eredetiben ocarina szó 1877-ben jelenik meg, jelentése, alakja alapján, „kisliba”. A „lúd”, oca szó népi latin eredetű, ott auca, mely az indoeurópai awi-, „madár” gyökből származó latin avis, „madár” kicsinyítésével kapott avicula, „kismadár” torzulása.[28]

A latin avisból vezetik le a franciák „libáját”, az oie-t is.[29]

Az olasz occagine, „bugyutaság”[30] és ochetta, „libuska (lány)”[31] szavak mutatják, hogy ezt a különösen intelligens baromfit olasz földön is alaposan félreismerik.

Az okarina „csőrös” fúvókája félreismerhetetlenné és egyedi alakúvá teszi a hangszert, mégis vannak, akik a valóban körtefából is (és agyagból is) készülő kisebb, körte alakú hangszert, a körtemuzsikát az okarina egyik fajtájának tekintik.

Mégsem teljesen alaptalanul: az okarina Angliában meghonosodott, nyakba akasztható formája, a pendant már-már körtemuzsika.[32]


[1] http://mek.oszk.hu/00900/00972/00972.htm#103

[2] Tolnai Új Világlexikona

[3] Uj Idők Lexikona

[4] http://www.marlin.ac.uk/biotic/browse.php?sp=4239

[5] https://www.sealifebase.ca/summary/Pholas-dactylus.html

[6] A természet históriája, IX / 87

[7] φώλιος

[8] a datolyakagyló tápláléka

[9] https://www.britannica.com/science/marine-bioluminescence

[10] http://www.marinespecies.org/aphia.php?p=taxdetails&id=140770

[11] https://en.wiktionary.org/wiki/mytilus

[12] Magyar Lexikon

[13] Révai Nagy Lexikona

[14] a boring eredete

[15] a fúrás unalma

[16] https://en.wiktionary.org/wiki/bivalve

[17] http://hungarian.cri.cn/chinaabc/chapter23/chapter230305.htm

[18] https://www.britannica.com/art/xun

[19] http://www.camcc.org/reading-group/shijing

[20] http://library.umac.mo/ebooks/b26028499.pdf

[21] aerofon hangszerek

[22] http://www.goamcan.com/lessons/Xun-01.html

[23] http://www.campin.me.uk/Music/Ocarina/

[24] https://folkradio.hu/hir/657

[25] okarina

[26] Říkadla

[27] https://en.karstenwitt.com/artists/gyoergy-ligeti/database?workid=40

[28] ocarina

[29] https://en.wiktionary.org/wiki/oie#French

[30] https://en.wiktionary.org/wiki/ocaggine

[31] https://en.wiktionary.org/wiki/ochetta

[32] körtemuzsika és okarina 

Reklámok

3 responses to “A datolyakagylótól a körtemuzsikáig

  1. A könnyebb végéről megfogva az okarina eredetét: hogyha volna oka: rína …

    Kedvelés

  2. (Mindent Kosztolányinak sem szabad – derült ki újabban.)

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s