Shakespeare és Schubert

StathamHenry Heathcote Statham (1839 – 1924) elismert építész és szakíró volt, rá bízták az akkor még Encyclopædia Britannica írásmóddal írt című lexikon 11., 1911-es kiadása Építészet címszavának[1] megírását. Bach-hívő műkedvelő zeneértő is volt, orgonán is játszott. Mondhatnánk, kifogástalan életrajz. Műkedvelése azonban keserű műgyűlölettel párosult. Ő ajándékozta meg zenekedvelő közönségét a híres felismeréssel, hogy Wagner (1813 – 1883) gaz Beethoven (1770 – 1827) sírján.[2] Amikor a nála lényegesen békülékenyebb, szintén műkedvelő zeneértő, sir George Grove (1820 – 1900) által szerkesztett Zenei lexikon Schubert (1797 – 1828)-címszót is magába foglaló kötete megjelent, nagy erővel támadta meg. Suzannah Clark taglalja a kritikát. Nyilvánvalóan egyetlen szavunk sem lehet az ellen, hogy Statham kifogással él terjedelmi arányok ügyében, már a címszó megjelenése előtt is, 1881-ben. Egy lexikonnak tárgyilagosnak kell lennie, nem tükrözheti szerkesztője értékválasztását. Ha Bach (1685 – 1750) 5, Händel (1685 – 1759) 10 és Beethoven 50 oldalt „kap”, akkor bármennyire is szeressük Mendelssohnt (1809 – 1847) – Statham nem szerette, stílustalannak tartotta – , a neki szánt 60 oldal valóban túlzásnak (curious disproportionnak, „furcsa aránytalanságnak”) tűnik. Képzelhetjük Statham haragját, amikor az általa megvetett Schubert címszava még Mendelssohnénál is hosszabb lett. 1883-as fulmináns cikkében pontról pontra haladva, ahol a lexikon Schubertet nagyra értékelte, ő gyorsan lehúzta.[3] De még ez a kérlelhetetlenül szívós kritikus is megenyhül, ahol nem tehet mást, persze a maga aligha vállalható stílusában. Mint Julian Horton idézi, the two love songs by Schubert which are the most manly and healthy in tone are both inspired by Shakespeare’s words, viz. ʻHark the Lark!’ and ʻWho is Sylvia’ and it is remarkable how very English they are in spirit, the latter especially, azaz „Schubert legférfiasabb és legegészségesebb hangvételű két szerelmes dalát egyaránt Shakespeare szavai ihlették, úm. Halld! pacsirta és Szilvia, ki vagy, és figyelemre méltó, milyen nagyon angolok ezek szellemiségükben, kiváltképp az utóbbi”. Bár Horton példákkal támasztja alá, a korban gyakori forgolódás a „férfiasság” mint művészi kategória körül akkoriban más érzelmi töltetű volt, mint lenne manapság, a célozgatás az „egészségességre” még így is valamelyest bárdolatlannak tűnik. Meglehet, ezek a művek „angol szellemiségűek”, de ugyanígy német, osztrák, magyar és francia szellemiségűek is, sőt, nincs nemzet, melyhez ne szólnának. Nemrég, az „utóbbi” dalról szólva megpendítettük, hogy Schubert és Shakespeare (1564 – 1616) kapcsolata megérne egy kis külön részletezést. Teljesítsük ígéretünket!
Az An Silvia, Szilviához (D891) eredeti kézirat 1969-ben találták meg az Országos Széchényi Könyvtárban.[4] Az eredetileg az egyszerű Gesang, Ének[5] címet viselő dal után ez alkalommal nézzük és halljuk a többi Shakespeare-feldolgozást. Mindenek előtt jegyezzük meg, hogy a romantika esztétikáját közös alapítású irodalmi újságjukban, az Athenaeumban megalapozó, de legalábbis abban úttörő szerepet játszó Schlegel-tesvérpár – Karl Wilhelm Friedrich (1772 – 1829) és August Wilhelm (1767 – 1845) – a maguk műveivel is gazdagították az egyetemes német kultúrát, de August Wilhelm von Schlegel leginkább a monumentális, 17 drámás Shakespeare-fordításciklusával (1797-1810) vált halhatatlanná. Ő tette Shakespeare-t széles körben ismertté német földön. A Statham által kivételesen megdicsért másik szerelmes dalt röviden Szerenádnak, vagy hogy megkülönböztessék az ismertebb, elbűvölőbb, de nem jobb másik Szerenádtól, a halála előtt kevéssel, 1828-ban komponált Hattyúdal-ciklus (D957) Ludwig Rellstab (1799 – 1860) szövegére komponált híres darabjától[6], Shakespeare-szerenádnak (D889) is mondják. 1825-ben jelent meg Bécsben egy Shakespeare-válogatás (Shakespeare-Ausgabe, Shakespeare-kiadás) Schlegel, Bauernfeld (1802 – 1890) és Mayerhofer (1798 – 1869) fordításaival.[7] Schubert erre támaszkodott feldolgozásaikor. Ezt a dalt 1826-ban komponálta, Anton Diabellinél (1781 – 1858) jelent meg először 1830-ban.[8] A szöveg a feltehetőleg valamikor 1608 és 1810 között írt Cymbeline II. felvonásának 3. színéből való:

(MUSICIAN)
Hark, hark! the lark at heaven’s gate sings,
And Phoebus ’gins arise,
His steeds to water at those springs
On chaliced flowers that lies…[9]

DAL
Halld, halld! pacsirta zeng az égen;
Apolló útra kel,
Lovát itatni a kis éren,
Mit rejt virágkehely…

Csíksomlyói Csiky Gergely (1842 – 1891) fordítása[10]

Darabban betöltött szerepe szerint a szerenád (dal) kifejezett aljasság. Cloten minden alkalmat megragad, hogy beszennyezze az angyali ártatlanságú Imogen királylány hírét, és terveibe még egy megvásárolt szerenádot is beilleszt. Ennek szövege igaz Shakespeare-i stílusbravúr. Minden fordulata egy-egy csipetnyi „bolondító” fűszer lehetne egy mesteri dalénekes művében, így, egymásra halmozottan, Shakespeare, mint olyannyiszor, a hozzá nem értést karikírozza. (A primér érzelmesség sokkal ritkább Shakespeare-nél, mint feldolgozóinál.) A háttérből és környezetből kiszakítva a dal megtévesztően lírainak tűnhet. Schubert így nézett rá, ezt hallotta ki belőle:

Kellemes meglepetés, hogy Shakespeare-kori megzenésítését is ismerjük a kor jeles lantosától, Johnsontól (1583? – 1633), aki Shakespeare darabjaihoz számos betétet írt[11]:

Akár a két nagyság, Shakespeare és Schubert lelki távolsága magyarázza, akár a tény, hogy Shakespeare művei viszonylag későn jutottak Schubert kezeibe, eredményezi, hogy e két dalon kívül összesen egyetlen más Shakespeare-megzenésítése van Schubertnek. Ez a szintén 1826-ban komponált Trinklied, Bordal (D888), mely először 1850-ben jelent meg nyomtatásban a Schubert-hagyaték 48 kötetes bécsi kiadásában (Nachlaß, Hagyaték). A dal a Shakespeare-kiadásban Mayerhofer fordításában szerepel. Ezúttal semmi eltérés a két művész szándéka között. Egy barátinak álcázott, vészt jósló beszélgetést bordallal tetőznek be az 1606-ban írt Antonius és Cleopatra II. felvonásának 7. színében:

THE SONG.
Come, thou monarch of the vine,
Plumpy Bacchus with pink eyne!
In thy fats our cares be drown’d,
With thy grapes our hairs be crown’d:
Cup us, till the world go round,
Cup us, till the world go round![12]

DAL
Jöszte, vastag borkirály,
Pisla Bacchus, ide állj!
Bút, gondot a bor elnyelend,
Fejünkön a venyíge leng;
Igyunk, míg a világ kereng!

Szász Károly (1828 – 1905) fordítása[13]

Bízvást kijelenthetjük, hogy ez alkalommal nagyobb különbség van Shakespeare és Szász Károly, mint Shakespeare és Schubert között.

Bár Richard Capell (1885 – 1954) händeli hangokat hall bele, Dietrich Fischer-Dieskau (1925 – 2012) Mozart (1756 – 1791) 1781-es Szöktetésének (K384) Osminját, egyet kell értsünk Graham Johnsonnal, aki színtisztán egyedi hangú, Schubertre jellemző műként jellemzi.[14]
Olykor van tehát bizonyos küzdelem, „rózsák háborúja” Shakespeare és Schubert között, aminek mi vagyunk a fő nyertesei.


[1] https://en.wikisource.org/wiki/Author:Henry_Heathcote_Statham

[2] szitkok gyűjteménye

[3] Analyzing Schubert

[4] Újabb Schubert-lelet a Zeneműtárban

[5] Gesang

[6] https://imslp.org/wiki/Schwanengesang,_D.957_(Schubert,_Franz)

[7] Schubert Shakespeare-forrása

[8] Shakespeare-szerenád

[9] http://mek.oszk.hu/04500/04593/html/angol.htm#d1e3174

[10] http://mek.oszk.hu/04500/04593/html/magyar.htm#d1e14719

[11] Johnson

[12] http://mek.oszk.hu/04500/04595/html/angol.htm#d1e4740

[13] http://mek.oszk.hu/04500/04595/html/magyar.htm#d1e17821

[14] Bordal

One response to “Shakespeare és Schubert

  1. Visszajelzés: Éji dalok Schubertről és Schoberről | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s