Rend és rendetlenség: kaszáspókok

Pókszabásúak. Georg Adolf Glitsch (1827 – 1909) litográfiája Ernst Heinrich Philipp August Haeckel (1834 – 1919) szabadkézi vázlatai alapján Haeckel Der Kunstformen der Natur, Művészeti formák a természetben című műve 1904-es kiadásában

Pókszabásúak. Georg Adolf Glitsch (1827 – 1909) litográfiája Ernst Heinrich Philipp August Haeckel (1834 – 1919) szabadkézi vázlatai alapján Haeckel Der Kunstformen der Natur, Művészeti formák a természetben című műve 1904-es kiadásában

A kaszáspókok rendje több mint 6300 fajt számlál. Bár a pókszabásúak osztályába tartoznak, mégsem pókok; ez két külön rend (más koncepcióban alosztály[1]), néhány másikkal együtt, mint amilyen a skorpiók, sapkás pókok és atkák rendje, melyeket, mások mellett, az Amatőr természetbúvárok oldala mutat be ízesen[2], hozzá illusztrációt is mellékelve.
Figyelembe véve, hogy a pókszabásúak mint osztály rendszertanilag az emlősökkel áll egy szinten, a pókok és kaszáspókok közti irtózatos távolságot például az ormányosok és a kacsacsőrű emlős közti különbséggel jellemezhetjük. A kaszáspókoknak, a pókokhoz hasonlóan, nyolc lábuk van, ezért „járhatnak” egy osztályba, de a különbségek számosak is, számottevőek is. Nézzünk néhányat. Az id. mezőkomáromi Entz Géza (1842 – 1919) és Mágócsy-Dietz Sándor (1855 – 1945) szerkesztette, 1907-ben kiadott Az élők világa. Növény- és állatország című nagyszabású, a széles közönségnek írt munka legfőbb különbségként azt jelöli meg, hogy a pókokkal ellentétben nem tüdőtracheákkal, hanem légcsövekkel lélegeznek.[3] A pókokat jellemző kettős testfelépítést nem látjuk a kaszáspókokon, azaz a fejtor és a potroh itt egyetlen, enyhén rovátkolt testtömeggé olvad össze. Nincsenek fonó- és selyemmirigyeik, következésképpen hálót sem fonnak, továbbá méregmirigyük sincs. Beérik két apró szemmel, nem sorakoztatnak fel „ijesztő” szemsorokat, mint a pókok. Ezek az eltérések adnak ugyan biztonságérzetet, de többnyire csak mikroszkóp alá helyezve vesszük észre ezeket. Első látásra a kaszáspók hosszú, karcsú lábai tűnnek fel.
A kaszáspókok rendje lenyűgözően sikeres. Az Antarktiszt leszámítva minden földrészen otthonosan járnak-kelnek, de elterjedésük alapján végre valamit mi, európaiak is magunkénak mondhatunk:

 

A más esetekben kreatív fantáziájú Czuczor-Fogarasi 1862-ben nem bocsátkozik találgatásokba a „kaszáspók” szavunk eredetéről[4]:


A Köztelek 1929. június 6-ai számában azonban Kadocsa Gyula (1880 – 1962), a farkaspókfélék családjába sorolt szongáriai cselőpókot ismertetve általunk már említett, kolozsvári születésű kolozsvári Kolosváry Gábor (1901 – 1968) arachnológus által írt, az évben kiadott monográfiájáról, a hiánypótló Magyarország kaszáspókjairól közölt recenziójában megadja a nem mindennapos magyarázatot:

A svéd Carl Jakob Sundevall (1801 – 1875) 1833-as Conspectus Arachnidumában (A pókszabásúak áttekintése) vezeti be a kaszáspókok rendjét, az Opilionest. Forrásunk szerint ebben a Plautus (Kr.e. 254? – 184) színműveiben többször is felbukkanó opilio szóra hagyatkozik. Végső soron valószínűleg helytálló a feltevés (ő maga nem fűz magyarázatot a névadáshoz[5]), annyi azonban bizonyos, hogy egy lényegesen szűkebb állatcsoportra, a kaszáspókok nemzetségére 1798-ban Johann Friedrich Wilhelm Herbst (1743 – 1807) már alkalmazta az Opilio megnevezést. Egy teljes könyvet szentelt a nemzetségnek Naturgeschichte der Insecten-Gattung Opilio, Az Opilio rovarnemzetség természettana címmel. Figyelmünkre méltó, hogy akkor a pókszabásúakat még nem számították külön osztálynak az ízeltlábúak törzsében (bár Herbst „szárnyatlan rovarokként” ír róluk).[6] Említett forrásunk úgy tartja, az opilio szót Plautus és Vergilius (Kr.e. 70 –  Kr.e. 19) eltérő értelemben használja. Plautusnál, mondja, bacsót (bácsot, számadó juhászt) jelent, míg Vergiliusnál, kikövetkeztethetően, juhászt. Úgy tűnik, ez kicsit összetettebb. Vergiliusnál, úgy veszem észre, a szó egyszer fordul elő:

Venit et opilio; tardi venere subulci

Ecloga X (A.C.N. 37)[7]

S jönnek a bojtárok, jön már kullogva a kondás

Tizedik ekloga (Kr.e. 37)
Lakatos István (1927 – 2002) fordítása

Azaz Lakatos István még tovább megy, és a juhásznál is kisebb „rangú” felvigyázóra következtet. Plautusszal a helyzet bonyolultabb. Az Asinaria (Szamárvásár) III. felvonása 1. színében ez áll:

PHILAENIUM MERETRIX
Etiam opilio qui pascit, mater, alienas ovis,
aliquam habet peculiarem, qui spem soletur suam.[8]

PHILAENIUM ÖRÖMLÁNY
Még a pásztornak is, aki mások juhait gondozza, anyám,
Van sajátja is, melyre reményét építi.

(Az Asinaria szállóigéi közül egyet nincs, aki ne ismerne: ott lupus est homo homini, ember embernek farkasa.)

Ám valamiképpen össze kell hozzuk a pásztort a kaszáspókkal, és ez nem fog menni gólyafélék nélkül. Legalábbis a lábaikra kell „támaszkodjunk” a megoldáshoz. A gólyalábak, melyek ma leginkább azt a célt szolgálják, hogy egy-egy nagyváros hagyománytiszteletét bizonyítsák jelesebb ünnepeken a műpiactereken, a régi századokban hasznot is hajtottak. A pásztorok ezekre emelkedve tartották szemmel a gondjaikra bízott állatseregleteket. (Ez sokkal többet tételez fel egyszerű számadási kötelezettségnél. A feladatával azonosuló, a gondjára bízottakért belső felelősséget vállaló munkást mutatja. De ne ábrándozzunk.) Ezek a gólyalábak (tegyük hozzá: melyek szükség esetén, dolguk végeztével, hátrahagyhatók, csakúgy, mint a kaszáspók két hátsó lába) emlékeztették a névadókat a pásztorokra. Nem vehetjük bizonyosra, hogy a rómaiak is így gondolták. Az tűnik valószínűbbnek, hogy a helyzet (ismét) fordított: Herbst a meglevő népi elnevezéseket hozhatta össze latinos műveltségével. A görögök a pókra (egyebek közt) a φᾰλάγγιον, falangion szót használták, és ennek kalandos nyelvi vonatkozásait már volt alkalmunk taglalni. Linné (1707 – 1778) 1758-ban maga is a latinosított Phalangium szóval nevezi meg a kaszáspókokat. [9] Ballagi Mór (1815 – 1891) 1847-ben az Új kimerítő magyar-német és német-magyar zsebszótár, minden rangnak használatára. A legújabb helyesírás szerint, minden elfogadott új magyar szavakkal bővítve című kiadványában a „kaszás falangya” megnevezést használja[10], ami annyiban pontosabb, hogy legalább nem első látásra tűnik póknak. Az angol shepherd spider, „pásztorpók” szó jóval korábban megjelenik, mint Herbst Opiliója.

Thomas Moffett (1553 – 1604) az Insectorum Sive Minimorum Animalium Theatrum, A rovarok, avagy a legkisebb állatok körképe, zengzetesebb angol címén The Theater of Insects: Or, Lesser Living Creatures, As Bees, Flies, Caterpillars, Spiders, Worms, Etc., a Most Elaborate Work, Rovarok, avagy kisebb élőlények mint méhek, legyek, hernyók, pókok, férgek stb. körképe, a legkidolgozottabb mű című munkájában a maga etimológiáját is megadja. Ez szerint azok a legelők, amelyeken tömegével feltűnnek, gazdag táplálékul szolgálnak. (Figyeljük meg, hogy a „rovar” szó jelentése itt sem esik egybe a maival.) A harvestman, szó szerint „arató” (kaszás) szónak azonban egyéb etimológiája is van. Éppen aratáskor tűnnek fel nagy számban a kaszáspókok, melyek ringó mozdulatai is a kaszálásra emlékeztetnek. A kaszáspók spanyolul opilión, de tájnyelvben felbukkan a pedro társnév is, hiszen az aratás június 29-én, Péter-Pálkor kezdődik. William Syer Bristowe (1901 – 1979) 1949-ben publikált, The Distribution of Harvestmen (Phalangida) in Great Britain and Ireland, with Notes on Their Names, Enemies and Food, A kaszáspókok (Phalangida) elterjedése Nagy-Britanniában és Észak-Írországban, kiegészítő megjegyzésekkel neveikről, ellenségeikről és táplálékukról című cikkében megírja, hogy a nagy fizikus, Robert Hooke (1635 – 1703) is vizsgálta a kaszáspókot mikroszkópjával, továbbá hogy egy essexi babona szerint vészt hoz az aratóra, ha szántszándékkal elpusztítja segítőjét, a kaszáspókot.[11] Hooke maga is essexi származású volt, és felteszem, ez a közös mondatban leírt kettős megjegyzés vezethetett ahhoz a mai, széles körben elterjedt tévhithez, hogy a babonát maga Hooke említi művében.[12]
A kaszáspók további két angol társneve a daddy longlegs („nyakigláb papa”) és a granddaddy longlegs („nyakigláb nagypapa”), de itt nagyon óvatosnak kell lennünk. Ezekkel a kifejezésekkel ugyanis a szúnyogalkatúak alrendjébe tartozó lószúnyogok családját, sőt, a zavart fokozandó, a pókok rendjébe tartozó álkaszáspók családot is jelölik.[13] Az álkaszáspók, minden hasonlósága dacára, olyannyira nem kaszáspók, hogy valósággal főpók, legalábbis abba az alrendbe tartozik.

kósza lószúnyog, nagy álkaszáspók

kósza lószúnyog, nagy álkaszáspók

A további két angol társnév már ínyencfalat: grandfather-graybeard, „szürkeszakáll nagyapa” és harry-longlegs, „nyakigláb Henrik”.[14]
Az egyik leggyakoribb kaszáspók, a fali kaszáspók tudományos neve Opilio parietinus, amiben semmi meglepőt nem látunk, lévén jelentése szó szerint megfelel a magyar névnek, és a faj feltűnésének helyére utal. Elsőként a svéd Charles De Geer báró (1720 – 1778) jellemezte 1778-ban.[15] Egy másik fajuk, a világon legelterjedtebb kaszáspók, a házi kaszáspók (angolul brown daddy-long-legs[16], „barna nyakigláb papa”) esete, legalábbis taxonometriailag, figyelemre méltóbb. Linné írta le elsőként, a tudományos neve Phalangium opilio, azaz békében találkozik benne egymással a régi és az új név.[17]

fali kaszáspók, házi kaszáspók

fali kaszáspók, házi kaszáspók

Az opilio fajnév egészen más környezetben is felbukkan. Az evangélikus misszionárius, Otto Fabricius (1744 – 1822) Grönland vizein találkozott az oregoniafélék családjába tartozó jeges-tengeri pókkal, mely se nem pók, se nem kaszáspók, hanem rák. Tudományos neve Chionoecetes opilio, bár Fabricius eredetileg a Cancer opilio, „kaszásrák” névvel ruházta fel. A korrigált nem nevének eredetéről maga az irgalmas szívű alkotója, Henrik Nikolai Krøyer (1799 – 1870)[18] világosít fel bennünket. Magyarázata értelmében a Chionoecetes két görög szó, a χιών, khion, „hó” és az οἰκητής, oiketes, „lakó” összetételének újlatinizált formája.[19]

jeges-tengeri pók

jeges-tengeri pók

Az Újvlágban a kaszáspókok nem örvendenek népszerűségnek. Különlegesen mérgezőnek gondolja a babona. Ez méregmirigyek, megfelelő szájszervek nélkül eleve elképzelhetetlen. De a szájberendezésük is (rendszerint) alkalmatlan arra, hogy kárt tegyenek az emberben. [20] Nem mintha némely kaszáspók nem viselkedhetne zavaróan. Egyesek a szemük körül működő bűzmirigyek váladékaival védekeznek.[21] Mások védekezés mellett ragadoznak is.[22] (Legyünk óvatosak, Erdélyben is megfigyelték.[23])


[1] kaszáspók mint alosztály

[2] http://www.termeszettar.hu/anyagok/pok/pokszabasuak.htm

[3] http://mek.oszk.hu/15300/15382/pdf/15382_2.pdf

[4] a Czuczor-Fogarasi kaszáspók címszava

[5] Opiliones

[6] Opilio

[7] Ecloga X

[8] Asinaria

[9] http://www.nsrl.ttu.edu/publications/specpubs/sps/SP67.pdf

[10] kaszás falangya

[11] https://www.jstor.org/stable/1584?seq=1#page_scan_tab_contents

[12] 47. megfigyelés

[13] http://www.daviddarling.info/encyclopedia/H/harvestman.html

[14] https://en.wiktionary.org/wiki/harvestman

[15] Opilio parietinus

[16] https://www.uniprot.org/uniprot/L0P2Q1

[17] Phalangium opilio

[18] http://www.marinespecies.org/aphia.php?p=taxdetails&id=107315

[19] https://archive.org/details/naturhistoriskti02kjob/page/248

[20] http://g-spotlab.weebly.com/opilio-information.html

[21] https://www.thoughtco.com/harvestmen-profile-129491

[22] ragadozó kaszáspók

[23] csigaevő kaszáspók Erdélyben

Reklámok

2 responses to “Rend és rendetlenség: kaszáspókok

  1. És ragadozásaiknak nem szabnak gátat a “geográfiailag is abszurd trianoni határok.”

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s