Visszavarázsolt szép idők: giliszta- és lázűzők

gilisztavarádics

gilisztaűző varádics

Ha azzal kezdem, a gilisztaűző varádics, rövidebben gilisztavarádics az őszirózsafélék családjába tartozik, indokolt aggodalmat váltok ki bejelentésemmel, előrevetítve egy lehetséges témát, ki-ki hová sorolta ezt a varázslatos nevű virágot. De ezt csak a rend kedvéért teszem, hogy legalább annyit azonnal megtudjunk, nem egy állatról vagy egy állat lakóháza lépcsőfeljárójáról lesz szó a továbbiakban, hanem egy színes múltú vadnövényről és rokonairól.
Horhi Melius Peter (1532 – 1572) református püspök a HERBARIVM. AZ FAKNAC FVVEKNEC NEVEKRŐL, TERMÉSZETEKről, és hasznairól címmel posztumusz (1578) megjelent zamatos, de kissé életveszélyes kötetében azt írja róla, próbált dolog. Levelét főzd meg borban, vagy tejben add innya, a gilisztát kiűzi.[1] Nagyon sok receptje elé nem teszi ki ezt a disclaimert, mégis tanácsos akár ezúttal, akár minden további mutatványa megismétlése előtt orvosunkhoz, gyógyszerészünkhöz fordulni.
Kapronczay Katalin 2018-as Linné rendszertanáról elsőként magyarul – Benkő József és a XVIII. századi természettudományos nyelv című tanulmányában a növénytan iránt mélyen elkötelezett református lelkészről, középajtai és árkosi Benkő Jósefről (1740 – 1814) azt is felemlegeti, hogy még egy búcsúztató beszédében sem tudott kedves tárgyától elszakadni, és abban hosszasan elemezte növények neveit. 1783-ban kiadott Nomenclatura Botanicája (Fűszeres nevezetek) nemcsak a Linné (1707 – 1778)-féle binominális rendszer magyarországi népszerűsítésében úttörő, de más műveivel hasonlóan abban is, hogy egyúttal a magyar növényneveket is megadja. Lehetséges, hogy ezeknek nem mindegyike származik tőle, mint a szerző feltételezi, hanem népi neveket említ (írásban elsőként), de több esetben feltűnik, hogy a tudományos nevet fordítja magyarra, ami olvasottságot feltételez. Gazdag életművében olyan magyar növénynevek bukkannak fel először, amelyeket kisgyerekkorunktól jól ismerünk. Például[2]:

elsőként Benkőnél: hóvirág (amarilliszfélék), muskátli (gólyaorrfélék), citromfű (árvacsalánfélék), orbáncfű (orbáncfűfélék), ecetfa (szömörcefélék), gyermekláncfű (őszirózsafélék)

elsőként Benkőnél: hóvirág (amarilliszfélék), muskátli (gólyaorrfélék), citromfű (árvacsalánfélék), orbáncfű (orbáncfűfélék), ecetfa (szömörcefélék), gyermekláncfű (őszirózsafélék)

A Nomenclatura Botanicában beszél a gilisztavirágról, a geleszta (ellen való) virágról, melynek fűszeres illatú leveleibe, mint Vörös Éva általunk is sokat idézett, 2008-ban megjelent alapművéből, A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótárából megtudjuk, húst is bugyoláltak. A név alakulását elősegíthette a virág német neve, a Wurmkraut, szó szerint „féregfű”. Diószegi Sámuel (1761 – 1813) református lelkész és sógora, Fazekas Mihály (1766 – 1828) 1807-es nagy közös vállalkozásában, a Magyar Fűvész Könyvben azonban fellázad a megnevezés ellen, és ahelyett a mai alak ősformáját, a giliszta Varáditsot indítványozza.

őszi margitvirág

őszi margitvirág

Egy további varádics, az őszi margitvirág magyar neve kikerülte a tanulságos latin-francia-angol vonulatot. A hagyományosan fejfájás enyhítésére használt kivonat a rómaiaknak még a lázát csillapította. Latin neve ennek megfelelően febrifugia, „lázűző”, ami vagy az ófrancia fevrefue, vagy az óangol feferfuge alakon át fejlődött a virág mai angol nevéhez, a feverfew-hoz.[3] Az angol febrifuge általában is lázcsillapítót jelent. A Kínában őshonos, ott nagy megbecsültségnek örvendő (a hortenziafélék családjába tartozó) lázfű – a hagyományos kínai gyógynövénytudomány ötven alapnövényének egyike – tudományos nevében is megjelenik a latin ős: Dichroa febrifuga.[4] A heves lázat is csillapítja egyik alkaloidája, a febrifugin[5], és kininnél hatásosabban gyógyítja a maláriát egy másik alkaloidája, a dichroin[6]. Nem érdektelen a nemzetségnév sem. A kétféle árnyalatot öltő virágzatáról kapta nevét[7], a görög δις, dis, „kettős” és χροιά, khroia, „árnyalat” összetételéből[8].

lázfű

lázfű

Váratlan szépségeket tartogat számunkra a varádicsok nemének Linné által adott tudományos neve, a Tanacetum.[9] A későlatin tanacetum az őszirózsafélék egy másik nemzetségét, az ürmöt jelölte. A görög αθανασία, athanasia, „halhatatlanság” szóból (melynek forrása az αθάνατος, athanatos, „halhatatlan”) olyan ügyetlenül rövidült a hétköznapi kényelmesebb használatra, hogy éppen a szó eleji fosztóképző kopott le róla. (Feltehetőleg egy már szkeptikusabb, kevésbé rettegő korban.) Feltehetőleg nem a csodás hatásait dicsérték az elnevezéssel, hanem a maga szívósságát.

egy Athanasia: lonas

egy Athanasia: lonas

Tegyük is hozzá rögtön, hogy ugyanennek a családnak egy egész nemzetsége is az atanázia, Athanasia tudományos nevet viseli.[10]

A többes számú tanaceta alakot a népi latin nőnemű egyes számú alaknak képzelte, így ebben a formában vészelte át a Birodalom bukását. Az ófrancia tanesie alakból lett a mai francia tanaisie, illetve a mai angol tansy. Különös módon a virág fogamzásgátlásra és magzatelhajtásra is használható az angol népi hiedelem szerint[11], azaz a légyalkatúak alrendjének per os elszenvedőit mintegy visszaállítja eredeti állapotukba. Hogy ez miért különös? Kniezsa István (1898 – 1965) 1963-ban a Nyelvtudományi Közleményekben megállapítja, hogy „varádics” szavunk szláv eredetű valamelyik irányból, a horvát vratić vagy szlovák vratič alapján.[12] Vörös Éva rámutat, hogy ezek mögött a szavak mögött „fordítani”, „visszaadni” jelentésű főnévi igenevek állnak. Mégpedig azért, mert a növénytől a szüzesség visszaadását remélték. A világ két távoli, sőt viszonylag elszigetelt pontján hasonló hiedelmek kaptak lábra, amelyre a következő magyarázattal próbálkozom. Pedanios Dioskorides (40 – 90) Gyógyászati anyagok című műve III. könyvének 155. fejezete a parthenion nevű növényről szól, melyet sokféleképpen próbáltak megfeleltetni ma ismert növényeknek, így viszonylag kézenfekvő módon a partheniumnak is.[13]

törpemargitvirág

törpemargitvirág

John Parkinson (1567 – 1650) a bizánci Paulos Aiginetesre (625? – 690?) hivatkozva azt írja, a (szintén őszirózsaféle) törpemargitvirágot mondták partheniumnak.[14] Ezen a néven emlegeti id. Plinius (23 – 79) A természet históriája XXI. és XXII. könyveiben azt a növényt, mely a Parthenon előtti bejárati propülaia építési munkálatai során az állványzatról alázuhant Mnesikles (Kr.e. V. sz.) sebesüléseit gyógyította. A név így kézenfekvő ugyan a növényre, de Plutarkhos (46? – 127?) is, Cassius Dio (155? – 229?) is megerősíti, hogy gabonaínség idején az athéniek az Akropolis környékén szedtek maguknak partheniont fogyasztásra.[15] Így meg sem lep bennünket az őszi margitvirág tudományos neve: Tanacetum parthenium.[16] De mit tesz Pallas Athene: görögül a „szűz” παρθένα, parthena, nem véletlenül, hiszen a Parthenon a szűz istennőnek szentelt templom. Így aztán a népi hiedelmek feltehető forrása az, ami olyannyiszor: ismeretlenségbe vesző literátus emberek futótűzként terjedő konfabulációi. De ez persze csak spekuláció.
Horhi Melius Peter a gilisztaűző varádicsot „Atratzel” néven emlegeti. Mai alakja „atracél”, eredete a szlovák jitrocel, a családjának nevet adó útifű nemzetség. Diószegi és Fazekas 1807-es javaslatára azonban a nevet áttették a borágófélék családjába tartozó Anchusa nemzetségre. A név eredete a ma orvosi atracélként beazonosított ógörög ανχούσα, ankhusa.[17]

egy Cynoglottis: kék atracél

A nemzetség közeli rokonának, az ebnyelvűfűnek a tudományos neve, a Cynoglottis a görög κύων, kyon, „kutya” birtokos esetéből, a κύνος-ból (kynos) és a γλώττα, glotta, „nyelv” szóból olvad össze.[18] Ennek a rokon nemzetségnek a fajait is atracélnak mondjuk, olyannyira, hogy esetenként tudományos nevük szinonimájaként a nemzetségnév Anchusaként is elfogadható. Az egyik ide tartozó fajt, az ebnyelvűfüvet és az orvosi atracélt egyaránt nevezi „atlaszérnak” is a köznyelv, ami aztán „atlaszfűvé” varázsolódott.[19]

ebnyelvűfű, orvosi atracél

a két atlaszér: ebnyelvűfű, orvosi atracél


[1] Horhi Melius Peter receptje

[2] http://www.orvosinyelv.hu/dlObject.php?publikacio_id=370

[3] https://en.wiktionary.org/wiki/feverfew

[4] lázfű

[5] https://en.wiktionary.org/wiki/febrifugine

[6] https://herbad.hu/gyogynovenyek-abc-sorrendben-l/

[7] https://davisla.wordpress.com/2014/03/27/dichroa-febrifuga/

[8] δις χροιά

[9] Tanacetum

[10] http://www.theplantlist.org/1.1/browse/A/Compositae/Athanasia/

[11] tanacetum

[12] http://real-j.mtak.hu/2737/1/NyelvtudomanyiKozlemenyek_065.pdf

[13] De materia medica

[14] Paulos Aiginetes tudósítása a partheniumról

[15] https://books.google.hu/books?id=oD9aAAAAcAAJ&pg=PA359

[16] https://en.wiktionary.org/wiki/Tanacetum_parthenium

[17] Anchusa

[18] Cynoglottis

[19] http://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf

Reklámok

One response to “Visszavarázsolt szép idők: giliszta- és lázűzők

  1. Visszajelzés: A fogoly szomorú világra jötte és szomorú nyelvfejlődése | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s