Mozart és a filodendron

Genie, ganzes wahres Genie ohne Herz ist Unding; denn nicht hoher Verstand allein, nicht Imagination allein, nicht beide zusammen machen Genie.
Liebe! Liebe ist die Seele des Genies.
[1]

Egy lángész, egy valóban ízig-vérig lángész szív nélkül semmi; mert sem a mélyebb felfogás önmagában, sem a képzelőerő önmagában, sem együtt e kettő nem teszi a lángelmét. Szeretet! A szeretet a lángész lelke.

Nikolaus Joseph, Jacquin szabadura (1727 – 1817) bejegyzése Mozart (1756 – 1791) emlékkönyvébe 1787. április 11-én

Mozart 1781-től élt Bécsben[2], ahol csakhamar közszeretetnek örvendő társasági ember lett, természetesen elsősorban zenekedvelők körében. Számos baráti kapcsolatot alakított ki, így a nagy botanikus, Jacquin szabadúr családjával is. A zene iránt érdeklődő kisebb fiúnak, Emilian Gottfriednek (1767 – 1792) 1787. november 9-én dalt is küld azzal a kísérőszöveggel, hogy ezt tekintse barátsága biztos jelének, bár őszintén reméli, ez iránt dal nélkül sem lenne kétsége az ifiúrnak.[3] Barátsága túlment a puszta levelezésen. A dal (Das Traumbild, Az álomkép K530) szerzőségéről is lemondott Emilian Gottfried javára, amit a család, Emilian Gottfried tragikusan hamar bekövetkezett halála után, félre is értett, és a fiú saját öt dala mellé valódinak gondolt hatodikként be is tették egy kiadásba 1803-ban.[4]

Se szeri, se száma Mozart műveinek, amelyek ajánlások, bemutatók révén kapcsolódnak a szabadúr családjához.[5] Mozart egy 1786-os levele, melyben futárt kér a szabadúrtól, vinné el a családnak három kamaraműve kottáit, nemrég 217 ezer dollárért kelt el négy éve Bostonban.[6] A családhoz kapcsolódó sok mű közül kétségkívül legnagyobb az 1788-ban komponált, alkalmi összeállítású (ilyenként világelső) Kugli-trió (K498). Német neve, a Kegelstatt Trio arra az adomára utal, hogy Mozart egy Kegelstattban, kuglizóban írta.[7] Amint Karoline Pichler (1769 – 1843) regényírónő 1844-ben megjelent négykötetes emlékirataiban (Denkwürdigkeiten aus meinem Leben, Életem nevezetes eseményei) utal rá, a szabadúr otthonában bemutatott művet Mozart a lánygyermeknek, zongoratanítványának, a későbbi neves zongoraművésznőnek, Franziskának (1769 – 1850) ajánlotta. A lány játszott zongorán, a brácsaszólamot Mozart adta elő, és harmadikként kor legnagyobb klarinétművésze, Anton Paul Stadler (1753 – 1812) játszotta az előadást. A mű jelentősen segítette magának a klarinétnek a népszerűvé válását.[8] Mozart saját hangszerein így hangzik a finale (Rondeaux: Allegretto). Ki tudja, ezen brácsázta-e Mozart…

A család elsőszülöttje, Joseph Krystel Franz szabadúr (1766 – 1839) vitte tovább apja szellemi örökségét, a botanikát. Hamar felfigyeltek egy másik jelentős botanikus család sarjára, a selmecbányai Heinrich Wilhelm Schottra (1794 – 1865), aki egyetlen területen alkotott, de ott maradandót, az általunk is sokat tárgyalt kontyvirágfélék családjában. Ezekkel a különös növényekkel már Leonhart Fuchs (1501 – 1566) is foglalkozott, de még kétszáz évre rá is csak olyan kevéssé voltak ismertek, hogy a ma mintegy 3500 ide sorolt fajból Linné (1707 – 1778) is csak 26-ot sorol fel. Az első nagy lökést Schott adta a vizsgálatoknak. Képességeire felfigyelve a Jacquin család támogatásával 1817 és 1821 között Brazíliában folytathatott gyűjtést és megfigyeléseket. Munkabírására mi sem jellemzőbb, mint hogy csak 1857-ben nem kevesebb, mint 43 szakcikket publikált a kontyvirágfélékről. 1845-től haláláig ő lett a császári főkertész (Hofgärtner) Schönbrunnban. Kétségtelen, hogy Schott stílusa igen lakonikus volt. 1829-ben az ő szűkszavú javaslatára választották le a kolokázia nemzetségről a nyíllevelet és a filodendront.[9] A „kolokázia” egyiptomi eredetűnek tartott szó, az ógörög κολοκασία, kolokasia a lótuszfélék családjába tartozó „szent” indiai lótusz megnevezése, ebből származik a latin colocasia. A szó az angolban az általunk már tárgyalt kontyvirágféle tarót is jelöli, nem alaptalanul: a nemzetség tudományos neve Caladium, ami a taró maláj nevéből[10], a keladiból származik[11].

tarógumók

tarógumók

nyíllevél

nyíllevél

A nyíllevél nemzetség tudományos neve, az újlatin Syngonium a σύν-, syn-, „együtt” és γονή, gone, „ivarszerv” összekapcsolásával a nemzetség összenőtt magházaira utal.[12] Forrásunk, mely kérlelhetetlen precizitással rámutat a „filodendron” szó ógörög képzésére (φῐλόδενδρος, filodendros: „fát kedvelő”), tévesen 1877-et jelöli meg a szó első feltűnéseként.[13]
A trópusi Amerikában őshonos filodendron nemzetség fajainak számát csak becsülhetjük a források adateltérése miatt; legbiztosabb, ha azt mondjuk, több százra tehető.[14] Eseményekben gazdag, rafinált életvitelüket valahogy természetesebbnek érezzük, mint névrokonaikét, a dendrofilekét, akik csudálatos ösztönvilágába már beleütköztünk.

filodendron az esőerdőben

filodendron az esőerdőben

A filodendronok egyes fajai epifiták (precízebben szólva epifitonok): más fajokon (jellemzően fákon) élnek anélkül, hogy azokban kárt tennének; mások hemiepifiták, „félig epifiták”, azaz életüknek csak egy-egy szakaszán „támaszkodnak” mások segítségére; de vannak tisztán „terreszciális”, mindvégig önerőből, a talajon élők is. Az első két típus rendszerint a talajból nő ki, de a hajtás a sűrű esőerdőben ahelyett, hogy a fénybe törne, vízszintes irányt vesz, az első fatörzsig. Azt körbefonja, alkalmi levelei segítségével csak a feljebb kapaszkodáshoz kellő energiát nyeri ki a gyér világításból, a nedvesség felszívásához léggyökereket ereszt, majd odafenn, a lombkoronában, „a fény birodalmában”, erőteljes növekedésnek indul. De amely fajok a félig emésztett magvakból eleve az ágakon kezdik pályafutásukat, előbb levelet hajtanak, majd a magasból indítják gyökereiket a talajba. Ha egy filodendront a természet erői lecsavarják a fáról és a földre zuhan, nem esik pánikba: újrakezdi életét. Beporzásuk, vélhetnénk, esetleges. Egy lombkoronába legfeljebb az a rovar repül, amely a filodendronra szakosodott „tartóoszlop” megtermékenyítésében jár el. Tévednénk. A filodendron a magasból feromonokat ereget le, melyekkel magához csábítja a ganajtúrók családjának olyan alcsaládjait, mint az óriásbogár-formákat és a szipolybogarakat.

ganajtúrók: óriásbogár, szipolybogár

ganajtúrók: óriásbogár, szipolybogár

Édes cseppjeivel hangyákat is vonz, melyek azonban nem vesznek részt a beporzásban: kártevők távoltartásában szorgoskodnak. Míg a filodendronok bogyói sok majmot és denevért táplálnak, sok fajuk egyéb részei mérgezők „kistestű emlősök” számára.[15]


[1] Mozart emlékkönyvébe

[2] https://www.wien.info/hu/music-stage-shows/city-of-music/mozart

[3] Mozart és az ifiúr

[4] Emilian Gottfried dalai

[5] https://www.musiklexikon.ac.at/ml/musik_J/Jacquin_Familie.xml

[6] Mozart levele

[7] a Jacquin család és Mozart művei

[8] http://real-phd.mtak.hu/293/1/Szitka.pdf

[9] Schott új nemzetségei

[10] http://gardeninapot.blogspot.com/2013/04/tarokeladi-plant.html

[11] Caladium

[12] Syngonium

[13] Philodendron

[14] http://www.theplantlist.org/browse/A/Araceae/Philodendron/

[15] http://www.softschools.com/facts/plants/philodendron_facts/1976/

One response to “Mozart és a filodendron

  1. Visszajelzés: A mirliton tánca | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s