Szöktetés Salamancából és oktett

„Beethoven (1770 – 1827) 1799-ben elkezdett és 1800-ra befejezett, az utolsó római császárnénak, Nápolyi és Szicíliai Mária Teréziának (1772 – 1807) ajánlott op.20-as Szeptettjét már többször is emlegettük” – kezdődött egy nagyon régi beszámolónk, melyben Schubert D803 op.166-os F-dúr oktettjére is kitértünk. A gyorsan, 1824 tavaszára elkészült művet a kitűnő klarinétos, Ferdinand Troyer (1780 –  1851), Rudolf főherceg (1788 – 1831) intézője rendelte meg azzal, hogy Beethoven Szeptettje szolgáljon az összeállítás és a mű hangulata alapjául. (A szigorúbb John Michael Gingerich azonban arra mutat rá, hogy a megrendelésnek ez a kitétele máig sem bizonyított.[1]) Ma hasonló „kitérés” a mellékcélunk azok után, hogy a fő célunkon túljutottunk.

Kupelwieser (1796 – 1862) két rajza Schubertről (1797 – 1828) 1813-ból és 1821-ből. Az első feltételezett.

Barátjának, az akkor Itáliában tartózkodó Kupelwieser festőnek 1824. március 31-én, tehát rövid életének szomorúan kései pontján Schubert levélben számol be Bécs legfontosabb eseményéről.[2] Mely még csak a levegőben van: Beethoven várható koncertje új szimfóniájával, új miséje három tételével és egy új nyitánnyal. (A május 7-én adott hangverseny valóban zenetörténeti jelentőségű. A levélben emlegetett művek az op.125-ös Kilencedik szimfónia, az op.123-as Missa solemnis és az op.124-es Házavatás-nyitány.) Ugyanebben a levélben Schubert azt is felpanaszolja, megint írt két operát, „de minek”, nem találja értelmét.

Ez a két opera az 1822-23-ban írt Die Verschworenen, oder Der häusliche Krieg (Összeesküvők, avagy A perpatvar, D787)[3] és a feltehetőleg 1823-as Fierrabras (D796).

Az, hogy Schubert „sikertelen operaszerző” volt[4], mondhatjuk, „nem kifejezés”. Ezúttal sajnos kevesebbről van szó. A Kupelwiesernek írt tudósítás e tekintetben „kulcslevél”. Az energiában, alkotóerőben bővelkedő Schubert kisebbrendűségi érzése Beethoven iránt talán éppen operáira vezethetők vissza.

Nevetséges is mondani, hogy Schubert dallamérzéke meghaladhatatlan, drámai érzéke pedig akkora, hogy sok nagy dalából is drámát épít fel, de operai ambíciói mégis zátonyra futnak. Tíz percet bármelyikből jó érzéssel hallgatunk, sőt, kijelenthetjük, bármely tíz percüket, nyitányaik pedig rendszerint pezsgők, alkalmanként örökérvényűek, de mivel Schubert operai dramaturgiája kerüli a drámát, és kimondottan könnyed akar lenni, végighallgatásukat ez nehézzé teszi.

Bradford tiszteletes (1780? – 1857): Salamanca 1809. április 24-én

Német vagy kevert német-olasz nyelvük hátrányos helyzetbe szorítja a műveket a kor tisztán olasz nyelvű operáihoz képest. Könnyedségre csak nagy zenei mélységű mű képes, és az operai könnyedség csak nagy operai gyakorlattal érhető el. Schubertnek akkor lehetett volna ilyen gyakorlata, ha legalább egy művével tartós sikert arat. Megírni, majd elfelejteni a műveket nem okosít. Márpedig Schubert nemcsak sikertelen, de elképesztően termékeny operaszerző is volt. Mint sok más műfajú művét, operái közül is sokat hagyott félbe, a húszas szám ezzel együtt is meglepő. Ha ugyanezt a metódust alkalmazzuk Wagner (1813 – 1883) operai műveinek összeszámlálására, azaz kihagyjuk belőle azokat, amelyeket ugyan a lelkes wagneriánusok számításba vesznek, de nem készült el belőlük egyetlen hang sem, akkor a maga 19-es darabszámával[5] alatta marad Schubertének, ha efféle összehasonlítási szempont ép elmében egyáltalán felmerülhet.
Ezúttal azonban a már gyakorlott operaszerző egy jóval korábbi művét, az 1815-ben komponált két felvonásos Die Freunde von Salamankát (Salamancai barátok, D326), annak is egyik kettősét vesszük szemügyre közelebbről. A 18 éves szerző akkori barátja, Mayrhofer (1787 – 1836) írta a „típusszövegkönyvet”, mely arról szól, hogy két leányt három ifjú igyekszik kimenteni a cudar Tormes gróf szöktetési kísérlete elől. Azonnal Christoph Friedrich Bretzner (1748 –  1807) 1781-ben írt Bellmont und Konstanze, oder die Verführung aus dem Serail (Bellmont és Konstanze, avagy Szöktetés a szerájból) című librettója jut eszünkbe, melyből ifj. Johann Gottlieb Stephanie (1741 – 1800) átírásával született Mozart (1756 – 1791) Die Entführung aus dem Serail, Szöktetés a szerájból című vígoperája (K384) 1782-re[6].

Hasonlóképpen, a Carl Seidel (1787 – 1844) Der Brautkampf (Araharc) című novellájának átdolgozásán alapuló, Theodor Hell (1775 – 1856)-féle szövegkönyvre írt volna vígoperát Weber (1786 – 1826) 1820-21-ben Die drei Pintos (A három Pinto, J Anh5) címmel, mely szintén a sanyarú feleségsorsból egy ígéretesebbe átmentő vidám intézkedéssorozatról szól, de Webert fontosabb felkérései elszólították. A félbemaradt művet Mahler (1860 – 1911) fejezte be 1887-ben.[7]

A Salamancai barátok szabadító csapatának vezetője Fidelio névre hallgat, és bár ebben a műben is felsüt a Nap, semmi kapcsolata Beethoven 1814-ben már ilyen címmel átdolgozott operájával, melye Schubert jól ismert. Schubert operájában semmiféle politikai árnyalat nincs (grófok kigúnyolása addigra már teljesen veszélytelen volt). Schubert kiterjedt baráti körében ugyan voltak radikális nézeteket vallók, de se ő, se Mayrhofer nem tartozott ezek közé. A darabot „Schubert Fideliójának” titulálni[8] így kicsit megszépítő.
A második felvonás egy behízelgő hangú kettősét a csapat egyik tagja, Diego adja elő kedvesével, Laurával (Gelagert unter’m hellen Dach der Baume, an der Silberbach…[9], A fényes lombsátor alatt letáborozunk az ezüstös pataknál):

Jól felismerhetően az Oktett IV., variációs tételének (Andante – Un poco più mosso – Più lento) témáját halljuk:

Chris Darwin meglepő elmélettel áll elő. Arra építve, hogy Schubert a saját műveivel kapcsolatban meglepően feledékeny volt („Nahát, de jól hangzik… Ööö… Vagy én írtam?”), a dallamvonulat apró eltéréseiből arra a következtetésre jut, hogy Schubert esetleg nem is használta fel a korábbi kettőst: talán elfelejtette az egészet, majd véletlenül újra kitalálta. Véletlenül másodszor is C-dúrban.

Ennek valószínűsége azonban eltörpülő. Schubert különösen sokszor hasznosította újra korábbi, „jól bevált” dallamait, leginkább (de nem kizárólag) variációk témája gyanánt.[10]


[1] Beethoven Szeptettje és Schubert Oktettje

[2] http://berlinlights.carnegiehall.org/themusic/8168.html

[3] http://www.classical-music.com/review/schubert-126

[4] https://caruso.blog.hu/2014/09/01/ha_caffine_el_az_opera_halott

[5] Wagner művei

[6] Szöktetés a szerájból

[7] A három Pinto

[8] Salamancai barátok

[9] https://www.chandos.net/chanimages/Booklets/NA0389.pdf

[10] Oktett

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s