Nkrumah és a nkruma

Nem azért vagyok afrikai, mert Afrikában születtem, hanem mert Afrika született bennem.

Kwame Nkrumah (1909? – 1972)[1]

Afrika vagyok,
A holnap földrésze!

Sékou Touré (1922 – 1984): Afrika. Harcias versek, 1960[2]

a mottók szerzői

Nkrumah nézetei, műve, egész élete olyan szerteágazó és kitűnően dokumentált, hogy ezúttal is értelmetlen lenne ezzel, vagyis a „lényeggel” foglalkoznunk. Így az életművet csak háttérként használjuk kisebb történelmi, biológiai, irodalmi és nyelvi vizsgálatainkhoz.
Aranypart dél, tengerparti területén, Nkrofulban született Nkrumah az akan népcsoport fiaként, tehetős családban. Apja, Opanyin Kofi Nwiana Ngolomah (†1927) aranyműves volt. Eredeti neve Francis Nwia Kofi Ngonloma. Láthatólag meglehetősen (teljesen) eltér a végső változattól. A Francis keresztnév: Nkrumah-t a római katolikus felekezet szertartása szerint keresztelték meg, és katolikus szellemben nevelték. Felnőve „felekezeten kívüli kereszténynek és marxista szocialistának” vallotta magát. Így a keresztnév későbbi eltűnése máris érthető. Apja egy rokonukról nevezte el a nyolcnapos csecsemőt Nwia Kofinak. Csakhogy itt közbeszól a dél-aranyparti hagyomány. Talán azzal összefüggésben, hogy írásbeliség nélkül hosszú századokig anyakönyvi nyilvántartás sem volt, de a társadalmi fejlődés mégis életre hívta a születési időpont beazonosíthatóságának szükségét, ebben a régióban az a szokás alakult ki, hogy mind a fiú-, mind a lánygyerekek tulajdon nevükben hordozták legalább annak a napnak nevét, amikor megszülettek. Nem véletlen, hogy így aztán egyéb mellékneveket is kaptak, például ha ugyanilyen napon már született egy testvére az újszülöttnek. Ez alapján Nkrumah pénteken született, mert ahhoz a naphoz hagyományosan a Kofi fiúnév tartozik (más kérdés, hogy kiterjesztőbb hagyomány szerint nevek egy szűk csoportjából választani is lehetett[3]), és apja egy rokon nevét azon az alapon választhatta hozzá, hogy az a rokon is pénteken született. Később azonban a születés napjának szombat tűnt valószínűnek, bár nem lehet tudni, milyen gondolatmenet szerint. Így a Kofi név elesik, helyette kapta Nkrumah a Kwame nevet, és így a Nwia, értelmetlenné válva, eltűnt a névből. A zavar és bizonytalanság forrása az, hogy Nkrumah anyja, Elizabeth Nyaniba (†1977) emlékképei alapján „1912. szeptember közepe táját” jelölte meg egyetlen gyermeke születési időpontjaként (feljegyzései, írástudatlan lévén, nem lehettek). Ezt azonban kizárja az, hogy a nyugat-aranyparti Half Assiniben Nkrumah 1915-ben kezdte meg általános iskolai tanulmányait.[4] Ebből 6-ot levonva 1909-et kapunk, és nem is világos, mi lehet további bizonytalankodások alapja, hiszen Nkrumah születésekor már javában volt anyakönyvezés a brit gyarmaton. Ebből egyértelműen kiolvasható a keresztelő pap bejegyzése Nkrumah születéséről: 1909. szeptember 21. Ez lett a hivatalos adat, bár ez keddre esik. Ennek megfelelő névkiigazításra azonban már nem került sor.
Accrai középiskolai tanulmányait követően ismerkedett meg a pennsylvaniai Lincoln Egyetemen végzett, majd 1934-ben Aranypartra érkező Nnamdi Azikiwével (1904 – 1996), a majdan független Nigéria leendő első elnökével. A nemzeti hangú újságírás nagy alakja támogatta a fiatal Nkrumah-t.[5] Ezt a támogatást Ahmad A. Rahman professzor árnyaltan tárja elénk. Szerinte Azikiwe ravasz (mondhatnánk, machiavellisztikus) levélben ajánlotta Nkrumahnak, jelentkezzen ugyanerre az egyetemre. Nkrumah a konzervatív Lincoln Egyetemnek írt jelentkezésében, ügyét elősegítendő, egy jellegtelen gondolattal („oly sok a teendő, oly keveset tettük”) Cecil Rhodest (1853 – 1902), a hírhedt kolonialistát idézi, legalábbis ezt írja 1935. március elsején keltezett kérelmében, melynek aláírása F. Nya Kofi Nkrumah.[6] Kizárt, hogy a levél utólagosan szerkesztett hamisítvány. Ekkor nem csempészett volna bele Rhodestól származó „gondolatot”. A Ngoloma vezetéknevet Nkrumah-ra tehát Amerikába érkezése előtt cserélte. Ennek nagy jelentősége van. Az egyetemen Nkrumah több diplomát is szerzett, felfigyeltek rá, és 1945-ben Angliába hívták, segítsen az V. Pánafrikai Kongresszus megszervezésében. Nkrumah elkötelezettsége népe és Afrika ügye iránt közismert volt. Elképzelhetetlen lett volna egy ilyen felkérés, ha Nkrumah Sztálin (1878 – 1953) híve, ráadásul közismert híve lett volna, és ezért 1945-ben mintegy „fedőnév” gyanánt választotta volna új nevét, hogy a dekonspirálódott Ngoloma névtől ilyenképpen megszabaduljon, amint azt Samuel O. Doku állítja.[7]
Felmerül a kérdés, Nkrumah miért éppen ezt a nevet választotta magának, mely tehát nem mozgalmi fedőnév. Az általunk fentebb már idézett Francis Kwarteng óva int attól, hogy kizárólagos jelentőséget tulajdonítsunk a törzsi hagyományoknak. A név önmagában „kilencediket” jelent. Nkrumah anyjának egyetlen gyermeke volt. Apjának lehetett volna éppen a kilencedik gyermeke, de nem valószínű, hogy ne tudnánk a legalább nyolc féltestvérről. Kwarteng felhívja a figyelmet, hogy az ENSZ főtitkári posztját 1997 és 2007 között betöltő (pénteken született) Kofi Atta Annan (1938 – 2018) vezetékneve „negyediket” jelent (de nem volt negyedik gyerek[8]).[9] Nem bukkantam rá a névválasztásnak arra a magyarázatára, ami szerintem a legkézenfekvőbb. Amint azt már láttuk, az akan nyelv (Nkrumah anyanyelve) a mályvafélék családjába tartozó, nem különösebben zamatos, de annál táplálóbb okrára vagy ábelfűre a nkruma szót használja[10]. A szóvégi h-nak nincs jelentősége, az írásmód minden bizonnyal az angol kiejtési elvekhez igazodik. Oroszul[11] és bolgárul[12] Nkrumah Нкрума, azeriül[13] és lettül[14] Nkruma. Ezek után érdemes egy pillantást vetnünk az ábelfű elterjedésére. Afrikában elsősorban az egykori Aranyparton terem:

Mi sem természetesebb, ha valaki a népe életet adó eledeléről nevezi el magát.
Az V. Pánafrikai Kongresszus fő szervezője a trinidadi George Arthur Padmore volt, aki 1929-ben a Szovjetunióba emigrált. Ott fontos szerepet vállalt a Kominternben. Tapasztalatai szerint azonban a Komintern manipulálta a feketék szabadságmozgalmait, így, bár szocialista meggyőződése megtartásával, szakított a Kremllel. 1956-ban könyvet is írt Pan-Africanism or Communism? (Pánafrikanizmus vagy kommunizmus?) címmel. 1936-ban Londonban telepedett le, ahol a radikálisabb pánafrikanisták táborához kapcsolódott, benne gyerekkori barátjával, a trockista Cyril Lionel Robert Jamesszel. James nagyra értékelte Nkrumah-t. 1960-ban úgy írt róla, hogy ha majd a győztes nemzetközi szocializmus történetét megírják, annak élén természetesen a marxizmus-leninizmus klasszikusainak neve fog szerepelni, de meglesz ott a maga helye Kwame Nkrumah-nak is.[15]

pánafrikanisták: Cyril Lionel Robert James (1901 – 1989), George Arthur Padmore (1901 – 1959)

George Arthur Padmore nagy támogatója volt Nkrumah-nak, bizalmuk egymás iránt teljes volt. Nkrumah-t a függetlenségért küzdő Egyesült Aranypart Szövetség 1947-ben hazahívta, melynek főtitkárává választották. Az infláció miatt 1948-ban kirobbanó tüntetéssorozat szítójaként a brit megszállók a szövetséget gyanították, melynek vezetőit, Nkrumah-val együtt, bebörtönözték. Rövid idő elteltével rövid időre szabadlábra helyezték: 1950-ben már három évre ítélték. A börtönben értesült róla, hogy az első szabad választásokon, 1951-ben mozgalma fölényes győzelmet aratott. Ő lett az ország miniszterelnöke.[16] Az ország 1957-ben függetlenné vált. Nkrumah miniszterelnöksége alatt tartották meg az államformáról a népszavazást. A köztársasági eszme győzött, 1960-tól ő lett az ország első elnöke. Nkrumah maga mellé vette tanácsadónak harcostársát, Padmore-t.[17]

zöld: az egykori Ghánai Birodalom; piros: a mai Ghánai Köztársaság

1957-ben Nkrumah javaslatára Aranypart új neve Ghána. Az a szóbeszéd, mely szerint ebben szerephez juthatott Nkrumah megalomániája, és a név egyúttal utalás is – G.H.A.N.A. annak rövidítése lenne, hogy God Has Appointed Nkrumah for(?!) Africa[18], Isten Nkrumah-t tette Afrika élére – , még célzásként alaptalan. A névadásban részt vett ugyanis egy másik alapító atya is, a nyelvtudós Nana Joseph Kwame Kyeretwie Boakye Danquah (1895 – 1965), és közösen döntöttek úgy, hogy az országot a 830 és 1235 között virágzó egykori Ghánai Birodalomról[19] nevezik el[20] (maga a forrásunk is bizonytalan a birodalom fennállási idejében), melyhez azonban sem területi, sem kulturális kapcsolódása nincs.

ilyen volt – ilyen lett, de egészen máshol: az egykori és a mai főváros, Kumbi Saleh (ma Mauritániában) és Accra

Nkrumah gazdaságpolitikája azonban összeomlással fenyegette az új országot. Ezért a szocialista világhoz fordult segítségért, ami egyértelmű elszakadást jelentett a nyugattól. (1961 júliusában Magyarországon is járt. Érdemes megnézni az azóta is jogi védelem alatt álló képet.[21]) 1961-ben általános sztrájk robbant ki, 1962-ben az életére törtek. Nkrumah ekkor személyi kultuszt épített ki maga köré. 1964-ben deklarálták az egypártrendszert. A New York Times 1964. május 3-ai számában Portrait of Nkrumah as Dictator, Nkrumah diktátor portréja címmel közöl szerkesztőségi cikket a ghánai állapotokról: Nkrumah-nak életnagyságot meghaladó szobrot emeltek, dicsőségét neonfények sugározzák, a rádió Megváltónak, Győztesnek, Messiási felségnek nevezi, a sajtót és a bíróságot Nkrumah kézivezérli, pártja, a Népi Szövetség Pártja a sztálini alkotmány nyelvezetét használja.[22]A valóságtól elszakadt elnök 1966-ban súlyos hibát követ el: kihúzza lábát az országból. Pekingi tárgyalásainak idején döntik meg uralmát katonai puccsal. Guineában kap menedéket. (Határaikat biztonságosnak mondható 500 kilométer választja el egymástól.) Guinea első elnöke, Ahmed Sékou Touré barátsággal fogadja, sőt, tiszteletbeli alelnökké is kinevezi.[23] Sékou Touré nézetei nemcsak a pánafrikanizmusban voltak hasonlók Nkrumah-éihoz. Ivan Iveković úgy ítéli,

Sékou Touré elveti az osztályharc létezését, és meghatározatlanul beszél Guinea fejlődésének „szocialista távlatairól”. Ettől kezdve, akárcsak Nkrumah a katonai puccsot követően, Sékou Touré is, a belső összeesküvés okait boncolgatva – lépést tett előre – (sic!), s elfogadta az osztályharc szükségességét, határozottan a „tudományos szocializmus” mellett tett hitet.

Milenkovics Szvetiszláv (1939 – 2015) fordítása[24]

Egy szocialista propagandaanyagból nem ismerhetjük meg teljes bizonyossággal egy távoli szimpatizáns nézeteit és azok „megnyugtató” változásait, de rendelkezésünkre állnak Sékou Touré saját szavai is. (Már amennyiben azok megbízható forrásai gondolatainak.) Rolf Italiaander (1913 – 1991) 1960-ban kiadott Die neuen Männer Afrikas: Ihr Leben – ihre Taten- ihre Ziele, Afrika új vezetői: életük, tetteik, céljaik című monográfiájában így idézi véleményét:

Anélkül, hogy kommunisták lennénk, úgy véljük, a marxizmus elemző képessége, a társadalomszervezés olyan módszerek, melyek különösen megfelelnek országunknak.[25]

Különösebb okunk nincs a kételkedésre, hiszen a tömör hitvallás egybecseng egyrészt a pánafrikanizmus más jelentős alakjainak véleményével, másrészt távolságtartó attitűdjével, harmadrészt azonban annak belátásával is, hogy a gazdasági válságok idején nemigen válogathatunk a lehetséges szövetségeseink között.
Nkrumah hatalmának megdöntése után Joseph Arthur Ankrah altábornagy (1915 – 1992) lett a köztársaság elnöke, maga is széles kitekintésű, világot látott harcos. Nagy-Britanniában kapott kadétkiképzést. Későbbi bevetéseiben különös bátorságot tanúsított, így nem csoda, hogy ő lett a fiatal Ghánai Köztársaság katonai főparancsnoka. A személyi kultusz tetőpontján azonban eltávolították a hadseregből (ugyanakkor kinevezték a Nemzeti Befektetési Bank elnökévé). A puccsban így nem vett részt katonai irányítóként, mégis őt kérték fel az elnöki tiszt betöltésére.[26] Posztjáról azonban (rövidesen, 1969-ben) egy vesztegetési botrány miatt távoznia kellett.[27]
Nkrumah rákbetegségben hunyt el Bukarestben, ahol gyógykezelésen vett részt.[28] 1999 decemberében, tehát nyilvánvalóan elsietetten, és egy esetleges nála is nagyobb hősnek esélyt sem adva a kibontakozásra 2000-ben, a BBC in Africa (a BBC afrikai tagozata) felmérésén[29] a szavazásban részt vevő hallgatóság a 2. évezred afrikai emberévé választotta Nkrumah-t. (Ebben nyilvánvaló érdemei mellett szerepet játszhatott Nkrumah-nak az a beállítása, hogy az őt eltávolító vértelen puccs mögött a CIA állt.) 2009-ben magában Ghánában korántsem volt annyira dicsőséges az emlékezete, mint a BBC in Afrika követői egészének körében. Élénken élt az emlékezetben Nkrumah diktátorságának árnyoldala. De már akkor megkezdődött Nkrumah rehabilitálása.

Fathia megérdemli Nkrumah-t → Egyetlen ember nem nemzetirányító → Fathia megérdemli Nkrumah-t

Mint Doran H. Ross, az afrikai textíliák szakértője rámutat, egy szövetfajtát (kentét) a személyi kultusz alatt Nkrumah felesége, Helena Ritz Fathia Nkrumah (1932 –  2007) különös formát öltő tiszteleteképpen „Fathia megérdemli Nkrumah-t”-ra neveztek, amit Nkrumah bukása után ideologikusan „Egyetlen ember nem nemzetirányító”-ra kereszteltek át, ám 2009-re már visszanyerte előző nevét.[30] (A megfelelő ghánai nevek: Fathia Fata Nkrumah; Obaakofo Mmu man.[31])
De akárhogy is értékelik – értékelik át – értékelik vissza Nkrumah-t, „pozitív akcionizmusa[32], a kontinens egységes fellépése érdekében tett előremutató lépései amekkora erőt adtak Afrika népeinek az első függetlenség kivívásához, annyira hamvukba is holtak, legalábbis egyelőre, Afrika második függetlenségének, súlyának-erejének megfelelő, szabad képviselésének a távoli jövőbe csúszott reményeiig.

Nkrumah bronzszobráról eltávolították a fejét az elnök hatalmának megdöntése után. A torzót intő jelnek szánták. Az enyhülés korában jelentkezett a fej jogtalan tulajdonosa, és visszaszolgáltatta azt. Még intőbb örök tanulságként az egykor egységes szobor két darabját ma külön állítják ki


[1] https://thisisafrica.me/10-quotes-by-kwame-nkrumah/

[2] http://suntoumana.blogspot.com/2009/09/poems-by-sekou-toure.html

[3] akan törzsi hagyományok

[4] Half Assini, 1915

[5] https://www.britannica.com/biography/Nnamdi-Azikiwe

[6] Nkrumah felvételi kérelme

[7] Samuel O. Doku tétele

[8] https://www.thefamouspeople.com/profiles/kofi-annan-53.php

[9] Nkrumah születése

[10] nkruma

[11] Nkrumah oroszul

[12] Nkrumah bolgárul

[13] Nkrumah azeriül

[14] Nkrumah lettül

[15] https://www.marxists.org/archive/hirson/1989/clr-james.htm

[16] http://www.afrikatanulmanyok.hu/htmls/kwame_nkrumah.html

[17] George Arthur Padmore

[18] G.H.A.N.A.

[19] Ghánai Birodalom

[20] https://www.quora.com/What-is-the-meaning-Ghana

[21] http://mezosfera.org/hungarian-experts-in-nkrumahs-ghana/

[22] Portrait of Nkrumah as Dictator

[23] https://aaregistry.org/story/kwame-nkrumah-fathered-pan-africanism/

[24] Ahmed Sékou Touré

[25] https://www.thoughtco.com/ahmed-sekou-toure-quotes-44437

[26] http://enacademic.com/dic.nsf/enwiki/401028

[27] Joseph Arthur Ankrah altábornagy utolsó bukása

[28] https://www.britannica.com/biography/Kwame-Nkrumah

[29] a BBC in Africa felmérése 1999-ben

[30] https://www.pri.org/stories/2009-10-21/ghana-re-evaluates-nkrumah

[31] kente

[32] pozitív akcionizmus

3 responses to “Nkrumah és a nkruma

  1. Amennyire unalmasan egyszerűek a történelem ismétlődő folyamatai, annyira érdekesen bonyolultak az egyedi esetek.

    Kedvelik 2 ember

  2. Visszajelzés: Boa: kisebb meglepetések | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s