Brahms életéről és élete első vonóshatosáról

Schumann (1810 – 1856) 1853-ban kitűnő érzékkel fedezte fel az ifjú Brahmsban (1833 – 1897) a zsenit. Brahms apjának, a zenei képességekkel szintén megáldott Johann Jakob Brahmsnak (1806 – 1872) az ifjút „a múzsák kegyeltjeként” jellemezte.[1] Azonban a kiváló zeneesztéta, Jan Swafford találgatása, hogy Schumann érdeklődése fiatal tehetségek, így a szerinte „lányos külsejű” Brahms iránt is, egyéb töltetekkel is bírt, nem több rosszul sikerült polgárpukkasztásnál.[2] Ebben az évben ismerkedett meg Brahms a Düsseldorfban élő Schumann családdal. Abban a rajongó odaadásban, amellyel Schumann lánya, Eugenie Schumann (1851 – 1938) a hozzájuk sokszor és sokáig ellátogató komponista lélegzetelállító tornamutatványait leírja, ha életrajzi okokból szerelmet nem is következtethetünk, rajongó szeretetet igen.[3] Anyja, a zeneszerző-zongoraművésznő Clara Schumann azonban szerelemre lobbant. Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, meddig ment el a mindkettejükben fellángoló érzés. Schumann halála után a család Brahms társaságában Svájcba látogatott. Brahms nyilvánvalóvá tette, hogy nem venné feleségül Clarát, bármennyire is szereti.

Ebben a jelentős életkori különbség nem biztos, hogy szerepet játszott. Brahms számára a minta ismerős volt, anyja, Johanna Henrike Christiane Nissen (1789 – 1865) tizenhét évvel volt idősebb Brahms apjánál.

Ezt követően kapcsolatuk lazult, de soha nem szűnt meg, sőt, újból és újból felizzott. Eugenie életében utoljára anyja sírjánál látta Brahmsot.[4]


A másik nő, aki meghatározó szerepet játszott Brahms életében, Agathe von Siebold szopránénekesnő volt. 1858 nyarán ismertették össze őket közös barátaik. Szeptemberben Clara keserűen vette észre, hogy kart karba öltve sétálnak. Meg volt győződve róla, hogy a szép hangja csábította el Brahmsot.[5]
Azokban az években Brahms kudarcot kudarcra halmozott, melyek közül legkeservesebb az 1858-ban komponált I. (d-moll) zongoraverseny (op.15) jéghideg fogadtatása volt. Tragikus kezdő taktusaiban, mint barátai megerősítik, Schumann halálát gyászolja[6]:

Érzéseiről később tőle szokatlan kitárulkozással számol be barátjának, az Angliában befutott zeneszerző-karmester-baritonistának, Henschelnek (1850 – 1934). Őt nem zavarja egy-egy kudarc után az üres lakásába hazatérni, sőt. Hiszen tisztában van bukott darabjai értékével és jövőjével; de annak puszta gondolatától is, hogy egy őt szerető hitves elkezdje vigasztalni és bátorítani, máris a pokolban érzi magát.

Clara Schumann (1819 – 1896) és Agathe von Siebold (1835 – 1909)

A tőle emiatt idővel eltávolodó Agathével még nyíltabban közli, hogy nem óhajtja béklyóba verni magát. De szerelmük a II. (G-dúr) vonóshatos (op.36) 1864-65-ös komponálási időszakában még töretlen, olyannyira, hogy Brahms a keresztnév „megkomponálható” betűiből (A-G-A-H-E) a nyitótétel fontos témáját állítja elő:

És így már majdnem a második témánknál vagyunk. 

A II. vonóshatosról zenetudók és impresszáriók egyaránt úgy tartják, jobb az őt megelőző első, op.18-as B-dúr darabnál (mindkettőben egy-egy további brácsa és cselló egészíti ki a vonósnégyes összeállítását), melyet Brahms 1859-ben komponált. A második önállóbb, érettebb, sőt, valamelyest megszólal benne Brahms nosztalgikus hangja is. Amely azonban az elsőnek alaphangja, és ilyenként mégiscsak számíthat az utókor szeretetére. Ebben a körülbelül ekkor komponált két szerenádra emlékeztet.

Az a mód, ahogy Brahms az első szimfónia megkomponálását szerenádokkal és egyéb szimfonikus művekkel késlelteti, a számára másik „szent”, beethoveni műfajhoz, a vonósnégyeshez is bátortalanul nyúl. Az első vonóshatos a legelső vonósegyüttesre írt kamaraműve. Halogatása éppen Beethovenére (1770 – 1827) emlékeztet. Saját bevallása szerint húsz vonósnégyes-kísérletét is megsemmisítette.[7] Ettől függetlenül Ivor Keys (1919 – 1995) természetesen helyesen érvel, amikor azt mondja, a textus nem fér bele a vonósnégyes összeállításába például olyan helyeken, ahol az egyik brácsa a két cselló között „vándorol”.[8]
A nagy hegedűművész, Reményi Ede Brahmsot választotta kísérőül, de ebből mind Brahmsnak, mind az utókornak az a legnagyobb haszna, hogy rajta keresztül ismerkedhetett meg (1853-ban[9]) a kor egyik legnagyobb művészével, Joachim Józseffel, akivel sírig tartó, bár összezördülésekkel tarkított barátságot tartott.

Reményi Ede (1828 – 1898) és Joachim József (1831 – 1907)

A hegedűversenyek irodalmának egyik legnagyobb darabját Joachimnak írta 1878-ban:

Joachim József több volt egyszerű barátnál. Először is kitűnő „impresszáriónak” bizonyult: sikerrel mutatta be Brahmsot nagy befolyású zeneértőknek, így V. Hannoveri György nagy-britanniai királynak (1819 – 1878), akit Brahms olyannyira elbűvölt, hogy „kis Beethovennek” nevezte. Nem járt azonban sikerrel, amikor Weimarban Lisztnek (1811 – 1886) mutatta be. Brahms képtelen volt elfogadni Liszt kompozíciós „szabadosságát”. Brahms később erről azt írta, ujjai harcra éreznek viszketést, hogy anti-Lisztté váljanak.[10] Joachim Brahmsot tanácsokkal is ellátta. A B-dúr szextett első tétele bevezetőjének harmóniai rendjét Brahms az ő intencióinak megfelelően alakította át, de a finalében nem engedett sürgetésének, hogy a szerinte kevéssé kontrasztáló melléktéma helyett válasszon markánsabbat, és hogy írjon új befejezést a műhöz. Joachim József és együttese mutatták be a művet Hannoverben 1860-ban.
Azt még csak-csak megbocsátották Brahmsnak, hogy a finale Schubert (1797 – 1828) hatását tükrözi, de a kritika érzékenyen szisszent fel a Scherzo triójának nyílt beethoveni utalására:

(Brahmsot ez nem kedvetlenítette el további beethoveni utalásoktól az életműben.) Mindamellett a közhangulat ezúttal nem volt kedvezőtlen, amint erről a kor egy neves műértője, a jogász Adolf Schubring (1817 – 1893) értékes feljegyzése beszámol.[11]
Nagy jelentőséget tulajdonítanak egy levélnek, melyet Brahms Clara Schumannak írt, és amelyben a mű kottájának elégetésére buzdítja.[12] Nézzük csak meg a levél idevágó részletét egy kicsit közelebbről![13]

Brahms Clarának

  Bécs, 1865. március 6-án

Legkedvesebb Clara!

…Úgy hallom, hogy szombaton Prágában játszol, és Asten kisasszony is fellép. Ha így áll a dolog, kérlek, amennyiben ez lehetséges, add át neki az itt küldött, lezárt szextettemet. Ha nem, akkor legjobb ezt a szemetet visszacsomagolni vagy elégetni.

Az itt említett kisasszony a kor jeles zongoraművésze, Julie Schmuttermayer von Asten (1841 – 1923), röviden és művésziebben Julie von Asten, aki Joachim Józseffel együtt is fellépett.[14]
Brahms e sorokat 1865-ben írta, tehát már a II. szextett befejezése táján. Gunyoros hangvétele kitapintható. Ha komolyan szemétnek tartotta volna darabját, nyilván nem kéri fel Clarát továbbításra. Sőt. Ha annyira elégedetlen lett volna művével, nem készített volna második tételéből zongorás variációkat (op.18b) 1860-ban Clara születésnapjára.[15]

Ugyancsak kész rejtély lenne, hogy egy „szemetet” Brahms miért ír át 1861 táján négykezes zongoradarabbá.[16]


[1] a múzsák kegyeltje

[2] https://www.weeklystandard.com/jay-nordlinger/the-truth-about-brahms

[3] Brahms tornamutatványai

[4] Brahms Clara sírjánál

[5] Brahms és Agathe

[6] https://www.houstonsymphony.org/brahms-piano-concerto-1/

[7] http://www.kellydeanhansen.com/opus18.html

[8] Ivor Keys érvelése

[9] http://www.filharmonikusok.hu/muvek/hegeduverseny-d-dur-op-77/

[10] Brahms bemutatkozásai

[11] Schubring feljegyzése

[12] https://www.hyperion-records.co.uk/tw.asp?w=W8191

[13] Brahms levele

[14] http://www.sophie-drinker-institut.de/asten-julie-von

[15] Brahms ajándéka Clarának

[16] op. 18

One response to “Brahms életéről és élete első vonóshatosáról

  1. Visszajelzés: Tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s