Antropomorf sárkánytan: a mandragóra

Kapj el hullócsillagot,
Ejtsd meg az alraunát,
Találd meg: mi elmúlott,
Ki metszett ördögpatát…

John Donne (1572 – 1631): Dal

John Donne Dalának[1] első négy sora is elég ahhoz, hogy kitaláljuk, analógiáit arra hozza fel, milyen nehéz női hűséget találni. Ez a „horizontszűkülés” mégis kissé kiábrándító a hol bizarr, hol mélyen érző sorok után, melyeket a zeneirodalom nem hagyhat kihasználatlanul. A King’s Singers egykori énekese, Bob Chilcott nemes feldolgozásában:

A burgonyafélék családjába tartozó alrauna vagy mandragóra kultúrtörténetének legkiválóbb és legodaadóbb feltárásai után a jó ízlés mindennél szigorúbb tilalmába ütközik ezek megismétlésének gyerekes kísérlete. Ezért a terület vizsgálatát a lehető legrövidebbre korlátozzuk, kizárólag a legfontosabb tényekre összpontosítva, hogy tulajdonképpeni célunkhoz, a nyelvi vizsgálódásokhoz közelebb kerülhessünk általa.
Legrégebbi bizonyos írásos említését a Teremtés könyvében találjuk. A hagyomány a könyv keletkezési idejét Mózes korára, azaz a Kr.e. XV. századra[2] teszi, mások, így Jean Astruc (1684 – 1766), legalábbis a leírt formát, nem tudják a Kr.e. IX. század előtt elképzelni[3].
A harmincadik fejezetben ezt olvassuk:

14 És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragóra-bogyókat s vivé azokat az ő anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból.
15 Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tőlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért.
16 Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jőjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka.[4]

Szó szerint véve itt a mandragórabogyó nem egyéb csereeszköznél, és bármely érték helyettesíthetné – ha nem ismernénk a Tóra művészetbe hajló, kifinomult utalásait. A korabeli zsidó kultúrában a mandragóra mint a tevőleges szerelem fokozója szerepel, egyéb fiziológiai hatását nem említve. Afroditét a görögök rendszerint almával a kezében ábrázolták. Viszont Pausanias Periegetes („Leíró”, 110? – 180?) Görögország leírása című műve II. könyve X. fejezetének 5. szakaszában ír a Kr.e. VI. században élt Kanakhos elefántcsontból és aranyból készített Fürdőt vevő Apollójáról, mely egyik kezében mákgubót, a másikban almát tart.[5]

Afrodite almával (Kr.e. I.sz. – Kr.u. I.sz.)

Afrodite almájának jelentése természetesen sokféle lehet: Paris ítéletét is jelképezheti (a szerelem minden felett aratott győzelméről). Az ábrázolásokból és abból, hogy a görögök szívesen alkalmazták a „szerelem almája” kifejezést, James Rendel Harris (1852 – 1941) teológus arra következtet, hogy a szerelem almája nem más, mint a mandragóra bogyója.[6] Végtére is nem kizárható. A szintén burgonyaféle paradicsomot a XVI. századtól spanyol hajósok természetesen Dél-Amerikából hozták be Európába, de Marokkón keresztül, és az olaszok, akik már innen kapták, pomo di Morónak, „mór almának” nevezték. Vagy, más magyarázat szerint, egyszerűen csak „aranyalmának”, pomo d’orónak[7]; a vágyaik felserkentésére olyannyira éhes franciák ebből a végződésből az amorót, „szerelmet” hallották ki (erőnek erejével), és így alkották meg a pomme d’amour, „a szerelem almája” kifejezést a paradicsomra.[8] Jóval a középkori mágiát megelőzően feltűnik az arab بيضة الجن, bid al-dzsini, azaz „a dzsinn tojása” a mandragóra bogyójára, ami vélhetően szintén varázsszerkénti felhasználásra utal.[9]

Picou (1824 – 1895): Paris ítélete

Akár sikerült James Rendel Harrisnak rátapintania az igazságra (mint sokan tartják), akár nem, annyi bizonyos, hogy a mandragóra gyökerét (mellyel az ókori zsidó kultúra nem foglalkozott[10]) az ógörögök mint altató- és bódítószert nagyra értékelték. (Láthatjuk, mennyire oda kell figyelnünk, hogy szerelmi serkentőként egy-egy növény melyik tájékát válasszuk.) Hippokrates (Kr.e. 460? – 370?) tanaiban gondűzőként jut szerephez. Aristoteles (Kr.e. 384 – 322) Az álomról és álmatlanságról III. fejezetében a hasonnevű családba tartozó mákkal, a perjeféle konkolyperjével és a borral együtt emlegeti hatását.

Pedanios Dioskorides (40 – 90) mandragórát vesz át

Pedanios Dioskorides a Gyógyászati anyagokban behatóan foglalkozik vele, például a különféle gyökerekből készített főzeteknél. (Így a görvélyfűfélék családjába tartozó molyhos ökörfarkkóróéból, melynek különösen nagy becse volt a korban, vagy a hasonnevű családba tartozó tárnicséból.) Beszél „női” és „férfi” mandragóragyökerekről, mely (homályos) megkülönböztetés a középkori kultúrában aztán szép pályát futott be.[11] A II. században élt kappadókiai Haretaios sebészi eljárásokban alkalmazza fájdalmak enyhítésére.[12] De az ógörög irodalomban is szép példái vannak, hogy „rettegve tisztelték” hatását. Alexis (Kr.e. 375? – 275?) egy elveszett, Kr.e. 340 és 320 között írt vígjátékának címe Μανδραγοριζομένη, Mandragorizomene, azaz A mandragórával itatott lány, amelyben a beavatkozás oka szerelmi viszálykodás.[13]

valóság és álom: a mandragóra gyökere és az erős hit Pedanios Dioskorides különböző nemű mandragóraváltozataiban

Id. Plinius (23 – 79) A természet históriájában összefoglalja a kor ismereteit a mandragóráról, de egy különös környezetben is megemlíti, mégpedig a XIV. könyv 19. fejezetében a 66 féle „mesterséges borról”, azaz azokról a szeszes italokról, melyek nem borok és nem sörök. Csak bámulunk, hány alkoholfélével mérgezték magukat a régi rómaiak. A mandragóragyökér főzetét is felhasználták ilyen célra, de id. Plinius, Pedanios Dioskorideshez hasonlóan, szintén szóba hozza a tárnics gyökerét, ami ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy már ismerték a mai alpesi enciánpálinkát[14] (ha a kissé bonyolultabb összetételű, de tárnicsgyökeret is felhasználó mecseki itókát nem is[15]).


A tropán (szóeredete szerint „változást előidéző”[16]) különösen érdekes és a növényvilágban sikeres kettős ciklusú vegyület, melyre mint vázra különlegesen „gonosz” növények alkaloidái épülnek, mint például a még mindig a burgonyafélék családjába tartozó bolondító beléndek és a nadragulya[17], a csattanó maszlag és természetesen a mandragóra[18].


Ha forrásunk biztosra venné feltételezését, hogy a „mandragóra” szó egy ókori orvos nevéből eredne, feltehetőleg kinyomozta volna, kire is gondol, vagy feltárta volna a nyomozás nehézségeit.[19] Ez a változat fel-felbukkan, de nem különösebben népszerű. John Marco Allegro (1923 – 1988) úgy tudja, a szó eredete a sumér nam tar agar, „szent gomba”[20] (esetleg: „démoni mezei növény[21]). Gyakoribb magyarázat a perzsa مردم گیاه, mardum bijah (megköszönve tisztelt G. barátom pontosítását), „növény-ember”, de a konzervatív megközelítés beéri azzal, hogy a görög μανδραγόρας, mandragoras eredete valamely nem indoeurópai előhellén szubsztrátnyelv.[22] Semmiképpen se menjünk el azonban az internet védőszentje, Sevillai Szent Izidor (560 – 636) megközelítése mellett, aki enciklopédikus munkájában, az Etimológiákban, annak XVII. könyve IX. fejezetének 30. szakaszában minden hezitálás nélkül leszögezi, hogy a szó eredete latin: a kellemes illatáról ismert Matius-alma után nevezték el a mandragóra bogyóját „a föld almájának” (az eredetiben: malum terrae[23]). A Matius-almával volt alkalmunk behatóbban is foglalkozni. Szinte biztosra vehetjük, hogy ez az almafajta Gaius (vagy Caius) Matius (Kr.e. 84 – Kr.u. 4?) gasztronómiai íróról kapta a nevét.[24] Így Sevillai Szent Izidor határozottan anakronisztikus következtetésre jut. (Arra mindenesetre nem árt emlékeztetnünk, hogy „kamilla” szavunk eredete valóban „a föld almája”.) Ha nem is érthetünk egyet az internet védőszentjének kreatív magyarázatával, mégis a javára írhatjuk az ezt követő megjegyzést. Görög versekben az ἀνθρωπόμορφος, antropomorfos, azaz „ember alakú” kifejezéssel találkozott a mandragórára. Ez azt mutatja, ha nem is látott tisztán a mandragóra bogyójának ügyében, semmi esetre sem keverte össze más növénnyel.
Az angol nyelv a dragora végződést tévedésből összefüggésbe állította a „sárkánnyal”, sőt, le is fordította, és így született a mandragóra angol szava, a mandrake.[25]


[1] Song.

[2] Mózes

[3] https://www.trueorigin.org/tablet.php

[4] http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/30

[5] http://www.theoi.com/Text/Pausanias2A.html#n31

[6] https://biblicalstudies.org.uk/pdf/bjrl/003_354.pdf

[7] https://en.wiktionary.org/wiki/love_apple#English

[8] https://learningenglish.voanews.com/a/apple-pie-order/1715059.html

[9] https://biblicalstudies.org.uk/pdf/eq/mandrake_harrison.pdf

[10] https://www.rcpe.ac.uk/sites/default/files/w_lee_2.pdf

[11] Gyógyászati anyagok

[12] http://entheology.com/plants/mandragora-officinarum-mandrake/

[13] https://books.google.hu/books?id=hBgNAQAAIAAJ

[14] A természet históriája, XIV / 19

[15] https://www.italdepo.hu/index.php?a=itemd&item_id=3243&page=

[16] tropán

[17] https://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/compound/5184#section=Top

[18] http://api.chemchart.com/search?search=Tropane+alkaloids

[19] meg nem nevezett antik orvos

[20] szent gomba

[21] démoni mezei növény

[22] https://en.wiktionary.org/wiki/mandragoras

[23] http://www.thelatinlibrary.com/isidore/17.shtml

[24] Matius

[25] https://en.wiktionary.org/wiki/mandrake

Reklámok

3 responses to “Antropomorf sárkánytan: a mandragóra

  1. Csak egy kis pontosítás, perzsául így lenne: مردم گیاه (mardum bijah)

    Kedvelik 1 személy

  2. Amaz tehát pedig arabul van: نبات رجل (naba’at rajul = man’s plant), de hogy a mandragorát is jelenti-e, arra már nem biztos, hogy vállalkoznék.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s