Sestos hősei


»Ich erkenn’ euch, ernste Mächte!
Strenge treibt ihr eure Rechte,
Furchtbar, unerbittlich ein.
Früh schon ist mein Lauf beschlossen;
Doch das Glück hab’ ich genossen,
Und das schönste Loos war mein.
Lebend hab’ ich deinem Tempel
Mich geweiht als Priesterin;
Dir ein freudig Opfer sterb’ ich,
Venus, große Königin!«

Und mit fliegendem Gewande
Schwingt sie von des Thurmes Rande
In die Meerfluth sich hinab.
Hoch in seinen Fluthenreichen
Wälzt der Gott die heil’gen Leichen,
Und er selber ist ihr Grab.
Und mit seinem Raub zufrieden,
Zieht er freudig fort und gießt
Aus der unerschöpften Urne
Seinen Strom, der ewig fließt.

Schiller (1759 – 1805): Hero und Leander (1801)[1]


„Ismerlek, komor hatalmak!
Léptek – és a vér megalvad:
hull a könny – és nincs remény.
Gyorsan véget ért a pályám,
de a boldogság volt pálmám,
és a legszebb sors enyém.
Élve templomod papnője
voltam, tömjén-füstölő,
s mint víg áldozat halok meg,
Vénus, nagy királyi nő!”

S a torony szélén megállva,
lendül már, lobog ruhája,
mint a mélység csillaga.
S birodalmára hajolva,
a szent holtakat sodorja
Isten, s ő a sír maga.
Zsákmánya fölött derülten,
úszik a nagy vízen át,
s a mérhetetlen urnából
önti örök folyamát.

Héró és Leánder. Gulyás Pál (1899 – 1944) fordítása[2]

A venetói Rovigóból származó, de Urbinóban működő érett reneszánsz kori keramikus, Francesco Xanto Avelli (1486? – 1582) életéről keveset tudunk, noha bőséges életműve maradt ránk. Fennmaradt jegyzői jelentés szerint 1530-ban alkotótársaival munkaszövetségre léptek, hogy kedvezőbb fizetést érjenek el. Életének egy hosszú szakaszában az általa készített tálakat kézjegyével látta el, ami akkoriban szokatlan volt, és feltehetőleg munkaügyi szorgoskodása vezetett ide: 1530-től a nagyobb műhelyfenntartók feketelistára tették, és így közvetlenül kellett megkeresnie kenyerét. Ilyen esetekben nagyobb gondot kell fordítani a szerzői jogok védelmére. 1532-ben a Pucci család számára készített dísztála a sestosi lány történetét dolgozza fel. Emlékeikben elbizonytalanodók számára a tál hátoldalán feleleveníti az esetet, és forrását, id. Pliniust (23 – 79) is megjelöli. Kicsinyített képünket kattintással erősen ajánlott felnagyítani, mert a hullámzó teljesítményű művész remekművét ismerhetjük meg benne. A reneszánsz mester alakkidolgozása elnagyolt, de a kompozíció egysége, a színvilág és a láttató erő feledteti ezt a hátrányt. Ráadásul ügyesen gondot fordított a tányér mélyedésének beleszámítására a perspektívába, és a forma kedvéért (hiszen még egy gazdag családról sem feltételezhető, hogy efféle dísztálat rendeltetésszerűen használjon) a tányér peremén a „rezonőröket” helyezi el. Azaz ha történetesen az étel elfedné a fő témát, a nézőnek ne támadjon kellemetlen érzése, hogy félig kerül (merül) bele az eseményekbe.[3]
Id. Plinius A természet históriája X. könyvének 6. fejezetében ismerteti a szavaival „nagyon híres” történetet. Sestos városában élt egy kisleány, aki felnevelt egy sast. A sas csodával határos módon hálálta meg a gondozást. Eleinte madarakat hozott nevelőjének, később mindenféle egyéb zsákmányt is. (Emlősök körében a hálának, pontosabban az önkéntes alávetettség kifejezésének ilyen formái jól ismertek.) Amikor a lány életét vesztette, áldozati máglyájára a sas rárepült, és együtt hamvadt el szeretett gondozója maradványaival. A helybeliek, tudván hogy a sas Zeus madara, hősi emlékművet, ἡρῷον-t (heroont, latinul: heroumot) emeltek.[4]
Sestosról azonban egy másik Herót is ismerünk, Venus papnőjét, akit a Hellespontos túloldaláról, a mintegy egy mérföldnyi (tehát rövid, viszont veszélyes) távolságban a Sestos-szal szemben álló Abydos városából látogatott szenvedélyes szeretője, Leandros, a tengerszoros átúszásával.

Ismeretlen művész után Dapper (1635? – 1689): Az európai Sestos (1680?) – Ismeretlen művész metszete a törökországi Abydosról François Halma (1653 – 1722) 1705-ös kiadásában

A papnő egy toronyból adta le lámpásával a fényjelzéseit, ám egy viharos éjen a lámpás kihunyt, és Leandros életét az áramlatok kioltották. Szerelme holttestének láttán Hero alávetette magát a toronyból. Hero tornya délnyugatra állt a várostól, melyről feljegyezték, hogy legalább romjaiban még látható volt Augustus (Kr.e. 63 – Kr.u. 14) alatt.[5] Severus Alexander 222-től beköszönő auspiciuma alatt érméket is vertek Hero és Leandros történetéről.[6]

Severus Alexander (208 – 235) Hero és Leandros-érméi

Lehetetlen nyomon követni azt a „meandert”, amelyet ez az egyszerűségében, egyszerűségével is megkapó szerelmes történet leírt a kultúrtörténetében, váratlanabb helyeken is felbukkanva, mint gondolnánk.

ismeretlen kínai művész: Hero és Leandros (XXI. sz.)

Előbb hallgassunk meg egy „egzotikus” zenedarabot, Rietz (1812 – 1877) 1841-ben komponált d-moll, Hero és Leandros-hangvesenynyitányát (op.11):

A háttérkép a gyászos befejezésből hatalmas tömegjelenetet kreáló Rubens (1577 – 1640) 1604 körül készített festménye, melyről érdemes meghallgatnunk John Walsh szellemes, messzire kitekintő előadását:

A történet korai feldolgozója a Hősnők levelei (Epistulae Heroidum) című, Kr.e. 5 és Kr.u. 8 között kiadott elégiagyűjtemény, melynek valószínű szerzője Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?). A gyűjtemény XVIII-XIX. verse ír a szerelmesekről. Leandros ki akar tenni magáért, Heróhoz vihar esetén is átúszna, amiről Hero megpróbálja őt lebeszélni.[7] A legismertebb változat természetesen az V. században élt grammatikusé, Musaiosé, akinek Hero és Leandrosát három jelentős magyar fordításból is megismerhetjük.[8]

Turner (1775 – 1851): Hero és Leander elválása (1837 előtt)

Későbbi korok feldolgozásainak se szeri-se száma. Az angolszász költészet impozáns termését mutatja be forrásunk.[9] De itt ne elégedjünk meg a puszta tény rögzítésével. Marlowe (†1593) posztumusz megjelent Hero and Leander (Hero és Leandros) című epyllionja, azaz kisepikája első szesztiádjában, „hatodában” olvassuk Marlowe leghíresebb „arany sorát”:

Who ever loved, that loved not at first sight?[10]

Ki az, aki valaha is szeretett, és nem első látásra?

A sor Shakespeare (1564 – 1616) figyelmét is felkeltette. Az 1599 körül írt Ahogy tetszik (As you like it) III. felvonásának 5. jelenetében ezt olvassuk:

PHEBE
Dear Shepherd, now I find thy saw of might,
Who ever loved that loved not at first sight?[11]

PHOEBE
Jaj, pásztor: érzem mondásod hatalmát:
Ki szeretett és nem első látásra?

Rákosi Jenő (1842 – 1929) fordítása[12]

Bramwell (1865 – 1944): Hero gyászolja Leandrost (1908)

Az átvétel nyilvánvaló. Schopenhauer (1788 – 1860) fő művének, A világ mint akarat és képzetnek az 1844-ben megjelent II., „magyarázó” kötetében már Shakespeare-re hivatkozva ismétli az arany sort a nagy érzések azonnali kialakulásáról felállított tétele alátámasztásául.[13]
Ben Jonson (1572 – 1637) barátja és tisztelője[14], Thomas Carew (1595 – 1640) Marlowe epyllionja hatására írja meg a maga versét Heróról és Leanderről, amit az első Master of the King’s Musicke, királyi zenemester, Lanier (1588 – 1666), Rubens barátja zenésít meg 1628 körül.

Mint sir Roger North (1530 – 1600) – akivel már Shakespeare-„plágium” ismertetésekor találkoztunk – ükunokája, Roger North (1653 – 1734) életrajzíró megemlíti, a darab I. Károlynak (1600 – 1649) olyannyira tetszésére vált, hogy gyakran kérte fel szerzőjét annak eléneklésére, és akkor királyi kezét Lanier vállán pihentette.[15]
John Donne (1572 – 1631) többször is foglalkozik a szerelmespár alakjával. Például  a Love’s Progress (A szerelem útjai) című elégiájában, melyet, ha nem tudnánk műfaji besorolását, mai szemmel inkább maró szatírának éreznénk:

the glorious promontory, her chin,
O’erpast, and the straight Hellespont between
The Sestos and Abydos of her breasts,
Not of two lovers, but two loves, the nests[16]

… bejárván álla, a dicső hegyfok,
És Sestos és Abydos, két keble
Közt Hellespontos szorosa, nemhogy
Szeretők, de két szerelem fészke.

Epigrammája a szerelmesekről elsőre is megérthető:

Both robbed of air, we both lie in one ground,
Both whom one fire had burnt, one water drowned.[17]

Egy már a föld, melyen legünktől fosztva fekszünk,
Ketten, kik tűz és víz martalékai lettünk.

Itt érdemes megfigyelnünk a költői áttételt: Hero a tűz martaléka. Ez nem öngyilkosságának módja, hanem egyszerre utal végzetükre, a tűz kialvására és Afrodite tüzére, a szerelemre.
Lord Byron (1788 – 1824) elhatározta, hogy megismétli Leandros visszaútját Sestostól Abydosig. 1810. áprilisának első felében tett egy sikertelen kísérletet a jéghideg vízben barátja, William Ekenhead († 1810) hadnagy társaságában, de vissza kellett fordulniuk, ha nem akartak odaveszni. Május 3-án azonban 70 perc alatt megtették az utat. Erről 9-én Byron a Written after Swimming from Sestos to Abydos (Írtam, miután Sestosból Abydosba úsztam) című versében így számol be:


But since he cross’d the rapid tide,
According to the doubtful story,
To woo, – and – Lord knows what beside,
And swam for Love, as I for Glory;

’Twere hard to say who fared the best:
Sad mortals! thus the Gods still plague you!
He lost his labour, I my jest:
For he was drown’d, and I’ve the ague.[18]


De mert ő, udvarolni vágyva,
És a jóég tudja, még miért, ugrott,
Ha hihetünk, a sebes vizű árba,
Őt a vágy, engem a dicsőség vonzott;

Nehéz látni, ki tett többet:
Neki terve, nekem kedvem lett oda:
Ó, halandók! Az ég még mindig büntet!
Hisz ő megfúlt, az én díjam malária.

A szatíra utolsó szavának, az ague-nak az elsődleges jelentése valóban „malária”, de itt Byron nyilvánvalóan megfázásra, lázra célzott a túlzással. Mégis így hagytam benne, mivel az átúszásra néhány hónappal Byron heves lázat kapott, melyet maláriával próbálnak azonosítani[19], és halálának oka, melyet maláriában jelölnek meg, talán ennek a visszamaradása[20]. Tizenöt éve évi rendszerességgel megrendezik, mégpedig a győzelem napjáról, azaz május 9-éről (egyúttal Byron versének megírásának napjáról) elnevezett szorosátúszást (de augusztusban) a két pont között.[21] Érdemes elolvasnunk Michael McIntyre hangulatos beszámolóját tulajdon átúszásáról, ezúttal egy májusban megrendezett versenyről, 13°C-os vízben. Hosszabb távot, mint amelyen Byron úszott, a győztes Colin Hill 87 perc alatt teljesített.[22]
Post lucem tenebrae: amint az Amadis de Gaula példáján láttuk, a népszerűség kifigurázásának fény-árnyjátéka hagyományosnak mondható Európában. Marlowe epyllionja után a gúny sem váratott magára. Ben Jonson 1614-ben bemutatott Bartholomew Fairjében (Szent Bertalan-napi vásár) Hero és Leandros történetének kifacsart, kigúnyolt változatával találkozunk. A tengerszorost itt a Temze helyettesíti.[23] De említhetjük, sokkal inkább, magát Shakespeare-t, aki 1599 táján sokat lapozgathatta Marlowe művét. Ugyanis a már idézett Ahogy tetszikben nemcsak vendégszöveget illeszt be abból, de a IV. felvonás 1. jelenetében csípősen ki is figurázza a történetet:

ROSALIND
Leander, he would have lived many a fair year, though Hero had turned nun, if it had not been for a hot midsummer night; for, good youth, he went but forth to wash him in the Hellespont and being taken with the cramp was drowned and the foolish coroners of that age found it was ’Hero of Sestos.’ But these are all lies: men have died from time to time and worms have eaten them, but not for love.[24]

ROZALINDA
…Hát Leander! Ő még sok szép esztendőt élhetett volna, bár Héro apáczává lett, ha nem lett volna az a meleg Sz.-Iván éje: mert a jó fiú csak fürödni jött a Hellespontba és a görcs megfogta, belefúlt, s a korabeli bolondos krónikások úgy találták, hogy: sestosi Héro volt. De mindez hazugság: az emberek időnkint meg-meghaltak, a férgek meg is ették őket, de nem szerelemből.[25]

(Sajnálom, hogy a coroner szót Rákosi Jenő a finom „krónikásra” fordította a megfelelő „halottkém” helyett.) Shakespeare egyéb helyeken is méltatlankodik Hero és Leandros ügyében. A vélhetőleg 1589-93 között, tehát fiatalon írt Két veronai nemes nyitójelenetében mint mély szerelem sekélyes történetét aposztrofálja.[26] Shakespeare-nek olvasnia kellett Marlowe eredeti kéziratát, hiszen az 1600 előtt nem jelent meg nyomtatásban.[27]
De Hero és Leandros „meandere”, itáliai közvetítéssel, nemcsak a nyugati kultúra kései századaiba kúszott át feltartóztathatatlanul. A balti, vend, ukrán, román folklórnak is szerves része, de szép példáját látjuk a Kis Júlia című, Udvarhelyszéken 1865-ben gyűjtött népballadában is:

Hallod-e te király-urfi!
Jere este guzsalyasba.
Nem mehetek te király-lány,
Hogy juthatnék túl a Dunán,
Este későn sötét leszen,
S a Dunába belé esem.

A szerelmeseknek lelke
Élő tulipánttá leve,
S addig s addig nevelkedtek,
A míg össze ölelkeztek.[28]

Olyan gyakori és jellegzetes a feltűnése, hogy külön Hero és Leandros-epikumtípusként emlegetik. De a történet Európában is csak jövevény. Az ókor előtti időkre nyúlnak vissza a perzsa, kaukázusi és örmény analógiák.[29]


[1] Hero und Leander

[2] Héró és Leánder

[3] Francesco Xanto Avelli

[4] A természet históriája, X / 6

[5] http://www.maicar.com/GML/Hero.html

[6] Severus Alexander Hero és Leandros-érmei

[7] http://www.ancient-literature.com/rome_ovid_heroides.html

[8] Musaios-fordítások

[9] a címbeli szám változtatható

[10] Hero and Leander, I, II

[11] http://mek.oszk.hu/04500/04559/html/angol.htm#d1e4788

[12] http://mek.oszk.hu/04500/04559/html/magyar.htm#d1e12259

[13] A világ mint akarat és képzet, II

[14] https://www.poetryfoundation.org/poems/43882/to-ben-jonson

[15] Lanier jelenete

[16] https://rpo.library.utoronto.ca/poems/loves-progress

[17] http://www.angelfire.com/al/knb17/donne.html

[18] https://www.bartleby.com/205/99.html

[19] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3150098/

[20] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26397304

[21] emlékúszás a szorosban

[22] egy mai verseny

[23] https://www.gutenberg.org/files/49461/49461-h/49461-h.htm

[24] http://mek.oszk.hu/04500/04559/html/angol.htm#d1e5191

[25] http://mek.oszk.hu/04500/04559/html/magyar.htm#d1e12663

[26] https://www.sparknotes.com/nofear/shakespeare/twogentlemen/

[27] http://themarlowestudies.org/literarysimilarities.html

[28] http://www.kjnt.ro/balladatar/ballada/kis-julia

[29] http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-519.html

Reklámok

One response to “Sestos hősei

  1. Visszajelzés: A hírnök halála | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s