Kővölgyek és Stendhal szíve

– Prenez garde, mon enfant, à ce qui se passe dans votre coeur,
dit le curé fronçant le sourcil

Stendhal (1783 – 1842): Le Rouge et le noir (1830).
VIII. Petits événements[1]

– Vigyázz, gyermekem, hogy mi történik szívedben,
– mondá a plébános, szemöldökét összeránczolva.

Vörös és fekete. VIII. Kis események.
Salgó Ernő (1873 – 1946) fordítása (1905)[2]

A természet nem ruházta fel azzal a nagy ívű, termékeny tehetséggel, amely olyan elbeszélésfajtákhoz szükséges, melyben az író alkotta szereplők természetes könnyedséggel jelennek meg és mozognak az akció megkövetelte irányokban.

Charles-Augustin Sainte-Beuve (1804 – 1869) a Vörös és feketéről. Stendhal úr összes művei. Megjelent két részben a Le Moniteur 1854. január 2-ai és 9-ei számában.

Csak belső történésekre van szeme, gondolatmenetekre, érzésekre. Stendhal pszichológus: könyvei az emberi szív történetét mutatják be.

Hippolyte Adolphe Taine (1828 – 1893): Stendhal (Henri Beyle). Nouvelle Revue de Paris, 1864. március[3]

Stendhal a szív fürkészője volt. Amint fordítója írja a Vörös és feketéhez írt előszavában,

egyízben valaki megkérdezte tőle, mi a foglalkozása? „Az emberi szív megfigyelése”, felelt Stendhal. A kérdezősködő sietett odábbállani, azt vélve, hogy e minősítés alatt rendőrkémet kell értenie, holott Stendhal valóban azt említette, a mi írói természetét a legközelebbről jelöli meg és a mi legnagyobb jogczíme az elismerésre.[4]

Igen, a szív… Bár Stendhalt nem a szíve vitte el, hanem egy szélütés, mely Párizs utcáin barangolva vette le a lábáról, és melyet csak néhány órával élt túl[5], a szív nagy kutatója fiatal korában halálközeli élményen ment át a firenzei Santa Croce (Szent Kereszt)-bazilikában. 
Stendhal zenét és képzőművészeteket tanult. 1814-ben ki is adott egy művet Haydn (1732 – 1809), Mozart (1756 – 1791) és Metastasio (1698 – 1782) életrajzával. Beethovent (1770 – 1827) várnánk harmadikként, de ő még élt ekkor. Ebben a művében, derítik ki megfigyelők, ugyan nemcsak saját tollaival ékeskedik, de kitűnő stílusa[6] feledteti a turpisságait. Stendhal nagy utazásokat tett Itáliában, és erről több könyvet is írt. Az egyikben, az 1817-ben kiadott Nápoly és Firenze: utazás Milánóból Reggio di Calabriába című átlelkesült útleírásában írja le, mit érzett Giotto freskói láttán.

Giotto (1267 – 1337): Angyal jelenik meg Zakariásnak. A firenzei Santa Croce-templom Peruzzi-kápolnájának Keresztelő Szent János élete-freskósorozatából (1315?)

Mint írja, a mennyei érzés csakhamar heves szívdobogásba váltott, az élet mintha ki akart volna szállni belőle, és alig bírt megmaradni a lábán. – Bárcsak felejteni tudnám azt az érzést – foglalja össze tapasztalatát.

Nem művészi túlzásról van szó. Forrásunk, amely a pszichoszomatikus tünetcsoportnak a sokat mondó, de lefordíthatatlan art attack, „műinfarktus” nevet adja, leírja, hogy az Uffizi látogatóin nem egyszer megfigyeltek hasonlót, és „turistabetegségnek” nevezték el, mások pedig „művészeti betegségnek”. A firenzei Santa Maria Nuova (Új Szűz Mária) Kórház pszichiátere, Graziella Magherini 106 (!) eset tüzetes kivizsgálása után[7] helyénvalónak tartotta a bajnak a Stendhal-tünetcsoport nevet adni.[8]
Ezeknél a művészeti írásoknál jelentősebb az 1817-ben (forrásunk szerint a szerző nevének feltüntetése nélkül) megjelent Itáliai festészettörténet. A nem is teljesen lezárt kötet visszhangtalan maradt, noha szemléletében szembehelyezkedik a művészettörténet-írás atyjának, Johann Joachim Winckelmann-nak (1717 – 1768) az idealische Schönheit-(eszményi szépség-) tanával, és egyik korai hirdetője annak, hogy a nagy művészet a beau moderne, saját kora szépségeszményének kifejezője.[9] Gondolhatnánk, Winckelmann Stendhal szemében egy letűnt kor idealistája. Nagyot tévednénk. Ugyanis számos írói álnév felvétele után Marie-Henri Beyle éppen azért döntött a „Stendhal” mellett, mert Winckelmannra mint szellemi elődjére nézett fel[10], és Winckelmann a ma a szász-anhalti tartományba tartozó Stendal hanzavárosban[11] született.

a Szent Péter- és a Szűz Mária-templom Stendalban

A város eredeti neve Steinedal, „Kővölgy”.[12] Ilyenképpen nyelvrokonságban áll a gyakori svéd családnévvel, a Stendahllal, mely a svéd sten, „kő” és dahl, „völgy” összetétele.[13]
Winckelmann Kotzebue-hoz (1761 – 1819) hasonlóan gyilkosság áldozatául esett.[14] Hátborzongató belegondolni, hogy Stendal az azonos nevű Landkreisnek (járásnak) a központja, és ebbe a járásba tartozik Kossebau[15].

Kossebau

Akik a meggyilkolt Kotzebue nevét a kotzen, „hányni” szóra vezetnék vissza, tévedésbe esnének: a vezetéknév eredete ennek a falunak a neve.[16]


[1] https://beq.ebooksgratuits.com/vents/Stendhal-rouge.pdf

[2] http://mek.oszk.hu/17500/17527/17527.htm#9

[3] vélemények Stendhalról

[4] http://mek.oszk.hu/17500/17527/17527.htm

[5] Stendhal halála

[6] Stendhal

[7] Graziella Magherini

[8] art attack

[9] az Itáliai festészettörténet helye

[10] https://www.jstor.org/stable/1261381?seq=1#page_scan_tab_contents

[11] Stendal

[12] Steinedal

[13] https://surnames.behindthename.com/names/origin/old-norse

[14] Winckelmann halála

[15] Kossebau

[16] https://www.weimar-lese.de/index.php?article_id=824

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s