Acadina próbája

From Acadina rise the graven oaths —
Rejected lies her truthful bosom loathes.

Kent (1823 – 1902): Aletheia, CXCV. (1870)[1]

Acadinából szállnak bevésett eskük —
Az ő igaz keble rút csalást nem tűr.

A Palicus ikrek mítoszát sokan és ízesen ismertetik. Mindezek közül legízesebbnek Johann Karl Otto Ribbeck (Ribbeck Ottó, 1827 – 1898) leírását találtam A római költészet történetében. Csíksomlyói Csiky Gergely (1842 – 1891) 1891-ben megjelent fordításában:

Ami az akkori olvasók számára magától értetődő lehetett, a mai korban már rövid magyarázatot kíván. Aiskhylos (Kr.e. 525 – 456) Kr.e. 473-ban a művészetpártoló I. Hieron († Kr.e. 466?) tyrannos meghívására Syrakusába érkezett, és ott a tyrannos által nemrég alapított Aitne városa tiszteletére írta az Aetnae-i nők című darabját. Ez töredékesen maradt fenn, de éppen az emlegetett sorokat megőrizte az V. században alkotó Macrobius Szaturnália-ünnepi beszélgetések hét könyvben című, idézetekben bővelkedő gyűjteménye. Az V. könyv XVIII. fejezetének 24. szakaszában ezt olvassuk az Aiskhylos-drámából:

Τί δῆτ’ ἐπ’ αὐτοῖς ὄνομα θήσονται βροτοί;
Σεμνοὺς Παλικοὺς ζεὺς ἐφίεται καλεῖν.
Ἦ καὶ Παλικῶν εὐλόγως μενεῖ φάτις;
Πάλιν γὰρ ἥκουσ’ ἐκ σκότους τόδ’ εἰς φάος.

Ti det’ ep’ autois honoma thesontai brotoi;
Semnus Palikus Zeus efietai kalein.
He kai Palikon eulogos menei fatis;
Palin gar hekus’ ek skotus tod’ eis faos.[2]

S hogy minek mondja ezt halandó:
Zeus Palikusnak rendelé,
S hogy e név helyes-e –
Az, mert visszatérnek a mélyből evilágra.

Azaz a szó eredetét Aiskhylos (és nyomában Ribbeck) a πάλιν, palin, „újra” szóra vezeti vissza. Aztán, ahogy várjuk, utalások formájában a Palicus-mítosz és a köré az Etna körül kibontakozó kultusz a latin nyelvű irodalomban is meg-megjelenik. Vergiliusnál (Kr.e. 70 –  Kr.e. 19):

pinguis ubi et placabilis ara Palici[3]

Hol pompás, pazar oltár ég a palícusi párnak

 Aeneis, IX. Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[4]

Ovidiusnál (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?):

perque lacus altos et olentia sulphure fertur
stagna Palicorum rupta ferventia terra
et qua Bacchiadae, bimari gens orta Corintho
[5]

mély tavakon s ként gőzölgő Palicus-mocsaraknak
színe fölött vágtat, hol a földből forr föl a pára,
és hol a Bacchiadák, két-tengerpartu Corinthus.

Átváltozások, V. Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[6]

Korinthos

Mindeddig nincs is nehézségünk az irodalomba átnövő mítosz kéngőzös, ezúttal mégis tiszta világában. De ez a kényelmes érzésünk nem tart sokáig. 

A ként gőzölgő Palicus-mocsarakat táplálja ugyanis egy forrás, Acadina. Szent eskük helye volt a forrás, istenítélet sújtott le vakmerő csalárdokra. A tudva tudván hamisan esküvők vagy ott helyben megvakultak, vagy a mocsaras tavak (nevük Delles) lángjai emésztették el őket. Az 1704 – 1771 között jezsuita felügyelettel létrehozott, kiadási helyéről hétköznapian Dictionnaire de Trévoux-nak (Trévoux-i Lexikonnak) nevezett gigantikus Dictionnaire Universel (Egyetemes Lexikon) emellett még a szokást leíró forrásokat is megjelöl. Minden tiszteletünk mellett ezúttal az itt megnevezett „antik” szerzők érdekelnek bennünket: Aristoteles (Kr.e. 384 – 322), a VI. században alkotó Bizánci István és Szicíliai Diodoros (Sikeliotes, Kr.e. 90? – 27?).[7]
Ugyanakkor, szinte ezzel párhuzamosan, Antoine-Augustin Bruzen de La Martinière (1683 – 1746) szintén monumentális, 1726 – 1739 között megjelent Grand Dictionnaire Geographique Et Critique-jének (Kritikai Földrajzi Nagylexikon) Acadine címszavában lényegesen szelídebb változat tűnik fel: a csodás forrásba eresztett kicsiny lapok elsüllyedtek, ha azokra hazugságot írtak, de vígan lebegtek a víz felszínén, ha rajtuk igazság állt. A címszó írója itt kizárólagos forrásként Szicíliai Diodorost jelöli meg (sok más szerzőhöz hasonlóan).[8] (Akadnak, akik a hazug iratok mélybe szippantójaként magát Hadest, az alvilág urát tüntetik fel.[9]) Ez a változat is utat tört magának, de csak az újkor irodalmába. Genlis (1746 – 1830) grófnő Les veillées du château (Esték a várban) című, 1784-ben kiadott történetgyűjteményében ezt olvassuk:

– Elvezetem Önt – szólt Thelismar, amint kisétáltak – egy forráshoz, amelynek, neki tulajdonított mesés erényei alapján sokkal inkább Szicíliában vagy Görögországban lenne a helye, mint Angliában. Hírlik, kizárólag állhatatos szívűek ízlelhetik vizét; bármely szerető, aki csak a legkisebb hűtlenségre is hajlik, nem ihatik abból, merthogy az közeledtükre elapad. Régesrég hallottam ezt az ódon történetet – tette hozzá Thelismar – , melynek finomsága Acadina forrásának történetét idézi fel[10]

Az Acadine Fountain, Acadina-forrás ma is gyakran használt angol kifejezés, ugyanebben a szelídebb értelemben.[11] Az Acadine test, „Acadina-próba” egy állítás igazságának vizsgálatának metaforája. Ám vizsgáljuk meg, maga az Acadina-történet kiállja-e Acadina próbáját.
A vizsgálatból szomorú szívvel hagyjuk ki Bizánci Istvánt. Ő jóval későbbi rezonőr. Terjedelmes hagyatékának végigböngészése hozzánk hasonló kocanyomozók számára lehetetlen. Ha bármit is találnánk nála, az nyilván csak korábbi szerzőkre tett utalás lehetne. Kezdjük a vizsgálódást Szicíliai Diodorosnál. Könyvtár címen ismert művének 40 kötetéből teljes az első öt és a 11-20-ig terjedő, a többi töredékben maradt fenn. Minden fennmaradt betű fellelhető. A töredékeknek két alapvető forrása van. Az egyik I. Nagy Szent Fotios (810? – 893?) Myriobiblion, sive bibliotheca librorum, quos legit et censuit (Könyvek miriádja, avagy könyvtár, elolvasva és átvizsgálva), a másik VII. (Bíborbanszületett) Konstantin (905? – 959) négy gyűjteménye.[12] Kezdjük a nyomozást a némely ismertetésben található 1.11, majd a másutt feltüntetett 11.1 helyeken. A vizsgálat sikertelen. (Ki tudja, talán a Diodoros neve után tett angol fl.1, flourished in century I, „virágzott az I. században” rövidítés a téves hivatkozások alapja.) Ugyanakkor a XI. könyv 88-90. fejezetében bőséges beszámolót találunk a Palicè városát megalapító Duketiosról († 440), Aiskhylos kortársáról, valamint a krátertavakról és a néven nem nevezett forrásról. Változata a könyörtelenebb típusba esik. Érzékletesen, hosszasan egy gejzír működését írja le. Gyanús, igaz? Kellő megfigyelés után „beavatottak” pontosan tudhatták, mely pillanatban érdemes a kijelentést vagy esküt tartalmazó táblácskát a vízre helyezni, hogy az beszippantsa vagy kilövellje terhét. De ezt Szicíliai Diodoros nem veti fel. Azt is megírja, hogy brutális gazdáik rabszolgáikat büntetésül a kénes mocsarakba vetik.[13]
Aristoteles esete meglepőbb. Louis Moréri (1643 – 1680) katolikus pap 1674-ben megjelent Grand Dictionnaire historique-jének (Nagy Történeti Lexikon) 1732-es kiadásában az Acadine címszónál a brutalitások után forrásként Aristoteles ilyen alakban jelenik meg: Aristot, de mirabil. occult.[14] Világos. Szó sincs tehát Aristotelesről. A mű az emberiség két évezredes csodálatos vállalkozásának, az Ál-Aristotelesnek nagyon korai alkotása. A már címében is biztató ál-aristotelesi mű, a De mirabilibus auscultationibus (Περὶ θαυμασίων ἀκουσμάτων, Peri thaumasion akusmaton, azaz Csodás hallomásokról) valóban beszámol az ott Palicinek nevezett szicíliai forrásról. A leírásból nemcsak a gejzír méretét tudjuk meg. A két változat: a szelídebb, vagyis a táblácska elsüllyedése – felemelkedése és a kegyetlen isteni büntetés, azaz a hazug elégése itt egyesül. Vagyis, végül is, egy hamis forrásban találjuk meg mindkét változatot.[15] A történet, kis szeplőfolttal, kiállta saját próbáját.


[1] https://books.google.hu/books?id=an0uAAAAYAAJ&pg=PA237

[2] Szaturnália-ünnepi beszélgetések hét könyvben, V.

[3] http://www.thelatinlibrary.com/vergil/aen9.shtml

[4] http://mek.oszk.hu/06500/06540/06540.htm#27

[5] http://www.thelatinlibrary.com/ovid/ovid.met5.shtml

[6] http://mek.oszk.hu/03600/03690/03690.htm#36

[7] Acadine

[8] https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k10643322/f77.image

[9] http://highfantasy.wikia.com/wiki/Acadine

[10] Esték a várban

[11] angol kifejezések

[12] Szicíliai Diodoros Könyvtárának töredékei

[13] Könyvtár, XI / 88-90

[14] Grand Dictionnaire historique

[15] Csodás hallomásokról

Reklámok

3 responses to “Acadina próbája

  1. Visszajelzés: Szicíliai Diodoros és a sör | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Peirene és forrásai | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s