Négy szarvas

[1] כְּאַיָּל, תַּעֲרֹג עַל-אֲפִיקֵי-מָיִם–    כֵּן נַפְשִׁי תַעֲרֹג אֵלֶיךָ אֱלֹהִים
Kail terg el apiki mim – ken nepfi terg alik alhim.

quemadmodum desiderat cervus ad fontes aquarum ita desiderat anima mea ad te Deus[2]

Sicut cervus desiderat ad fontes aquarum, ita desiderat anima mea ad te Deus.[3]

Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

Zsolt.42:2[4]

A zsoltárszámozások eltéréseinek okát már érintettük. A héber eredetit tartjuk meg, melyet Károli (1529? – 1591) is átvett. Láttunk már példát olyan igehelyre, melynek a zenetörténetben nincs kiterjedt hagyománya, és sokkal többet, mely mély nyomot hagyott abban. Ez utóbbiak közé tartozik az idézett Dávid (Kr.e. 1040? – 970)-zsoltár, de bizonyosra veszik, hogy a 10. versben emlegetett ellenség (Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?) Asszíria vagy Babilon, tehát a tényleges szerző nem Dávid.[5] A második idézet Szent Jeromos (347? – 420?) Vulgatájából való, a harmadik viszont azt mutatja, hogy az órómai pszaltérium (azaz a Karoling-kor előttről származó hagyományos római zsoltároskönyv[6]) kissé eltérő megszövegezést alkalmaz. Szent Beda Venerabilis (672 – 735) is erre a szövegre támaszkodik bibliamagyarázatában[7], és a zenei feldolgozások is inkább ehhez nyúlnak a barokkot megelőző korokban.
A zsidó ünnepkörben a zsoltár eléneklése az őszi nagyünnepek sorába tartozó nyolc napos sátoros ünnep (szukkót)[8] része.[9] A katolikus hagyomány a zsoltárt húsvét vigíliájához, a Feltámadás első ünnepléséhez köti.[10]
És hogy mi magyarázza a szarvas költői képét? A doctor gratiae (a kegyelem doktora), Szent Ágoston (354 – 430) nyomán egy másik egyháztanító, a jezsuita Bellarmin Szent Róbert bíboros (1542 – 1621) ezt „négyszeres okkal” támasztja alá. A szarvas mint a kígyók esküdt ellensége eleve jó hírnévnek örvend, másfelől a legmagasabb ormokra hág, ha vadász üldözi, továbbá természetes ösztönből magára veszi Pál apostol (5? – 67) intelmét a galatákhoz írt levél 6. verséből (egymás terhét hordozzátok)[11], és melegszívűen segíti bajba jutott vagy kifáradt társait. Mindeközben azonban maga is kimerül, és szomját óriási mennyiségű forrásvízzel csillapítja.
Nincs azonban az a kegyes magyarázat, amely számot tudna adni a zsoltár folytatásának szépségéről a zeneirodalomban. A számos példa közül négyet vizsgálunk meg közelebbről. 
A zenei reneszánsz betetőzője, Palestrina (1525 – 1594) 1564-ben vagy korábban írt nagyszabású motettasorozatot, melyet posztumusz adtak ki 1604-ben Motecta festorum totius anni cum communi sanctorum (A teljes év, benne a szentek közösségének ünnepeire írt motetták) címmel. Szinte pontosan ilyen címmel számos nagy, olykor több kötetes gyűjteményt adtak ki a késő reneszánsz és kora barokk korban. Victoriáét (1548? – 1611)[12] és Marenzióét (1553 – 1599)[13] 1585-ben, Paciottóét (1550 – 1614)[14] 1601-ben, Martini (1560 – 1626) és kortársa, Zannetti közös gyűjteményét[15] 1609-ben. Palestrina 57 motettáját két kötetbe rendezték, ezek közül a második könyv tizedik darabja a Sicut cervus.[16] Az a finom ízlés, amellyel Palestrina az Isten utáni vágyakozás borzongató szépségét megjeleníti, méltán tette motettáját egyik legismertebb művévé.


Johann Martin Gluiz (1620 – 1692)

Plawenn (1620? – 1682) méltatlanul elfelejtett, termékeny és a pompára és elmélyülésre egyaránt fogékony barokk szerző.[17] Johann Martin Gluiz bencés apátnak ajánlott gyűjteménye, a Sacrae nymphae duplicium aquarum in Dei, Deiparae et divorum laudes második kötete 1669-ban jelent meg. A cím magyarázata nem könnyű. Az emlegetett „két víz” (duplicium aquarum) egyike a Duna mellékfolyója, a Zwiefalten Aach, a másik ennek a mellékfolyója, a Kesselaach. Ezek táplálták Zwiefaltent, ahol Plawenn alkotott. A Szűzanyát az antikvitások iránti túlfűtött lelkesedésében a barokk gyakran emlegeti „szent nimfaként”, de ez itt egy még áttörtebb célzás.[18]

Zwiefalten Aach

A cím így A két folyó szent nimfái, amint Istent, az istenanyát és a szenteket dicsőítik. Ebben találjuk Plawenn felfogását a Quemadmodum desiderat cervusról, mely teljességgel nélkülözi Palestrina spirituális mélységét, de hűen tükrözi a „kis barokk” vonzalmát a leíró megjelenítéshez és az életvidámsághoz. Más kérdés, hogy a zeneművészetben egy szökellő szarvas földhöz ragadtabb, mint egy olyan, amelyik csak a lelkünkben sóvárog.


Buxtehude (1637 – 1707) életéről is keveset tudunk, még nemzetisége, azaz hogy német vagy dán volt-e, is vitatott. (Nyolc évet Helsingőrben is töltött.) Lübeckben 1703-ban Händel (1685 – 1759) és barátja, Mattheson (1681 – 1764) látogatták meg. Buxtehude lányára, Anna Margaretára (1669 – ?) egy pillantást vetni és úgy dönteni, nem fogadni el egy házasságkötés fejében az agg mester állását, egyiküknek sem okozott megerőltetést. Az állás öröklése vővé válásért nem volt szokatlan.

Maga Buxtehude is így lett orgonista Lübeckben: a nagy zeneszerző, Tunder (1614 – 1667?) lányát, aki szintén Anna Margarethe (1646 – ?) névre hallgatott. Buxtehude Anna Margaretáját aztán Schieferdecker (1679 – 1732) vette nőül, így elnyerve a patinás orgonista állást (akkori néven: Schöne Dienst, „szép szolgálat”).[19]

De meglátogatta Buxtehudét Telemann (1681 – 1767) is. Buxtehude kiválósága elvitathatatlan  orgonajátékban, zeneszerzésben és tanításban egyaránt. Bach (1685 – 1750) 1705-ben gyalogszerrel 200 mérföldet tett meg Lübeckbe Arnstadtból, hogy meghallgassa a messze földön híres mester orgonajátékát, majd 1705-1706-ban több hónapon át leckéket vett tőle. A Szűz Mária-templom orgonista állására neki is fájt a foga, de a nála 16 évvel idősebb leányhoz az ő foga sem fűlt.[20]
Buxtehude 1690-ben vagy korábban komponált Quemadmodum desiderat cervusa (BuxWV92)[21] hűen tükrözi az érzékeny, spirituális hajlamú, de az evilági szépségek iránt éppúgy fogékony mester tehetségét:


Példáink rövid sorában Händelé az utolsó. Már írtunk Chandos-anthemjeiről. A 11 anthem közül hírnévben az élen jár a hatodik (HWV251a-e). Az öt változat közül az első 1713-ból vagy korábbról való, egyben az első darab, amit Händel a Royal Chapel számára írt. Kettőt közülük Händel egyszerű orgona- és continuo-kísérettel látott el, és a végső változat az első után negyedszázaddal készült el.[22] Bár a zsoltárnak szebbnél-szebb „hivatalos” angol fordításai álltak rendelkezésére, a nyitó kórus megkomponálásához Händel mégsem ezek közül választott, hanem egy korabeli változatból, melynek feltehető írója Anna királynő (1665 – 1714) orvosa, John Arbuthnot (1667 – 1735).

As pants the hart for cooling streams,
so long my soul for thee O God.[23]

Amint a szarvas sóvárog hűs erekre,
Úgy vágyódik lelkem utánad, ó, Isten.

A kisebb zenés műfajoknál régi szokás, hogy kezdő szavaik alapján emlegessék, így ez az anthem az As pants the hart néven ismert világszerte. Olykor össze is tévesztik az hart, „szarvas” szót a hearttal („szív”)[24], de még sincs „szívünk” leiterjakabot kiáltani, annyira illik a mondandóhoz a tévesztett változat is (és az anthem negyedik számában különben is „előkerül” a heart is.)
Az orvossal Händel szívélyes kapcsolatban állt. Minden jel szerint ő ismertette meg a zeneszerzőt James Brydgesszel (1673 – 1744), Chandos későbbi első hercegével.
A záró kórust:

Put thy trust in God,
for I will praise him,

Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki

Zsolt.42:12

Händel tenorszólóra és kórusra írta. Chandosban összesen egy tenor állt a rendelkezésére[25], ezért a korhű előadók is engedményt tesznek a többi kórustételben, és nem mindössze egyetlen tenort szerepeltetnek, belátva, hogy az annak idején csak kényszermegoldás volt.


(Az írásra tisztelt N. barátom értő figyelemfelhívása ösztönzött.)


[1] https://www.mechon-mamre.org/p/pt/pt2642.htm

[2] quemadmodum desiderat cervus

[3] Sicut cervus desiderat

[4] http://biblia.hit.hu/bible/21/PS/42

[5] https://www.easyenglish.bible/psalms/psalm042-043-taw.htm

[6] A pszaltérium mibenléte és jelentősége

[7] Szent Beda Venerabilis és az órómai pszaltérium

[8] sátoros ünnep

[9] a sátoros ünnep és a 42. zsoltár

[10] a húsvéti vigília és a 42. zsoltár

[11] http://biblia.hit.hu/bible/21/GAL/6

[12] a Victoria-gyűjtemény

[13] a Marenzio-gyűjtemény

[14] a Pacciotto-gyűjtemény

[15] a Martini – Zannetti-gyűjtemény

[16] a Palestrina-gyűjtemény

[17] Plawenn művei

[18] Plawenn megzenésítése

[19] http://martynhancock.com/audiobux.html

[20] Buxtehude

[21] Buxtehude megzenésítése

[22] http://imslp.org/wiki/List_of_works_by_George_Frideric_Handel

[23] 6. Chandos-anthem

[24] https://www.jwpepper.com/As-Pants-the-Heart/3298024.item#/submit

[25] https://www.hyperion-records.co.uk/dc.asp?dc=D_CDA67926

Reklámok

2 responses to “Négy szarvas

  1. A mi Balassink szép parafrázisa

    Mint az szomjú szarvas, kit vadász rettentett,
    Hegyeken völgyeken széllel mind kergetett,
    Rí, leh, s alig vehet szegény lélegzetet,
    Keres kútfejeket.

    Úgy keres Úristen lelkem most tégedet,
    Szerte mind kiáltván az te szent nevedet,
    Szabadulására hogy onts kegyelmedet,
    Mint forrásfejedet.

    Ételem mert nincsen fohászkodás nélkül,
    Italom csak méreg keserű könyvemtűl,
    Midőn ily szót hallok én ellenségimtűl,
    Kiben lelkem elhűl,

    Mond: Te számkivetett, nyavolás megomlott,
    Amaz reménletted Istened most holott?
    Tőled immár régen talám elhasomlott,
    Hogy vagy ilyen romlott?

    Mely szó csak meg nem öl nagy szégyenletemben,
    Hogy kevél ellenség azt véti szememben,
    Kin elkeseredem, s ottan jut eszemben,
    Mint éltem helemben,

    Midőn nagy sereggel, zengéssel-bongással,
    Templomodban mentem szentelő áldással,
    Szintén az ajtódig, sok szép hangossággal,
    Oly nagy méltósággal!

    De te mindazáltal szomjú lelkem ne féll,
    Sőt régi uradban minden ellen reménll,
    Bízván kegyelmében, higgy és csendeszen éll,
    Gonoszt hozzá ne véll,

    Mert még megtéríti régi szerencsédet,
    Kiben virágoztat jókkal úgy tégedet,
    Tél után tavasszal mint az szép kerteket,
    Megáldja fejedet.

    Kiért mondasz te is neki dicséretet,
    Mint egy fülemile sok szép énekeket,
    Ámbár szenvedjek hát érte mindeneket,
    Nyellek sok bút s mérget,

    Csak legyen korosként lelkével mellettem,
    Hogy fájdalom miatt ne vesszen el éltem,
    Mint Jordán és Hermon fogyhatatlan hitem,
    Legyen erős lelkem.

    Mert ha tenger búsul parancsolatjára,
    Hát rám is ő ereszt bút bűnös fiára,
    támaszkodom azért jóakaratjára,
    Mint atyám karjára.

    Főképpen hogy tudom már hogy nemsokára
    Megkönyörül rajtam az bosszúságára,
    Az ki járt életem vesztére s kárára,
    Szégyenvallására.

    Kiért áldom őtet, erős kősziklámot,
    Csak ne hagyja fogyni el bizodalmomat.
    Mikor bosszantással gyújtják nyavolámot,
    Mint olajjal langot.

    Mondok: Csak ne kérdjék, hogy hol én Istenem?
    Mert mérgemben akkor nem tudok mit tennem,
    Hogy azzal terjesztik keservemet bennem,
    Kész volnék holt lennem.

    No azért elbágyadt lelkem te ne búsulj,
    Buzgó imádsággal sőt uradra burulj,
    Erős reménséggel csak ő hozzá szorulj,
    Tőle el ne fordulj!

    Kedvelik 2 ember

  2. Igen. Kifejezetten gyönyörű.
    Köszönöm!

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s