Mesék a must hasznáról és káráról

A musttal, különösen etimológiájával részletekbe menően már foglalkoztunk régebben, legutóbb az erjedése alapjait futottuk át, ezúttal id. Plinius (23 – 79) tanítását érintjük a mustról A természet históriája XXIII. könyvének 18. fejezetében.
Indokolt a „csak 18 éven felülieknek!” intéssel kezdenünk az összefoglalót a halálos veszedelmek sorát hordozó tanokról. Természetesen szelíd ismereteket is közöl, mint például a szín szerinti csoportosítást vagy azt, hogy nem mellékes, közönséges bort vagy aszúszerű szalmabort akarnak-e fejleszteni belőle. De elsősorban az egészségi hatásaira összpontosít. A hasra gyakorolt hatásával valamennyien találkoztunk, ezt id. Plinius sem hagyja szó nélkül. Az érrendszerre gyakorolt kedvező hatás felemlegetésével egyidejűleg arra figyelmeztet, hogy egy korttyal felhörpintve fürdő vétele után végzetes. Ide kívánkozik, hogy ugyanennek a könyvnek a 30. fejezetében, a Kr.e. I. században élt Papirius Fabianusra hivatkozva hasonló hatást tulajdonít a sapának. A sapa főzéssel egyharmadára bepárolt must. A sapa az indoeurópai sap-, „ízlelni” gyökből származik[1], akárcsak a mi német közvetítésű „szaft” szavunk[2]. Papirius Fabianus szerint a sapa a böjtölők életét veszélyezteti, ha fürdés után élnek vele.[3] (Természetesen megeshet, hogy valaki ilyen körülmények között éppen egy természetbúvár szeme láttára szenvedte el ezt a szörnyű sorsot. Semmiféle adat nem utal azonban arra, hogy az egyedi eset általánosítható lenne.) Id. Plinius sajnálatos módon ellenméregként javasolja ópium, gyomorban megaludt tej, a zellerfélék családjába tartozó bürök, a pillangósvirágúak családjába tartozó dárdahere (más néven pofaszárny[4]) és egyéb anyagok okozta mérgezések ellen olajjal elegyítve. Ám Antoine Laurent Apollinaire Fée (1789 – 1874) felhívja a figyelmet, hogy legalábbis a túladagolt ópium és a bürökmérgezés esetén az id. Plinius által javasolt gyógymód nemhogy nem használ, de árt is.
A leírásban szerepelnek bizonyos állatok, például a szalamandrafélék családja, melyek mérgező hatása ellen id. Plinius hasznosnak véli a mustot, és felsorol köztük két rovart is. Az egyik a lágybogárfélék családjába tartozó kőrisbogár (melybe már beleütköztünk), a másik a rejtélyes buprestis.[5] Ezzel a névvel id. Plinius a XXII. könyv 36. fejezetében egy növényt illet, melyet Kurt Polycarp Joachim Sprengel (1766 – 1833) és René Louiche Desfontaines (1750 – 1833) egybehangzóan a zellerfélék családjába tartozó kereklevelű buvákfűvel azonosít be (Fée ezt elvitatja, szerinte hiábavalóak az azonosítási kísérletek).

kereklevelű buvákfű

Bár Jean Hardouin (1646 – 1729) védelmébe igyekszik venni id. Pliniust (aki maga a görög szerzők látványos következetlenségére panaszkodik), a legvalószínűbb az, hogy ilyen nevű növény sosem volt, és id. Plinius esett valamiféle tévedés áldozatául.[6] A buprestis rovarként nem ismeretlen az ókori természettudományban. A II. században élt kappadókiai Haretaios is együtt említi a kőrisbogárral A heveny betegségek okai és tünetei című, sokáig elsöprő népszerűségű műve II. könyvének 10. fejezetében. Mint írja, mérgezésük esetén az epehólyag és a gyomor felfúvódása egyre rosszabbra fordul, és a halál nem tartóztatható fel sokáig.[7]
Az újkor a buprestist a díszbogarakkal azonosítja be: William Elford Leach (1791 – 1836) 1815-ben felállítja a díszbogárszerűek öregcsaládját (Buprestoidae), a díszbogárfélék családját (Buprestidae), a díszbogárformák alcsaládját (Buprestinae)[8], a díszbogárrokonúak nemzetségét (Buprestini), a díszbogárelődök (?) öregnemét (Buprestina), végül a díszbogarak nemét (Buprestis)[9], így, egymásba ágyazottan – hogy egy kicsit a taxonómia nyelvgyötrőibe is belekóstoljunk.

pompás díszbogár (könnyű pompázni, ha mérgezünk)

Mindamellett ha létezett ilyen nevű növény is, nevét ugyanonnan kaphatta, mint a buprestis. Az eredeti görög név, a βούπρηστις, buprestis ugyanis a βοῦς, bus, „ökör”, „marha” és a πρήθειν, prethein, „felfúvódni” szavak összetétele.[10] Haretaios kórisméje nyilvánvalóan nemcsak emberre, de állatokra is felállítható.


[1] https://en.wiktionary.org/wiki/sapa#Etymology_3

[2] https://en.wiktionary.org/wiki/Saft

[3] A természet históriája, XXIII / 30

[4] pofaszárny

[5] A természet históriája, XXIII / 18

[6] A természet históriája, XXII / 36

[7] A heveny betegségek okai és tünetei, II / 10

[8] díszbogarak: felső ág

[9] díszbogarak: alsó ág

[10] βούπρηστις

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s