Byrd és böjt

Amikor tegnapi rövid bevezetőnkben azt ígértük, ma Byrd (1543? – 1623) egyik „szent énekével” foglalkozunk, még azt a nehézséget sem említettük, hogy nem teljesen világos, egy vagy két műről van-e szó. Kétségtelen ugyanis, hogy az 1589-es, azaz a későbbi Cantiones sacrae (Szent énekek) két egymást követő, kifejezetten nagyböjti motettájáról van szó (a 21-es és a 22-es sorszámúakról)[1], de nemcsak a zenei rokonságuk szembeötlő: két egymást követő Ézsaiás-vers megzenésítései.

Bernhard Lauardus Duhm (1847 – 1928), amint erről már beszámoltunk, a XIX. század végén arra a következtetésre jut, hogy Ézsaiás könyvének ezt a szakaszát még csak nem is a „második” vagy Pszeudo-Ézsaiás, hanem egy harmadik próféta, Tritio- (vagy Trito-) Ézsaiás írta. Ezeket a fejezeteket a romos Jeruzsálem feletti bánat, egyben a bizakodás szövi át.
A két motetta, latin kezdetükkel a Ne irascaris Domine satis (Oh ne haragudjál Uram felettébb) és a Civitas sancti tui (Szentségednek városai) Byrd leggyakrabban előadott egyházzenei művei között szerepelnek. Szövegük:

8 Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.
9 Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné.

Ézs64[2]

Az igehely nem teljesen ismeretlen az egyházi zenében, de nagyon ritka. Az angol kora barokk (mely sokkal közelebb áll a reneszánszhoz, mint az érett barokkhoz) „társasági zenéjének” kiemelkedő alakjától, Lawestól (1602 – 1645) ismerünk egy posztumusz megjelent Ne irascaris Domine satist.[3]
A második részről, azaz a Civitas sancti tuiról tapintatosan úgy beszélnek, hogy Byrd az „inspirációt” az angol udvarnál alkotó Wilder (1500 – 1554) egy különösen közkedvelt motettájából[4] „merítette”. A „merítés” ténye mindenesetre nyilvánvaló, Byrd saját kezű másolata is fennmaradt 1575-ből.[5] A Wilder-darab, az Aspice, Domine szövegét ugyanakkor ő maga is megzenésítette, és ez szerepel is a Tallisszal (1505? – 1585) együtt 1575-ben kiadott Cantiones que ab argumento sacrae vocanturban (Szent témájúnak nevezett énekek). Megzenésítésének merész fordulatait sokszor elemzik.[6]

Nem szabad kevernünk egy más szövegű, de szintén ezzel a két szóval kezdődő Byrd-motettával a későbbi Cantiones sacrae-sorozatból. Ez utóbbi Báruk könyve II. fejezetének 16. versére épül (Tekints le most hajlékodból, Urunk).

Visszatérve a korábbi motetta kezdőmondatára:

Aspice, Domine, quia facta est desolata civitas plena divitiis, sedet in tristitia domina gentium; non est qui consoletur eam, nisi tu Deus.[7]

Lásd, Uram, egykor bővelkedő városod pusztasággá vált, szomorúságban ül, mely a népek felett uralkodott, nincs más ki megvigasztalja, csak Te, Isten.

Látható a szövegrészletek tematikus rokonsága. A veretes, prófétára valló szöveg azonban nem ószövetségi.  Ehhez tennünk kell egy rövid kitérőt.


a salisburyi Boldogságos Szűz-székesegyház

Szent Ozmund (†1099) és Richard Poore (†1237) szobrai (salisburyi Boldogságos Szűz-székesegyház)

Az ambiciózus Hódító Vilmos (1028 – 1087) sok egyéb reformja mellett az angol egyházi élet megújítását is céljául tűzte ki. Vele érkezett az akkor még laikus Szent Ozmund, Salisbury (latinul Sarum) leendő püspöke és kancellár, aki nemcsak lendületes templom-, könyvtár- és másolóműhely-építésbe kezdett, de egységessé tette egyházmegyéje istentiszteleti rendjét is. (Összeállításának, a Registernek kora XIII. századi változata maradt fenn.) Ilchesteri Richárd (†1188) winchesteri püspök két törvénytelen fia közül az idősebb Salisbury püspöke, Herbert Poore (†1217). A fiatalabb, Richard Poore durhami püspök nevéhez fűződik Szent Ozmund regiszterének hivatalossá tétele. Ez a Use of Salisbury, azaz a Sarumi Rítus[8], mely egészen a reformációig a brit templomi liturgia alapjául szolgált.[9] Biztosra vehetjük, hogy a Sarumi Rítus nagyböjti responzóriumaiban használt szöveget innen vette a „rekuzáns” (a reformálásnak „makacsul ellenálló”) Wilde és Byrd is, de nem vitás, hogy a szöveget a kontinensen is ismerték.[10]


Mondhatnánk, nem is akárhogy. Ellentétben Tritio-Ézsaiás versével ezt a szöveget számosan megzenésítették. Gombert (1495? – 1560?) komor feldolgozásáról[11] (az 1520-as évek végéről) azt mondják, a kor retteneteinek, például a sacco di Romának, Róma 1527-es kifosztásának lenyomata. Mint a korban szokás volt, egy-egy különösen ismert motetta dallamára misék tételeit építették rá (ezek a paródiamisék), így Morales (1500? – 1553) 1544-ben Rómában kiadott Missarum Liber primusának (A misék első könyve) négyszólamú második miséje Gombertnek erre a motettájára épül.[12]

Hasonló történt Jachet de Mantoue (1483 – 1559) ugyanerre a szövegre épülő motettájával.

Az ő művét Philippe de Monte (1521 – 1603) dolgozta fel[13] egy paródiamiséjében.[14]


[1] http://imslp.org/wiki/Ne_irascaris_Domine_(Byrd%2C_William)

[2] http://biblia.hit.hu/bible/21/ISA/64

[3] Lawes: Ne irascaris Domine satis

[4] https://d2vhizysjb6bpn.cloudfront.net/TOCC0198-cd-notes.pdf

[5] Wilder és Byrd

[6] Byrd: Aspice, Domine

[7] Aspice, Domine

[8] a Sarumi Rítus eredete

[9] http://lexikon.katolikus.hu/O/Ozmund.html

[10] Aspice, Doine a Sarumi Rítusban és a kontinensen,

[11] https://www.classicalarchives.com/album/747313018079.html

[12] https://moralesmassbook.bc.edu/aspice-domine/

[13] Philippe de Monte és Jachet de Mantoue

[14] Philippe de Monte-művek

3 responses to “Byrd és böjt

  1. Visszajelzés: A szent zene áradata a reneszánsz Angliában | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Négy szarvas | SUNYIVERZUM

  3. Visszajelzés: Tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s