Abaris nyila

A nagy Nyíl útján, meg nem állva,
Hitesen és szerelmesen,
Förtelmeit egy rövid Mának
Nézze túl a szemem.

Ady Endre (1877 – 1919): Új s új lovat (1914-15)[1]

A nagy Nyíl, mely ki-kilövi alólunk a lovakat, mégis irányt szab nekünk, az élet maga, melyet, Søren Aabye Kierkegaard (1813 – 1855) szavával, előrefele élünk, de csak visszafele érthetjük meg[2].
Kierkegaard kutatói sokat megtudnak a filozófus nem kiadásra szánt munkafüzeteiből, melyekben a nagy művek vázlatai, előmunkálatai is helyet kaptak. Kierkegaard jegyzetfüzetekbe dolgozott, melyek címlapjára kettőzött nyomtatott betűket írt. Dánul ezeket Journalenekenek mondják, ami annyit tesz, „feljegyzések” vagy „jegyzetfüzet”, és az angolszász irodalomra hull a leiterjakab szégyene, amikor ezt angolra Journalsként (kvázi „folyóirat”) fordítják. Ezek egyikében találjuk a következőt:

Naar man har een Tanke, men en uendelig, da kan man bæres af den hele Livet igjennem, let og flyvende, ligesom Hyperboræeren Abaris, der baaret af en Piil, bereiste hele Verden
Herodot IV, 36

JJ32[3]

Egy embert, akinek egyetlen gondolata van, de az végtelen, az végigviheti őt egész életén át, könnyen és gyorsan, akár csak a hüperboreaszi Abaris, aki egy nyílon hatolt végig a Földön.
Herodotos IV / 36

Három lehetőség bontakozik ki. Kierkegaard vagy nem nézte meg a hivatkozott helyet, vagy megnézte és félreértette, vagy Herodotos (Kr.e. 484? – 425) szavai keverednek benne egyéb olvasmányélményeivel. A Történelem idézett helyén ugyanis ez áll:

Mindezt a sokat mondtam el a hüperboreasziakról, és legyen ennyi elég; ennek megfelelően aztán nem is mesélem el Abaris mítoszát, aki állítólag hüperboreaszi volt, és nyilát végigvitte a világon, miközben nem vett ételt magához.[4]

Herodotos szerint tehát Abaris vitte a nyilat és nem megfordítva. Nem jelentős a különbség, de ki kell elégítsük feltámadt érdeklődésünket Abaris és mítosza iránt.


Kezdjük mindjárt származási helyével. A messzi Észak Hüperboreasz nevű csodaföldjének neve annyit tesz mint „Boreason túli”. Mint már tárgyaltuk, Маkszimilian Romanovics Faszmer (Max Julius Friedrich Vasmer, 1886 – 1962) szerint az indoeurópai eredetű előszláv gora, „hegy” lehet az alapja a görög βορέᾱς, boreas, „északi szél”, és istene, Boreas nevének.[5] Hüperboreaszt délről a Rhipaion-hegység határolja. Vannak, akik felteszik, hogy ez a hegység a Kárpátok[6], de a terebélyes vita nem zárult le a hegység tényleges elhelyezkedéséről[7]. Csúcsait az aranyat bányászó és őrző griffek és a velük hadakozó egyszemű arimaszpok lakták. Róluk a minap már beszámoltunk. Mint Richard Leviton emlékeztet rá, az ógörögök tudomása szerint Apollon napisten a Hüperboreaszon töltötte az év felét.[8] Ez azonban túl szép teljesítmény lett volna még a kiművelt természettudós görögöktől is, így bizonyos óvatosság indokolt a hivatkozást nem adó Leviton-kijelentéssel szemben (mely másutt is fel-felbukkan, de antik forrásokban nem lelni nyomára). Hüperboreasz hosszú életű, fennkölt népe nem ismeri a háborút, a mindennapos robotot, a betegséget és az öregkor nyűgeit. Teokráciáját Apollon három papja, Boreas három fia, a boreádok uralják. A boldog nép istenüket örökös ünneppel, dallal és tánccal köszönti. Kedvét lelte bennük az odalátogató hős Perseus is. Mi több, a Zeus dicsőítésére szánt Olimpiai Játékok megalapítása előtt Zeusz fia, vagy a vele később azonosított[9] Herakles Daktylos onnan hozott szent olajágat a szertartáshoz.[10] A hüperboreasziak a világ folyását fennkölten, harag nélkül figyelők, egyben jóindulattal, de kíméletlen következetességgel változtatni akarók jelképei is lettek, így Nietzsche (1844 – 1900) 1888-ban írt (de ép elméjének elvesztése és a művet övező viták miatt csak 1895-ben megjelent) Antikrisztusa rögtön ezekkel a szavakkal indul:

– Nézzünk szembe önmagunkkal! Hyperboreioszok vagyunk – , elég jól tudjuk, mily messzi távolban élünk. „Sem szárazföldön, sem tengeren nem fogod megtalálni a hyperboreioszokhoz vezető utat”: ezt már Pindarosz tudta rólunk. Túl Északon, túl a jégen, túl a halálon – a mi életünk, a mi boldogságunk…

Majd nemsokára, a 7. szakasz végén:

Itt orvosnak kell lenni, itt könyörtelennek kell lenni, itt használni kell a szikét – ez a mi dolgunk, ez a formája a mi emberszeretetünknek, ez által vagyunk mi filozófusok, mi hyperboreioszok! – – –

Csejtei Dezső fordítása (1993)[11]

Nietzsche a hüperboreasziakról sokszor író Pindaros (Kr.e. 522? – 438?) következő soraira utal:

Vízre is hiába szállsz, lábaid se visznek el
Bűvös útjaira a Boreason túl sereglőknek.

X. püthói óda (Kr.e. 498)[12]


Népük két varázserejű férfiút termett, egyikük Samolxis (vagy Zalmoxis), a géta Gebeleisis papja, de nála is jelesebb négy-öt emberöltővel korábbról Abaris. Mindkettejüket szentként tisztelték a szittya népek.
Thuróczi János (1435? – 1489?) is, Bonfini Antal (1427? – 1505?) is nemhogy az „avar” szóból vezeti le Abaris nevét, de létező, avar törzsbeli személynek is tartja.[13] Ám amikor Bonfini A magyar történelem tizedei I. könyvében (Kulcsár Péter fordításában) úgy ír, Abaris, aki az avaroktól, a hunok szövetségeseitől származott[14], bizonyosan téved. Két avar nép van ugyanis. A Belső-Ázsiából a VI-VII. században a Balkánra zúduló, feltehetőleg türk nyelvű pannóniai avar nép csak a VI. század közepe táján kerülhetett kapcsolatba az ősi kaukázusi avarokkal, akikkel Abaris neve egyáltalán kapcsolatba hozható lenne.

Avar lány népviseletben. Dagesztán, 1883

A kaukázusi avarokról a történetírás először a kaukázusi albánok által tömörített huszonhat törzs egyikeként emlékezik meg. Perzsa meghódításukat követően 453-ban[15] a kivált kaukázusi avarok a mai Dagesztán területén Sarir („Trónus”) néven keresztény kanátust alapítottak[16]. Első uralkodójuk Avar volt, a nép nevét innen származtatják. Érdemes megemlítenünk, hogy a balkáni avarok neve a türkben „vándorlót”, így „szabadot” jelent[17], míg a kaukázusi avar nép magára alkalmazott ma’arulal szava annyit tesz, „hegylakó”[18]. (Az utóbbi etimológiát azonban vitatják.[19]) A XII. században a keresztény állam megszűnt és az ország iszlamizálódott[20], de ez nem jelenti katonai erejének megroppanását. A „világhódító” Timur Lenk (1336 – 1405) sem bírt velük, óriási vérveszteséggel távoznia kellett birodalmukból.[21] Az avarok a mai Dagesztán büszke népcsoportja. 830 ezres lélekszámukkal Dagesztán legnagyobb népcsoportja.[22]


A hüperboreaszi Abaris tehát ha avar egyáltalán, csakis kaukázusi avar lehet. Alakjához különféle regényes történetet fűzött az ókor. Iamblikhos (245? – 330?) a Pythagoras élete XIX. könyvében azt írja róla, Pythagorast (Kr.e. 570? – 495) is felkereste. Ekkor már élemedett korú volt, Pythagoras nem is látta volna méltónak versengeni vele, így a tudomány igazságai helyett a lélekéibe igyekezett Abarist bevonni, aki neki ajándékozta híres nyilát, mely hosszú útján ugyancsak segítségére szolgát. Amikor ugyanis vizekhez, hegyekhez, ingoványokhoz ért, a nyílvessző hordozta őt, és távol tartotta tőle a betegségeket, bántó szélfúvást és szellemeket.[23] (Iamblikhos feljegyzése hasznos adalék a „ki kit hordoz”-vitához.) A Tarka történetek II. könyve XXVI. fejezetében Claudius Aelianus (170? – 235?) azt írja, Aristoteles (Kr.e. 384 – 322) szerint a krotoniak Pythagorast a hyperboreasi Apollonnak nevezték.[24] Egyik leírást sem találjuk magánál Aristotelesnél, de Walter Burkert (1931 – 2015) feltételezi, hogy mindkettő tőle származik.[25] Szicíliai Diodoros (Sikeliotes, Kr.e. 90? – 27?) Könyvtár című műve II. könyve 47. fejezetének 4. szakaszában arról ír, Abaris viszonozta a görögök Hyperboreaszban tett látogatását, és biztosította a delosiakat jóakaratukról.[26] Strabon (Kr.e. 64? – Kr.u. 24?), az egyik legnagyobb görög geográfus főműve, a Γεωγραφικά ὑπομνήματα, Geografika hypomnemata, azaz Földrajzi feljegyzések VII. könyve III. fejezetében azt mondja, Abaris és más hasonló férfiak tisztességes hírnévnek örvendtek a görögök körében, mert olyan magatartást tanúsítottak, melyet az elégedettség, a takarékosság és az igazságosság jellemez.[27] Pausanias Periegetes („Leíró”, 110? – 180?) Görögország leírása című műve III. könyve 13. fejezetének 2. szakaszában arról számol be, hogy egyesek szerint a spártaiak Megváltó Szűz-templomát a Hüperboreaszból érkezett Abaris emelte.[28] A X. század második felében keletkezett, de későbbi betoldásokat is tartalmaz a bizánci Suda-lexikon, mely meglepően részletes címszóban ír Abarisról. Szittyának mondja, több írásos művét is említi, még apja nevét is tudni véli (Seuthes). A harmadik Olimpiára követségbe küldték. (Erre Kr.e. 768-ban került sor, azaz valóban idős lehetett, amikor erre bő 250 évvel később Pythagorasszal találkozott.) Mi több, mint megtudjuk, Nazianzi Szent Gergely (329 – 390) konstantinápolyi pátriárka Kaisareai Nagy Szent Vazul püspök (329? – 379) epitáfiumán is említi Abarist. Ámde, anélkül hogy utalnának Abaris avar eredetére, egyszer csak egy, a szócikkhez fűzött jegyzetben azt találjuk, az avarok (természetesen a pannóniai avarok) csúnyán elbántak a bolgárokkal, részletekért forduljunk a Bulgária címszóhoz.[29] (Biztosra vehetjük, hogy a görögségnek észak felé is kiterjedt kereskedelmi és diplomáciai kapcsolataik voltak, de mégis az derül ki, a tér és az idő roppant távlatait még ők sem tudták hűen feldolgozni leírásaikban.)
Neues mythologisches Wörterbuch: für studirende Jünglinge (Új mitológiai lexikon a tanulóifjúságnak) című, 1821-ben megjelent műve 1. kötetében Paul Friedrich Achat Nitsch (1754 – 1794) az Abaris címszó alatt Jean-Baptiste-Gaspard d’Ansse de Villoisonra (1750 – 1805) hivatkozva megemlíti Eudokia Makrembolitissa (1021 – 1096) bizánci császárnő feljegyzéseit, aki Abarisról szólva azt írja, a honfitársait sújtó éhínség ellen görög földön tanácsot kért Apollontól, akinek áldozatot mutatott be, és ekkor kapta tőle az isteni jelképet, a nyilat.[30] Találkoznak a motívumok, azaz az éhezés, Apollon, a nyíl és a görög utazás.
Abaris, mint minden becsületes mitikus figura, rövid célzásokban is számos alkalommal feltűnik az ókor irodalmában. Platon (Kr.e. 427 – 347) a Kharmidészben tréfásan ezt mondja:

Ha ugyanis mint Kritiasz mondja megvan már benned a bölcs józanság, és kellően józan vagy, akkor nincs semmi szükséged sem Zalmoxisz, sem a hüperboreosz Abarisz ráolvasásaira, hanem egyenesen oda kell adnom neked a fejfájás elleni orvosságot.

Papp János fordítása[31]

Plutarkhos (46? – 127?) a költészet iránt fogékony ifjúságot arra inti, ne szégyelljenek mesés történetekből, például Abariséból ihletet meríteni, mert azokban nemcsak élvezetet lelnek, de ihletet is tudnak meríteni belőlük.[32]
Abaris alakja hasonlóan jelenik meg Vergiliusnál (Kr.e. 70 – Kr.e. 19) és Ovidiusnál (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?): mindkettejüknek csak a név csengésére van szüksége. Az Aeneis IX. énekének nagy csatajelenetében ezt olvassuk:

S Euryalus se pihen; leterít tüzes indulatában,
Útján, névtelen embert is sokat, így a gyanútlan
Fádust, Herbésust, azután Rhoetust Abarisszal.

Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[33]

Az Átváltozások V. könyvében Ovidius így ír:

Perseus nem sarlós karddal kaszabolta le: szörnyű
súlyú borkeverőt, mely számos domboru képpel
díszelgett, fölemelt két kézzel, s dobta a roppant
terhet rá egyenest: rőt vérét hányta a férfi,
hullt le hanyatt, s már haldokoló feje verte a földet.
Majd leteríti Semiramis-ős-vérű Polydegmont,
Caucasuson született Abarist, Sperchionidest is,
hősi Lycetust, nyíratlanhaju hősi Helixet,
véle Clytust, Phlegyast; s a halókat talpa tapossa.

Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[34]

Abaris alakját az arimaszpokkal összehozza a földrajzi közelségük, de a rokon hangzású abarimonokkal nincs kimutatható kapcsolata.


Talán nem esünk túlzásba, ha Abaris alakjának legszebb művészeti emlékét Rameau (1683 – 1764) utolsó operájában, az 1763-ban vagy korábban komponált Abaris ou Les Boréades-ban látjuk (Abaris, avagy A boreádok, RCT31). Az 1770-es Lille-i bemutatót a szerző már nem érte meg. A librettó Abaris mítoszához lazán kapcsolódik, írójában csak valószínűsítik Louis de Cahusacot (1706 – 1759).[35]

  • és a dallam ősformája 1728-ból:


[1] Új s új lovat

[2] https://voices.no/index.php/voices/article/view/712/596

[3] JJ

[4] Történelem IV / 36

[5] https://en.wiktionary.org/wiki/Reconstruction:Proto-Slavic/gora

[6] https://xissufotoday.space/2016/06/one-eyed-people-from-the-north/

[7] a Rhipaion-hegység

[8] Apollon Hüperboreaszon

[9] http://www.theoi.com/Georgikos/DaktylosHerakles.html

[10] http://www.theoi.com/Phylos/Hyperborea.html

[11] https://moly.hu/system/covers/big/covers_256963.jpg?1395463046

[12] X. püthói óda

[13] Szittya szentek

[14] http://www.balassikiado.hu/BB/netre/html/bonfini.html#d0e39

[15] Sarir kanátus

[16] Sarir mint Trónus

[17] avar mint vándorló

[18] ma’arulal mint hegylakó

[19] ma’arulal: mégsem hegylakó?

[20] http://www.newworldencyclopedia.org/entry/Dagestan

[21] kaukázusi avarok

[22] 830 ezer kaukázusi avar Dagesztánban

[23] https://topostext.org/work.php?work_id=487#19.90

[24] Tarka történetek II / XXVI

[25] https://plato.stanford.edu/entries/pythagoras/

[26] https://topostext.org/work.php?work_id=133#2.47.4

[27] Földrajzi feljegyzések, VII / III

[28] Pausanias Periegetes művei

[29] Suda-lexikon

[30] Neues mythologisches Wörterbuch: für studirende Jünglinge

[31] Kharmidész

[32] Plutarkhos tanácsa

[33] Aeneis IX

[34] Átváltozások V

[35] Boreádok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s