Könnyű klasszikus műfajokról

Az ifjú Haydn (1732 – 1809) szimfónia előtti korszakában számtalan divertimentót komponált. A szó az olasz divertire, „szórakoztatni” szóból származik, az pedig a latin diverteréből, melynek jelentése „elterelni”.[1] Ez a szórakozás és szórakozottság, azaz „elterelt figyelem” mély lelki kapcsolatára utal. Az első ismert divertimentót Grossi (1634? – 1688) írta 1681-ben, és meg is magyarázza, hogy olyan szórakoztató zenéről van itt szó, melyet szobákban adnak elő (ez a „kamarazene” szó magyarázata is), illetve asztali felszolgálások alkalmával – ebből pedig a Tafelmusik, asztali zene műfaja ered, melynek leghíresebb képviselője Telemann (1681 – 1767).

Az idézett mű Händel (1685 – 1750) fantáziáját is megmozgatta:

De erről itt és most csak zárójelben.
Amikor Haydn divertimentóit a barokkban látják gyökerezni[2], leginkább éppen Telemann hatását kell észrevegyük. A divertimentón kiterjesztően különféle szórakoztató zenei műfajokat érthetünk, mely például magába foglalja a Feld-Parthie-t (Feldparthie, Feldpartita). Maga a partita mint műfaj félreértés szülötte. Froberger (1616 – 1667) 1695-ben adta közre Diverse curiose e rarissime Partite di Toccate, Ricercate, Caprici e Fantasie, &tc.; per gli amatori di cembali, organi, e istrumenti (Különféle toccaták, ricercarok, capricciók, fantáziák stb. kimunkált és legkivételesebb sora a csembalók, orgonák és egyéb hangszerek művelői számára) című csembalómű-sorozatát.[3]

A megnevezésbeli Partitét az addig nem létező „partita” szó többes számának vélték, önálló műfajnak, mely így, utalva a szó tényleges értelmére, valóban a szvithez („egymásra következéshez”) hasonló önálló műfajjá fejlődött.[4] Kétség sem férhet hozzá, hogy Bach (1685 – 1750) lett a legnagyobb mestere:

Maga a Feld-Parthie „terepen előadott” partitát, azaz katonazenekari „sorozatot” jelent.[5] A műfaj, hasonlóan a népi táncok belépéséhez a „fentebb stíl” világába, kifinomult, és fúvós hangszereken előadott divertimentókat is értettek rajta.[6] Haydn hat kései, 1782-es kedves darabbal (HobII:41-46) képviseli a műfajt.[7] Ezek közül a leghíresebbet, a HobII:46-os B-dúrt, melynek második tételét Szent Antal (1195 – 1231)-korálnak is nevezik (és nem tisztázott, Haydntól származik-e[8]), mint kiderült, nem ő, hanem tanítványa, Pleyel (1757 – 1831) szerezte.[9] (Szerzőségi vitát már láttunk a két nagy komponista között.)

A dallamot Brahms 1873-ban komponált (zenekari: op.56a, kétzongorás: op.56b) változatai tették halhatatlanná. Címe kissé megtévesztő (Változatok egy Haydn-témára):

A divertimentóval rokon műfajról, a szerenádról, és eredetéről már megemlékeztünk.
Egy másik, ezeknél, mondhatni, ritkább műfaj a cassatió (magyar nyelven, furcsa módon, így írjuk az eredeti cassatio szót). Haydn különféle kiadású műjegyzékeit tanulmányozva egymásnak ellentmondó darabszámaival találkozunk, érthető módon, hiszen nehéz a pontos elkülönítés, nem is beszélve arról, hogy a jegyzékekben gyakran keveredik az összeállítás és a műfaj szerinti kategorizálás szempontja. Mindamellett Haydn című, 1902-es monográfiája III. fejezetében James Cuthbert Hadden (1861 – 1914) túlzásba esik, amikor az eisenstadti, 1761 és 66 között komponált, lenyűgöző nagyságú barytonos kamarazenei termésből nem kevesebbet mint tizenhetet cassatiónak minősít.[10] Mindamellett a fiatal Haydn hozzájárulása a műfajhoz valóban grandiózus, ha ilyen „ledér” műfajjal kapcsolatban használhatjuk ezt a szót. Mindenesetre kitűnő szimfónia-előtanulmányok.

Nem lenne igazságos Haydn fiatalon, de mégsem gyerekfővel komponált darabjainak komplexitását és életvidámságát összehasonlítani a tizenhárom éves Mozart (1756 – 1791) azonos műfajú műveivel egybevetni, de Mozart, akinek életművében a könnyed szórakoztatás nagyobb súllyal van jelen, mint nagy elődjéében, hasznát vehette, hogy kis korától foglalkozott cassatiókkal.

Látjuk ezt egy későbbi, nagyszabású remekművében a műfaj területén. Atyja, Leopold Mozart (1719 – 1787) mindig súlyt helyezett arra, hogy jó családi viszonyt tápláljon potenciális vagy tényleges főúri támogatókkal. Ilyen volt a Lodron család is. Georg Anton Felix von Arco gróf (1705 – 1792) bajor főkamarás és Maria Josepha Victoria zu Hardegg auf Glatz und im Machlande grófnő (1710 – 1775) leányát, Antonia Maria Josepha von Arcót (1738 – 1788) Ernst Maria Joseph Johann Nepomuk zu Lodron-Laterano gróf (1716 – 1779) vette nőül. (Őt a Mozart család a rövidség kedvéért csak Pocak grófnak nevezte.[11]) Lodron grófné, valamint két lánya, Maria Anna Aloysia von Lodron (1763? – 1804?) és Maria Giuseppina von Lodron (1764 – ?)[12] számára komponálta Mozart 1776-ban a három zongorára írt Lodron-koncertet (K242), melyet kétzongorás alakjában is ismerjük: Mozart 1780-ban a legkönnyebb szólamot rutinosan beolvasztotta a másik kettőbe.[13]

1776-ban Mozart komponált a grófnénak egy vonósnégyesre és két kürtre írt F-dúr divertimentót (K247):

Ezt a divertimentót így 1. Lodroni éji zenének (Lodronische Nachtmusik) is nevezik, míg az általunk ezúttal vizsgálandót 2. Lodroni éji zenének.[14] 1777-ben Mozart Münchenben járt, ahol Ferdinand Joseph Maria von Salern (1718 – 1805) gróf palotájában Haydn művei mellett előadták a Lodron grófnénak ajánlott, az előző évben írt művel azonos hangszeres összeállítású B-dúr divertimentóját (K287/271b), a kamaradivertimentók műfajának kiemelkedő, nagyszabású darabját.
Ez utóbbi előadásában részt vett Tartini (1692 – 1770) tanítványához, név szerint, Ludwig Schiedermair (1876 – 1957) kutatásai szerint, Charles-Albert Dupreille-hez (1728 – 1796), a müncheni udvari zenekar hegedűséhez Mozart nagy reményeket fűzött, de keservesen csalódnia kellett. Ő maga azonban a divertimentóban, melyet cassatiónak nevezett, olyan briliánsan hegedült, hogy erről így nyilatkozott:

Nagyot nézett mindenki. Úgy játszottam, mintha egész Európa legnagyobb hegedűse lennék.[15]

A szelíd, variációs tétel témája egy korabeli, népszerű dal, a Heißa, hurtig, ich bin Hans und bin ohne Sorge (Frissen, fürgén, Jankó vagyok, gond egy szál se’), és gondos megfigyelők a Hans (Johannes) nevet észre is vehetik Lodron grófné fent türelmesen végigsorolt nevű férje keresztnevei között.[16]

A mű legfigyelemreméltóbb tétele a Finale. Az „ijesztően” komolykodó (polgárpukkasztóan műfajidegen) Andante bevezetőt kirobbanóan életvidám Allegro molto követi. Ez a megoldás a bécsi klasszikusok kedvenc „meglepetés”-effektusai között szerepel.

A téma itt is egy Alsó-Ausztria- és Bajorország-szerte ma is népszerű népdal, a D’Bäurin hat d’Katz verlorn (Komámasszony e’vesztette a macskát – a nem nehezen végigkövethető történet csattanójaként a macska mindközönségesen csak az egerekre felügyelt[17]).

Felmerült, hogy Mozart a dalt egy énekes kvartettben is feldolgozta (KAnh188). Mai napság megkérdőjelezik Mozart szerzőségét ebben a lényegesen alacsonyabb „feldolgozottságú” műben.[18]

De most egy meglepő fordulattal visszakanyarodunk Haydnhoz. Ugyanezt a melódiát ugyanis ő is feldolgozta egy méltán népszerű művében, az 1789-ben komponált, Capriccio néven ismert op.58-as C-dúr fantáziában (HobXVII:4):

Kiadójának, Carlo Artariának (1747 – 1808) így ír róla:

A derű egy órájában (bei launiger Stunde) végbevittem egy Capricciót fortepianóra, melynek zamata, egyedisége és különleges felépítése nem fogja elkerülni se a műértők, se a műkedvelők elismerését… Egy kissé hosszú ugyan, de a legkevésbé sem bonyolult előadni.

Ízlelgessük egy kicsit, anélkül, hogy egy kiadónak írt, (ön-) prókátori véleménynek olyan jelentőséget tulajdonítanánk, mellyel nem bír. Rögtön az indítás, mellyel biztosítja üzletfelét arról, mennyire lezserül (azaz: ihletetten) komponált, ősi fordulat, és még sokáig így is marad. Mást ne mondjunk, Nietzsche (1844 – 1900) is többször alkalmazza. A „műértőkre és műkedvelőkre” tett ravasz kitétel Carl Philipp Emanuel Bach (1714 – 1788) Für Kenner und Liebhaber (Műértőknek és műkedvelőknek) alcímmel ellátott billentyűs sorozatára utal, melyet Haydn egy évvel korábban rendelt meg a kiadótól.[19] A Bach-fiú és Haydn billentyűs zenéje között különben is érződik rokonság.[20]
A végére marad a cassatió szóeredete. Pesson Gérard tömören foglalja össze a két vitában álló nézetet. Minthogy gyakran adták záródarabként (például fenti példánkban, Salern gróf házában), és ilyenformán eredhet az olasz cassazione szóból. Az indoeurópai kes-, „vágni” gyökből származik a latin cassus, „üres”, „hiábavaló”[21], erre támaszkodik az olasz szó, melynek eredeti jelentése „érvényteleníteni”, jogi értelemben „semmíteni” (ma már természetesen a cassatiót is így mondják)[22]. Azaz a „véget vetéssel” állna fogalmi kapcsolatban.

a francia Cour de Cassationnak, azaz semmítőszéknek otthont adó épület Párizsban

Más vélemények szerint azonban a gassatimgehen, „utcán vonulni” kifejezésből ered és így éjjeli szerenádokra utal.[23] Az utóbbi véleményeket támasztja alá, hogy Praetorius (1571 – 1621) a nagyszabású Syntagma Musicum (A zene felépítése) 1618-ban megjelent III. kötetében, a Termini musiciben (Zenei szakkifejezések) teljes egyértelműséggel a Gassaten szóval illeti a szerenádhoz hasonló műfajú műveket.  (A Gasse, „utca” névből ered a Gassenhauer, „utcai zene”, „sláger” is.)[24]


Grossi divertimentója egyértelműen „beltéri”, szobai zene; főbb rokonai vagy leágazásai, a Feld-Parthie, a szerenád és a cassatió tehát eredetileg mind-mind szabadtériek.


[1] https://en.wiktionary.org/wiki/divertimento

[2] http://bis.se/label/bis/haydn-the-complete-early-divertimenti-5

[3] Froberger és a partita

[4] partita

[5] Feld-Parthie

[6] Feld-Parthie mint fúvós divertimento

[7] http://imslp.org/wiki/6_Feldparthien,_Hob.II.41-46_(Haydn,_Joseph)

[8] https://www.alfred.com/st-anthony-chorale/p/81-WWE16119/

[9] B-dúr Feld-Parthie

[10] Haydn barytonos cassatiói

[11] Pocak gróf…

[12] …és családja

[13] Lodron-koncert

[14] 1. Lodroni éji zene

[15] Mozart legérettebb cassatiója

[16] Frissen, fürgén, gróf úr!

[17] D’Bäurin hat d’Katz verlorn

[18] https://www.klassika.info/Komponisten/Mozart/wv_wvz1.html

[19] http://www.popflock.com/learn?s=Fantasia_in_C_major_(Haydn)

[20] Capriccio

[21] https://en.wiktionary.org/wiki/cassus#Latin

[22] https://en.wiktionary.org/wiki/cassazione

[23] https://www.henry-lemoine.com/en/catalogue/fiche/28017

[24] Gassaten

Reklámok

3 responses to “Könnyű klasszikus műfajokról

  1. Visszajelzés: Nehéz futam | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Urio hallgatása közben | SUNYIVERZUM

  3. Visszajelzés: Újabb Mozart-rejtély: egy hegedűverseny | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s