Beethoven dallama: a nép adta vagy a nép kapta?

Beethoven (1770 – 1827) 1799-ben elkezdett és 1800-ra befejezett, az utolsó római császárnénak, Nápolyi és Szicíliai Mária Teréziának (1772 – 1807) ajánlott op.20-as Szeptettjét már többször is emlegettük. Az op.21-es Első szimfóniával együtt mutatták be a Bécsi Udvari Színházban 1802-ben. A mű akkora népszerűségre tett szert, hogy az már aggasztotta Beethovent, aki különben is hajlott rá, hogy korábbi kompozícióit (melyeket a kritika „bezzeg”-művekként igyekezett felmutatni) „elavultnak” érezze. „Átkozott darab! Bárcsak el lehetne égetni!” – fakadt ki.[1] Az Első szimfónia „párdarabja” abban az értelemben, hogy míg a szimfónia az elkülönülés és a győzelmes, új utak nyitásának mintadarabja, addig a „problémamentes” Szeptett, ha nem is hangvételében, de szándékában – felhőtlen szórakozást, boldogságot, Nietzsche (1844 – 1900) kifejezésével „déli pihenőt” adni – a bécsi Unterhaltungban akkora jártasságú nagymesterek, mint Haydn (1732 – 1809) és Mozart (1756 – 1791) nyomdokait követi. A mű növekvő népszerűségét jellemzi, hogy Rudolf főherceg (1788 – 1831) intézője, a klarinéton jól játszó Ferdinand Troyer (1780 –  1851) gróf kifejezetten arra ad Schubertnek (1797 – 1828) megbízást, hogy Beethoven Szeptettjéhez hasonló összeállítású kamaraművet komponáljon. A művel Schubert 1824. március 1-jére készül el, ám az nem szeptett, hanem oktett lett (F-dúr, op.166 D803), amit elő is adtak a gróf otthonában, méghozzá több olyan muzsikussal, aki Beethoven Szeptettjének 1802-es bemutatásakor is játszott.[2] Schubert méltatlannak érezte volna, ha az általa csodált Beethoven hangszerösszeállítását lemásolja, ezért az eredeti együtteshez (klarinét, kürt, fagott, hegedű, brácsa, gordonka, nagybőgő) még egy hegedűt tett hozzá. Kamarazenei termésének egyik legnagyszerűbb darabja lett az eredmény (mely már többre tart igényt, mint felhőtlen szórakoztatásra).

Ferdinand Ries (1784 – 1838), Beethoven tanítványa úgy tudja, Beethoven kvintetté is átírta a művet, ám maga Beethoven 1802-ben a Wiener Zeitungban (Bécsi Újság) nyilvánosan cáfolja, melyben felrója, hogy az Esz-dúr ötös nem az ő munkája, azt a Szeptettből az ő hozzájárulása nélkül, de nevében adták ki Lipcsében. Egy másik kvintett ellen is felemeli a hangját, melyet „egy szimfóniájából” írtak át illegitim módon Bécsben, és a hangneméből (C-dúr) arra következtethetünk, az az Első (az op.36-os D-dúr Második szimfónia ősbemutatójára csak egy évvel később került sor). Természetesen azt is hozzáteszi, ravasz promócióval, hogy nemsokára előrukkol a saját C-dúr vonósötösével (op.29).[3] Ugyanakkor Beethoven mégiscsak készít egy trióátiratot a Szeptettből, még amikor nem tagadta meg, 1803-ban.[4] A felső szólamot ad libitum klarinétra vagy hegedűre írta, melyet gordonka- és zongoraszólam támogat meg. A trió „háladarab” új orvosának, Johann Adam Schmidtnek (1759 – 1809). A doktor, aki annak rendje és módja szerint a darabbal együtt annak egy éves jogait is megkapta, tisztességes hegedűjátékos volt, leánya zongorázott.[5]

Hogy a kép még bonyolultabb legyen: Beethoven évekkel korábban, feltehetőleg 1796-ban Prágában egy főúri zenekedvelő számára komponált op. 49 Nr.2-es G-dúr szonátája II., Tempo di Menuetto tételének témája

megegyezik[6] a Szeptett III., szintén Tempo di Menuetto jelzésű tételéével. (Mindkét tétel az alaphangnemben íródott, azaz itt Esz-dúrban.)

Az igazi meglepetést a Szeptett negyedik, variációs tétele tartogatja.

Ahhoz, hogy ennek az ártatlan témának és szelíd változatainak drámaiságát felerősítsük, nekünk kell a drámai késleltetés eszközéhez nyúlnunk, három férfiú többé-kevésbé párhuzamos életrajzának vázlatával.
Franz Johann Karl Andreas Kretzschmert zenei érdeklődése ellenére apja, Johan Jacob Kretzschmer (1740 – 1820), Szczecin kormányzója jogi pályára terelte. Berlini tanulmányai végeztével felesége, Johanne Christine Kiessline Lund Kretzschmer (1773? – 1852) építőmesteri családja révén megismerkedhetett Szczecin erődrendszerével. Így aztán, Szczecin 1813-as francia megszállása idején kapcsolatot tudott fenntartani az onnan kiszorult porosz seregekkel egy rejtekkapun keresztül, sőt, lebukása után családostul el is tudott menekülni Bogislav Friedrich Emanuel Tauentzien von Wittenberg gróf (1760 – 1824) gyalogsági tábornok csapatához. Szolgálatai nem maradtak viszonzatlanul. A rend helyreállta után a trónörökös, a későbbi IV. Frigyes Vilmos császár (1795 – 1861) megtisztelő feladatokkal bízta meg: régiségek tanulmányozásával, mesék és népdalok gyűjtésével. Bármekkora német szív is dobogjon egy igaz hazafi szívében, ez nem gyűlölködésre, ellenkezőleg: baráti érzésekre sarkallta Kretzschmert. Németre fordította Lord Byron (1788 – 1824) 1815-ös Hebrew Melodies (Zsidó énekek) című kötetét, ami olyan mély hatással volt rá, hogy 1822-ben saját gyűjtésű zsidó dalokat is kiadott. Három évvel későbbi visszavonulásakor a trónörökös kegydíjjal jutalmazta, ám 1835-ben reaktiválták, igazságügyi biztosként dolgozott. Ennek nem lett jó vége. Rövidesen enyhébb gutaütést szenvedett, ami agilitásában erősen korlátozta, így közhivatalnokként nyugdíjkérelmet adott be. A trónörökös rendelkezett: Sofort dem alten Kleinen mitzutheilen (Azonnal kiutalni az öregfiúnak). Tudományos életútja ezzel azonban nem zárult le.[7]
Hans Ferdinand Maßmann egy szorgalmas órásmester, Johann Christoph Maßmann (1758 – 1822) fiaként látta meg a napvilágot. Napóleon (1769 – 1821) nagyhatalmi törekvései az ifjúból (csakúgy, mint kortársai sokaságából) az erőteljes nemzeti érzésen túl az „ép testben ép lélek” eszméjébe vetett rendíthetetlen hitet is kiváltotta. És bár az első Wartburgfesten, Wartburgi Ünnepeken 1817-ben a jénai egyetem hallgatójaként „németellenes” könyvek jelképes elégetésében is részt vett (akkor ezért még elzárás járt), későbbi filológusi pályáját higgadt józanság jellemezte. Egyrészről a német testnevelés-oktatás vezető alakja lett, másrészt a német nyelv és irodalom kutatásában is jelentőset alkotott, amivel Münchenben professzorságig vitte. 1843-ban Lipcsében közreadta Gottfried von Strassburg († 1215?) 1210 körül írt Tristan und Isoltját (Trisztán és Izolda).[8] Ezt a korábbi, 1823-as, Friedrich Heinrich von der Hagen (1780 – 1856)-féle kiadással együtt megtaláljuk Wagner (1813 – 1883) könyvtárában.[9]
Heine (1797 – 1856) ugyanakkor nem szenvedhette Maßmannt. Az 1839 és 46 között írt Zeitgedichte (Időszerű költemények) sorozatának 21. darabjában, a Verkehrte Welt (Felfordult világ) című persziflázsban így gúnyolja népszerűségét:

Der Maßmann hat sich jüngst gekämmt,
Wie deutsche Blätter melden.
[10]

A Maßmannt nemrég fésülték –
Német lapok jelentették.

Amikor Nietzsche az 1882-ben megjelent Vidám tudományában (III / 146) Ulfilast (311 – 383), a gótokat megtérítő ariánus püspököt említi, biztosra vehetjük, hogy Ulfilas írásainak  Maßmann által összegyűjtött és 1855-56-ban kiadott két kötete volt a forrása.
Anton Wilhelm Florentin von Zuccalmaglio, maga választotta művésznevén Wilhelm von Waldbrühl családi indíttatásból és szintén erőteljes nemzeti érzéstől vezérelve a katonai pályát választja, de három év elteltével rájön, ez nem neki való, és a sereget békésen otthagyva Heidelbergben folytat zenei, irodalmi és természettudományi tanulmányokat. Képességei hamar feltűnnek, így lesz a cári lengyel területek namiestnikének, azaz alkirályának, Mihail Dmitrijevic Gorcsakov (1793 – 1861) hercegnek és tüzérségi tábornokának fia, Nyikolaj Mihajlovics Gorcsakov (1823 – 1874) herceg nevelője. Az alkirályról annak idején már iskolatársa, Puskin (1799 – 1837) is úgy tartotta, Fortuna kedvelt fia.[11] Nyikolajjal, mindenféle anyagi gondtól mentesen, Zuccalmaglio hatalmas utazásokat tesz német és orosz földön. Érdeklődése a népdalkincs felé fordul, Eduard Baumstark (1807 – 1889) professzorral közös gyűjteményt is kiadnak. Utazásainak gyümölcse az 1843-ban kiadott Slavische Balalaika (Szláv balalajka) című népdaltár. Hamar népszerűvé váló írásokat publikál Schumann (1810 – 1856) Neuer Zeitschrift für Musikjában (Új Zenei Újságjában) is.[12]

Franz Johann Karl Andreas Kretzschmer (1775 – 1839), Hans Ferdinand Maßmann (1797 – 1874), Anton Wilhelm Florentin von Zuccalmaglio (1803 – 1869)

Ez a három, nemzeti érzéstől fűtött tudós férfiú, Kretzschmer, Maßmann és Zuccalmaglio 1838-ban Deutsche Volkslieder mit ihren Original-Weisen (Német népdalok, eredeti dallamukkal) címmel kétkötetes gyűjteményt tesznek közzé a porosz trónörökösnek ajánlva.[13]

Az I. kötet 102. dala a meglepetés. Dallama megegyezik a Szeptett IV. tételének variációs témájával:

Az alsó-rajnai eredetű dalnak három szereplője van. A nem nehezen visszafejthető szöveg egy csábítást ír le: ah, matróz, kedves matróz, ne nyomulj hevesen, állj meg, kedves húgom megszabadít, ha ideér! – Kiváltasz-e gyémánttal, ó, húgom, mihamarabb hadd szabaduljak! – Nem mentem meg életed! Matróz, szabad az út!
A három tudós alaposságának ismeretében kizárhatjuk azt a gyanút, ami a horvát Franjo Žaver Kuhač (1834 – 1911) nagyszabású népzenei gyűjteményének híres „III/1016”-os darabjával kapcsolatban felmerül, ahol is az 1808-ra befejezett op.68-as Hatodik szimfónia első tételének főtémája népdal formájában „köszön vissza”. Nem zárható ki Kuhač nacionalista mesterkedése. Itt ezt a gyanút elejthetjük. Van egy meg nem erősített szóbeszéd, mely szerint Czerny (1791 – 1857) már azt állította, Beethoven a témát egy népdalból vette.[14] Megfontolandó azonban az az érv is, hogy Beethoven dallama született hamarabb, és az vált népdallá. A Szeptett nagy népszerűsége ezt a feltételezést is megengedi.


[1] https://www.omegaensemble.com.au/ondemand/beethoven-septet

[2] Schubert: Oktett

[3] ál-kvintettek

[4] Beethoven: Esz-dúr trió op.38

[5] Johann Adam Schmidtnek ajánlva

[6] https://www.hyperion-records.co.uk/dw.asp?dc=W18519_68131

[7] Franz Johann Karl Andreas Kretzschmer

[8] Hans Ferdinand Maßmann

[9] Wagner forrásai

[10] Heine: Verkehrte Welt

[11] Puskin Mihail Dmitrijevic Gorcsakovról

[12] Anton Wilhelm Florentin von Zuccalmaglio

[13] Deutsche Volkslieder mit ihren Original-Weisen

[14] pletyka Czernyről

4 responses to “Beethoven dallama: a nép adta vagy a nép kapta?

  1. Visszajelzés: Egy kis Schubert-rejtély | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Brahms Mikronéziában | SUNYIVERZUM

  3. Visszajelzés: Tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

  4. Visszajelzés: Szöktetés Salamancából és oktett | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s